MTK–VAC: botrány, drámai folytatás, szurkolói beismerés

Korai volt a kezdés, délelőtt fél tizenegyre írták ki 1922. október elsején az MTK–VAC futballbajnokit. Az ok a jom kippur, az egyik legnagyobb őszi zsidó ünnep, a pályán pedig „azonos világnézeten” lévő klubok találkoztak a Nemzeti Sport megfogalmazása szerint. Más kérdés, hogy a klubok ezt vitatták, főként a VAC, szerintük az MTK nem a zsidóságot képviseli, hanem egy erőfölényével visszaélő nagy klub.

„Nekünk éppúgy testvérünk, mint például az FTC, vagy a Vasas, vagy a MAC. A VAC-nak az MTK-val soha, semmi néven nevezhető kapcsolata nem volt. Az MTK a VAC-ot soha semmiféle körülmények között nem támogatta; sem a II. osztályban, még kevésbé az I. osztályban, sőt, abban az időben, mikor a VAC-nak emberfeletti harcot kellett vívnia igazságáért, hogy az első osztályba bejusson, az MTK rosszakaratú semlegességet tanúsított velünk szemben”     – idézi Szegedi Péter futballtörténész a „kisebbségi” álláspontot. Ami mögött ott volt a sohasem nyugvó ortodox kontra neológ háború is. Sommásan: MTK az asszimilálódó zsidóság támogatását élvezte, a VAC pedig ragaszkodott az ősi hagyományokhoz.

Ami a mérkőzést illeti, Siklóssy Antal góljával a szünetben 1:0-ra vezetett a tartalékos MTK (Kertész II Vilmos, Orth György és Vágó Antal hiányzott, a fedezetsorban   „három pehelysúlyú gyerekember”  , Somogyi Miklós, Nádler Henrik és Nyúl Ferenc játszott), majd Kvasz István egyenlített, s jött Mándi Gyula öngólja, 2:1-es VAC vezetés és – a botrány. Főként a nézőtéren, hiszen, ahogy a Nemzeti Sport írja:„Mert bizony be kell vallani, hogy a MAC–VAC-mérkőzés incidense valósággal leányintézeti tánckoszorú volt az MTK és a VAC hívői között lefolyt csatához képest.”

Történt pedig, hogy 66. percben a lefutó Opata Zoltánt a tizenhatos sarkán, de még a büntetőterületen kívül, elgáncsolták. Klug Frigyes szabadrúgást ítélt, miközben az MTK-s Molnár György odafutott a bíróhoz: „Ez gyalázat! Legalább figyelmeztesse!”   Szó szót követett, a végén Molnárt kiállította Klug. Molnár szó nélkül elhagyta a pályát. A szabadrúgás után tumultus támadt a VAC-kapu előtt, a tribünről csak annyit lehetett látni és hallani, hogy a bíró fütyül és „11-est diktál a VAC ellen”. Mire „a VAC-publikum izgágább része átugrált a korlátokon és rövid idő alatt 50-100 ember lepte el a pálya VAC-térfelét. A rendőrség csak ímmel-ámmal látott neki a rendcsináláshoz, és így néhány perc múlva már sűrű embertömeg lepte el az egész pályát.”

Aztán azt lehetett látni, hogy Opata nyargal az öltöző felé, nyomában Fischer Lajos, a VAC kapusa „tettre készen”. Szerencsére lefogták Fischert, Opata ép bőrrel beért az öltözőbe. Klug közben lefújta a meccset, rögtön utána pedig négy ember vitte az öltözőbe az eszméletlenül fekvő Hermann Imrét, a VAC fedezetét. A verekedés ekkor már átragadt a tribünre is, ahol lépten-nyomon parázs dulakodások és ütlegelések folytak. A kevés számban kivonult rendőrség az öltözők bejáratát védte, így a közönség nyugodtan verekedhetett. A szolgálatot teljesítő rendőrtanácsos segédcsapatokért telefonált, miközben az öltözők folyosóján hangos vitatkozás folyt.

Idézzük Klug bírót: „Tisztán láttam, hogy Siklóssyt Weisz könyökkel oly erősen ellökte a labdától, hogy Siklóssy csak úgy repült. Fütyültem és 11-est diktáltam a VAC ellen. Ekkor odarohant hozzám Fischer, a VAC kapusa és rám kiáltott, megfogta az ingemet és ráncigálta. Ekkor már megindult a közönség beözönlése is a pályára, és bár úgy láttam, hogy a két besiető rendőrtiszt beavatkozásával a szituációt még meg lehetett volna menteni, mégis a mérkőzés lefúvását határoztam el, mert közben azt vettem észre, hogy Fischer és Hermann durván kitámadnak Nádlerre, az MTK középfedezetére és rugdalni kezdték őt. Ekkor már láttam, hogy a mérkőzés sima lefolyása nem biztosítható és erre lefújtam a mérkőzést. Fischert és Hermannt fel fogom jelenteni bírói jelentésemben.”

