Honvéd: A helyzetünk nehéz, de nem reménytelen! – Kun Gergely

– Kezdjük egy bemelegítő kérdéssel, vagy vágjunk a közepébe?
– Vágjunk a közepébe! – felelte Kun Gergely. – Két hete dolgozom a Honvéd ügyvezetőjeként, az elsődleges célom az utánpótlásképzés fejlesztése, mert szeretnénk elérni, hogy minél több, a Magyar Futball Akadémián nevelkedő, minőséget képviselő fiatal legyen az első csapat tagja. A jövőben csak abban az esetben szerződtetünk külföldi játékost, ha saját nevelésű labdarúgóval nem tudjuk betölteni az adott posztot. A részletekről még nem tudok bővebben beszélni, ám azt elárulhatom, hogy a sportigazgatónkat, Chris Dochertyt bíztam meg a program kidolgozásával. A lényeg az, hogy nem csupán az eredményességet nézzük, sokkal inkább azt tartjuk szem előtt, hogy az igazolásorientált modellt felváltsuk a képzésre és annak hatékonyságára fókuszáló modellre. Megítélésem szerint egy magyar klub kizárólag így lehet hosszabb távon sikeres.

– Olybá tűnik, kemény fába vágta a fejszéjét…
– Tudom, de ez nem aggaszt. A DNS-embe van kódolva a foci és a Honvéd iránti szeretet, így amikor jött a felkérés, nem volt nehéz igent mondanom. Világos elképzeléseim vannak, és hiszek abban, hogy együtt megvalósítjuk azokat. Úgy vélem, a magyar labdarúgásnak még mindig van hova fejlődnie. Ha nem tévedek, az elmúlt években egy magyar játékos sem igazolt az NB I-ből közvetlenül valamelyik topbajnokságba. Mint ahogy olyan magyar szakembert sem tudunk felmutatni, aki itthonról indulva a legerősebb bajnokságok valamelyikében dolgozna vezetőedzőként. Az is a céljaink közé tartozik, hogy olyan edzőket képezzünk Kispesten, akik majdan a nemzetközi szinten megállják a helyüket – és itt nemcsak a német, az angol, az olasz, a francia vagy spanyol ligára gondolok, hanem akár a dánra vagy az osztrákra.

– Ez mind jól hangzik, de a munkáját nyilván nem könnyíti meg, hogy a klub helyzete igencsak nehéz…
– Nehéz, de nem reménytelen! A programom egyik alappillére a már említett utánpótlásképzés, a másik az áttekinthető, a pillanatnyi gazdasági helyzethez igazodó gazdálkodás kialakítása. A forrásainkat hatékonyan, racionálisan kell használnunk.

– Tehát jól meg kell húzni a nadrágszíjat?
– Ne feledjük, egy súlyos energiaválság közepén vagyunk. Nem titok, a kiadásainkon csökkenteni kell. Úgy volt, a csapat januárban elutazik egy törökországi edzőtáborba, nos, azt már leállítottam. Ez persze azzal jár, hogy meg kell oldanunk az edzéseket másképp. Az akadémiának van fűtéssel ellátott pályája, a kérdés az, engedjük-e a fűtést… Ez természetesen csak egy kérdés a sok közül – elnézést, ha kissé nyúzottnak tűnök, de ez azért van, mert hajnali kettőig éppen ezekről egyeztettünk Chris Dochertyvel. Minden reggel úgy jövök be, hogy van egy negyvenes, az elintéznivalókat felsoroló lista, estére ez lemegy harmincra, de másnap bővül újabb negyvennel… No, de nem baj, azért vagyok itt, hogy a problémákat megoldjuk.

– Ha nem tévedek, most lépett be először a labdarúgás világába. A korábban a banki szektorban, illetve a gyógyszeriparban szerzett tapasztalatait tudja kamatoztatni?
– Már az érkezésem előtt bíztam abban, hogy igen, de az elmúlt két hét végképp meggyőzött erről. Egy futballcéget majdhogynem ugyanúgy kell üzemeltetni, mint más vállalatokat. Csaknem nyolc évig voltam egy gyógyszeripari cég tárgyügyvezetője, büszke vagyok arra, hogy az idő alatt jelentős értéknövekedést sikerült elérnünk. Negyvenhat esztendősen úgy gondolom, leginkább az ott szerzett tudás segíthet abban, hogy leküzdjük azokat az akadályokat, amelyekkel jelenleg a klub szembesül. Azt nem ígérhetem, hogy ugyanolyan sikereket érek majd el, mint a gyógyszeriparban, de hiszek benne! Ehhez azonban türelem is szükségeltetik: úgy kalkulálok, hogy 2023 a konszolidáció éve lesz, hogy aztán 2024-ben növekedési pályára állhasson a klub.

– Hol van most nagyobb gond, a pályán, vagy azon kívül?
– Az nyilvánvaló, hogy a pályán nagy a baj, a kiesést jelentő tizenegyedik hely méltatlan a Kispesthez. Vegyünk egy példát: az idegenbeli mérkőzések alapján összeállított tabellán hatodikak vagyunk, ugyanakkor a mi hazai mérlegünk a legrosszabb. Ennek mentális okai vannak. Az edzői stáb feladata, hogy ezt rendbe tegye. Ami pedig a pályán kívüli bajokat illeti, talán elég, ha annyit mondok, amíg tavaly hetvenöt forint volt egy köbméter gáz ára, októberben már kilencszáz… S probléma az is, hogy a Bozsik Aréna és az akadémia sem a klub tulajdona, ennélfogva azt is alaposan meg kell gondolnunk, hogy mire mennyit költünk a két létesítmény esetében. Mindenesetre felvesszük a kapcsolatot a Nemzeti Sportközpontokkal, illetve az utódszervezetével, mert szeretnénk erre a kérdésre is megfelelő megoldást találni.

