Tüntetés a Tromos-pályán, félbeszakadt a Fradi-meccs

Békésen készülődtek a csapatok a Latorca utcai bajnokira. Az Elektromos megszokott csapatával állt ki, a Ferencváros újoncot avatott, Onódy Béla mutatkozhatott be. Edzője, Lyka Antal azt kérte tőle, hogy minden helyzetből lőjön kapura, meglátja, lesz eredménye. „Nem bánom, akármilyen potya is a gól, csak gól legyen” – így Lyka.

A tanács és a megvalósítás egyaránt sikeres volt, Onódy a 45. percben Kiss Gyula labdáját „tisztán állva kapja és a 16-osról félmagas jó lövéssel küldi a bal léc mellett a hálóba, 1:0-ra vezet a Ferencváros”. A szünet után is eredményes volt, megint Kiss adja „a szabadon hagyott Onódy II-nek a labdát, Onódy tíz lépésről laposan a jobb léc mellett küldi hálóba. 2:0-ra vezet a Ferencváros”.

Ekkor már feszült volt a hangulat a lelátói Fradi-körökben, köszönhetően annak, hogy a 40. percben a felezővonalnál Sárosi III Béla mondott valamit a játékvezetőnek, mire Szőke II József visszarendelte a ferencvárosi akciót, s a Tromos javára ítélt szabadrúgást. A nézők nem értették, mi történt, tüntetni kezdtek. A játékvezető erre megállította játékot, szólt a rendezőknek, hogy csitítsák le a háborgókat.

Egy perc a szünet, ám a folytatásban egy-két labdaérintés után újra felzúg a tömeg,  „az állóhely kórusban kezd kiabálni”.A játékvezető újból megállítja a játékot, az ügyeletes rendőrtiszthez megy, mire két rendőrtiszt és több rendező átvonul az állóhely oldalára a közönség megfékezésére.
Onódy II ezután lövi az első gólját. Aztán jön a második, utána nem sokkal Füzi II Rezső szépítő találata (1:2), és az újabb közjáték.

A 68. percben „valaki követ dob be a pályára, megáll a játék, rendőrök vonulnak az állóhelyre és a kődobás helyéről a nézőket mind átterelik az Újpest felé eső kanyarba, ott az állóhelyesek lényegesen távolabb vannak a játéktértől. A felezővonal táján azonban ottmaradhatnak az állóhelyesek. Négyperces szünet után indul meg újra a játék »Hajrá Fradi!«”-zás közben”.

Aztán tíz perccel a vége előtt újra kitör a botrány. A 80. percben Rudas Ferenc a mezénél fogva rántja vissza Dobos Sándort, az Elektromos büntetőjét Pázmándy Sándor belövi (2:2). Egy perccel később Tőrös Imre kiugrik, Csikós Gyula kifut a kapujából és megrúgja. Ismét Tromos-tizenegyes.  „A közönség tüntet, újra Pázmándy áll neki a labdának, olyan nagy a zaj, hogy az emberek a saját hangjukat sem hallják, de a játékvezető rúgatja a tizenegyest. Pázmándy ezúttal a kapu jobboldalába, egészen a léc mellé: 3:2”.

A csapatok felállnak kezdéshez. Az állóhelyesek az öklüket rázzák,  „ritka nagy tüntetés keletkezik a játékvezető ellen, aki fut és lefelé indul”  . Erre az ülőhelyen is sokan felpattannak és elindulnak a játékoskijáró felé. Arra futnak a rendőrök is, hogy megelőzzék a nagyobb bajt. Szőke II a 82. percben lefújja a meccset, négy perccel később a rendőrök közlik a nézőkkel, hogy vége a játéknak.

De nem a tüntetésnek. „A közönség nem akar elvonulni, úgy terelik őket a rendőrök, lépésről lépésre. Előbb az ülőhelyeseket, aztán az állóhelyesek egy részét. Olyan lassan mozognak, hogy lovasrendőröknek kell bejönniük a salakpályára. A főkapun belül is lovasrendőr tanyázik.”    A pályát elhagyják a drukkerek, de a környező utcákban lesben állnak és várakoznak – a játékvezetőre. Az öltözők környékén többen azt javasolják, hogy a leghelyesebb lenne a játékvezetőt csónakon átvinni a Margitszigetre, onnan pedig csak hazaér valahogy békében.

Szőke II már a lefújás után nyilatkozik a Nemzeti Sport tudósítójának: „Az Elektromos második 11-ese után olyan botrányosan viselkedett a közönség, hogy kénytelen voltam az ügyeletes rendőrtisztet megkérni, hogy üríttesse ki a pályát, ő ezt nem tudta végrehajtani, ezért lefújtam a játékot. Előzőleg bevártam a szabályokban előírt várakozási időt.”