A VAC-nál persze másként látták. Klein Elek ügyvezető szerint Braun „Csibi” terítette le Hermannt, Fischer és Hermann előtte csak a verekedőket akarta szétválasztani, és így tovább, ahogy az már ilyenkor szokásos.

A 66. percben fújták le a meccset, tehát 24 perc volt hátra. Ennyit kellett lejátszani az október 6-i folytatásban – a szövetség döntése értelmében. Aztán 28 lett a 24 – Klug Frigyes jelentése volt a mérvadó.

Egyértelmű, hogy a pályáról leküldött Molnár és a meccs után kiállított Fischer nem lehet ott az újabb randevún, ezért a VAC kapuját  „Fischer helyett Köves fogja védeni, aki évekkel ezelőtt kapust játszott az FTC ifjúsági csapatában”  . Köves minden bizonnyal Kvasz Istvánnal azonos, hiszen csak azok játszhattak a meccsen, akik korábban is a pályán voltak.

A történet zárt kapuk mellett és az MTK tizenegyesével folytatódott. „A bíró sípja megszólal. Köves már topog a VAC kapujában. Braun még pár pillanatig gondolkozik, nekilódul és jobb lábbal ellövi a labdát. A lövés félerős és már-már úgy látszik, hogy a labda a sarokban ül, mikor hirtelen elpattan a kapufától és a kornervonal mentén elgurul. Félrelőtte”     – így maradt a 2:1 a VAC javára.

Ezután „nívótlan, csapkodó, VAC-faultokkal tarkított játék következik”  . Az MTK többet támad, de a játékosok idegesek. Siklóssy ráadásul sérült, mert kedden a Wesselényi utcában leesett egy gondatlanul nyitva hagyott pincenyíláson, és alaposan összezúzta magát. Hermann – akit úgy kellett levinni a pályáról vasárnap – viszont játszik, a tudósító szerint a pályára villamosozva „robogó kocsinkra ruganyosan ugrott fel egy fiatalember”  , akiben a VAC fedezetét ismerte fel.

Az MTK végül döntetlenre mentette a meccset – a legeslegutolsó pillanatban. „Weisz a 16-os előtt szabálytalanul lép bele Opatába. Fütty – szabadrúgás 20 méterről. Klug kiméri a 9 métert és 5-6 VAC-játékos elállja a labda útját. Senki sem gondol eredményre és Braun mégis megtalálta azt a pár centiméteres rést, amely szabadon maradt: éles lövéssel a 24. percben, bombaszerűen vágta a labdát a sarokba. Köves már hiába ugrott utána. 2:2. Braun expiálta bűnét, már ölelgetik a kék-fehérek”    – áll a tudósításban.

Ezzel még nem volt vége. A Nemzeti Sport feltételezi, hogy a VAC-futballisták azért borultak el az első meccsen, mert megfogadták csapatuk győzelmét.  „Tessék elképzelni a VAC-játékosok lelkiállapotát amikor 2:1-re vezetnek, két perccel előbb az ellenfél egyik legveszélyesebb csatárát küldte le a pályáról a bíró, alig húsz egynéhány perc van már csak hátra, a megfogadott 10-20-100.000 korona tehát már »jogerős«-nek tekinthető és akkor csap le, mint villám a tiszta égből – a 11-es”      – írja a lap, és joggal teszi hozzá: „Mindenesetre sürgős beavatkozásra van szükség, ha azt akarják, hogy a labdarúgás még zöldellő fájának gyökerébe egy újabb féreg bele ne rágjon!”

A folytatásban még kiderül, hogy Molnárt november 3-ig, Hermannt 1923. március 31-ig, Fischert 1923. június 30-ig eltiltották, s érkezett egy különös levél a Nemzeti Sport szerkesztőségébe. Brunner Ottó írta, állítva, hogy Braun nem rúghatta meg Hermannt, mert – ő tette.„Hermann nagyon jól tudja, hogy ki rúgta őt meg, hiszen személyesen ismer engem – és mégis Braunra fogja”    – így Brunner úr, aki, ha kell, akár a rendőrségen is bevallja tettét.

Azért ez is egyfajta sportszerűség.