Ha nincs a botrány, aligha lenne említésre méltó a meccs, hiszen  „a két rossz csapat közül aránylag a Ferencváros volt a jobbik, mert hiszen az első félidőben az Elektromos csatárai jóformán kapura sem lőttek. Általában egygólos Ferencváros-győzelem felelt volna meg a játék képének, de ezzel a győzelemmel a Ferencváros egyáltalában nem dicsekedhetett volna”     .

Másnap kiderül, hogy Szőke II különösen jó hangulatban érkezett meg a Latorca utcába. Vele volt a felesége, a kisfia és a főnöke kisfia is, aki a jövőbe látott, hiszen megjegyezte:  „Szőke bácsi, úgy látszik, rosszat érez, mert túl jókedvű”. Intézkedéseiről összefoglalóan ezt mondta: „A közönség zsarnokoskodását nem tűrhettem.” Addig nem volt semmi baj – meséli –, amíg Sárosi III meg nem jegyezte, hogy „Kiállítás sohasem lesz?!”Erre sípolt és válaszolt: „Sárosi úr, lesz kiállítás, ha a megjegyzéseit így folytatja. Most pedig innen szabadrúgást rúgunk a Ferencváros ellen.”

A többi már szinte jött magától, az indulatokat pedig nem tudta megfékezni. Kérte a rendőrtiszteket, hogy üríttessék ki az állóhelyet, ők erre azt felelték, hogy ahhoz riadókészültséget kellene elrendelni, ami hosszadalmas. Beszámolóját így zárja: „Tessék elhinni, hogy lelki fájdalmaim miatt vasárnap este még a könny is kicsordult a szememből.”

Rubint Lajos, a játékvezetők elnöke úgy vélte, hogy a történtek a félmegoldásoknak köszönhetők. Korábban ugyanis az újvidéki és a diósgyőri hasonló botrány után a szövetség nem lépett fel elég keményen, mert nem akarta megsérteni a helyi potentátokat.

A Ferencváros újrajátszást követelt, mert szerinte a játékvezető nem a szabályoknak megfelelően járt el. Kemenessy Sándor klubvezér szerint nem kérte fel közbelépésre a rendőröket, legalábbis a Latorca utcába vezényelt egység parancsnoka, Nagyrőczey Ottó rendőrfelügyelő legalábbis nem tudott róla. Aztán kiderül, hogy Szőke II egy másik rendőrtiszttel tárgyalt, „ami az ilyen izgalmas légkörben könnyen előfordulhat, mert hiszen az effajta mérkőzésen több rendőrtiszt szokott jelen lenni”.

Kemenessy azt is megemlítette, hogy a közönség viselkedéséért a rendező klub felelős, ha nem így van, akkor:  „A jövőben minden mérkőzés megnyerhető játék nélkül, csak az kell hozzá, hogy 200-500 embert felbéreljenek, akik zajongani fognak a kívánt mérkőzésen.”

Ferencvárosi érv volt az is, hogy a hátralévő időben biztos szereztek volna gólt. A centerhalf Polgár Gyula szerint azért, mert a Tromos futballistái már lépni is alig tudtak, nekik pedig van a tarsolyukban olyan taktikai elem (például Tátrai Sándor előrevezénylése), amelyik segített már, ha hátrányba kerültek. A másik oldalon a balhátvéd Kállai Lipót állította, hogy nem kaptak volna gólt, „amolyan szicíliai védelemre, teljes védekezésre rendezkedett volna be az Elektromos”.

A kérdés az volt újrajátsszák-e a meccset, vagy marad a 3:2. Az ügy több fórumot megjárt, s végül csak 1943 januárjában zárták le véglegesen. Maradt a pályán elért eredmény, mert „a megsemmisítés és az újrajátszás elrendelése a sportszerűséget sértené” . Egyértelmű volt, hogy a Fradi-tábor felelőssége a csetepaté, mert  „fel sem tételezhető, hogy az Elektromos TE javára megítélt 11-es miatt az Elektromos TE közönsége okozott volna botrányt”.

Azzal senki sem törődött, amit Hingyi szövetségi ellenőr mondott:  „Véleményem szerint a játékvezető magatartása a közönségre kihívólag hatott, így hatottak a meglátásai, ítélkezései is. Egy higgadtabb, meggondoltabb játékvezető minden baj nélkül levezethette volna a mérkőzést.”
Szőke II meccs előtti jókedve tehát indokolatlan volt – a későbbiek bizonyították.

Elektromos–Ferencváros 3:2 (0:1)
1942. november 8., NB, 11. forduló
Latorca utca, 4500 néző, Vezette: Szőke II
Elektromos:Bakon – Pálinkás, Kállai – Pázmándy, Marosi, Buzássy – Rozsák, Tőrös, Füzi II, Dobos, Ortutay
Edző: Mácsay András
Ferencváros: Csikós – Rudas, Tátrai – Sárosi III, Polgár, Nagy II – Sípos, Füstös, Onódy II, Kiss, Gyetvay
Edző:  Lyka Antal
Gólok:Füzi II (56.), Pázmándy (80., 81. – mindkettőt 11-esből), illetve Onódy II (45., 53.)