– A Bozsik Aréna jelenleg zárva tart. Tavasszal kinyit?
– Feltett szándékunk, hogy a folytatásban Kispesten fogadhassuk ellenfeleinket. Amikor van egy csodálatos stadionunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy albérletbe menjünk. Értelemszerűen anyagi oldala is van ennek a történetnek, sőt a döntésnél több szempontot is figyelembe kell majd vennünk, de talán nem alaptalanul remélem, hogy maradhatunk a Bozsik Arénában.

– No, és ki marad a keretből? Szappanos Pétertől kezdve Zsótér Donáton és Nenad Lukicson át Tamás Krisztiánig alapemberek távozásáról hallani.
– Aki el akar menni, nem tartjuk itt mindenáron. Ha valakit erőnek erejével a Honvédhoz láncolnánk, csak zavart okozna a fejében. Hozzá kell tenni, az ügyvezető keze a mostani helyzetben meg van kötve: a költségeket ezen a téren is racionalizálni kell. Lesznek olyan játékosok, akiknek nem hosszabbítjuk meg a lejáró szerződésüket, és lesznek olyanok is, akiktől megválunk. Ezt Chris Docherty korrektül közli majd az érintett futballistákkal és a menedzsereikkel, igyekszünk mindenkitől békével, barátsággal elköszönni.

– Új igazolásokra telik?
– Egy-két posztra szeretnénk igazolni, de annyi bizonyos, hogy több lesz a távozó, mint az érkező. Nevekkel azonban nem szeretnék dobálózni, már csak azért sem, mert bár még nem volt benne részem, tudom, hogy az átigazolási időszak tulajdonképpen egy háború a felek között, és ebben a kemény világban okosnak kell lennünk, hogy megnyerjük a magunk csatáit. Annyit elmondhatok, hogy akik máshol folytatják, azokat nagyrészt házon belül próbáljuk pótolni, többek közt azokkal a játékosokkal, akik eddig kölcsönben szerepeltek. A felnőtt fociban edződve, megerősödve térnek vissza Kispestre, eséllyel pályáznak arra, hogy kezdőként bizonyíthassanak.

– Ön nem szól bele a szakmába?
– Megmondhatnám, ki hány fekvőtámaszt csináljon, de nem biztos, hogy annak mindenki örülne… Chris Dochertyt olyan szakembernek ismertem meg, akire rá lehet bízni a szakmai irányítást. Olyannyira, hogy – és ez teljesen új lesz a Honvéd életében – a jövőben egy kézben lesz az akadémia és az első csapat vezetése, mégpedig Chrisében. Ha egy klubhoz tartozik az akadémia és a felnőtt együttes, összhangban kell működnie. Ha el akarjuk érni, amiről az elején beszéltem, vagyis azt, hogy minél több saját nevelésű játékos jusson szóhoz az első csapatban, mindent meg kell tennünk érdekében. Az elődöm, Kun Gábor már elindította ezt a folyamatot, neki is köszönhető, hogy az ősszel több fiatal is rendszeres játéklehetőséget kapott. Az a szerencsém, hogy nem csupán a sportigazgatónk, a vezetőedzőnk, Dean Klafuric is annak a híve, hogy ha megütik a szintet, akkor játsszanak a magyar tehetségek. Jó irányban indultunk el, de nyilván messze még az út vége. Öt éve, amikor legutóbb bajnok lett a Honvéd, Marco Rossi hat-hét saját nevelésű fiatallal számolhatott – ezt az időt szeretnénk visszahozni. Kispesten mindig is lényeges volt az identitás, a szurkolók is jobban tudnak azonosulni egy olyan csapattal, amelynek magját az itt nevelkedett futballisták alkotják, nem a légiósok. Olyan Honvédot szeretnék látni, amely letámadja az ellenfelét, amely rengeteget fut, fizikálisan topon van és attraktív támadófocit játszik. Más szóval: legyen végre a csapatnak felismerhető és a közönségszórakoztató stílusa. Azt már a szakmai stábra bízom, hogyan éri ezt el.

– Feltételezem, tavasszal a kiesés elkerülése előbbre való lesz a látványnál.
– Azt a szót, hogy kiesés, felejtsük el! Aki úgy megy be egy vizsgára, hogy csak ússza meg kettessel, általában egyest kap… Azt érzem, hogy az elmúlt két-három év sikertelensége egyfajta rettegést váltott ki, ezt kell kiverni a fejekből, mert ez a teljesítményt is döntően befolyásolja. Ezzel is magyarázható, hogy a „hazai” tabellán utolsók vagyunk. Ez nonszensz! Nyilvánvaló, kell egy sportpszichológus a csapat mellé.

– Ezek szerint most nincs?
– Az utánpótlásban dolgozik egy remek szakember, ő szokott a felnőttekkel is foglalkozni, de szükség van egy olyan személyre, aki állandóan a csapat mellett van.

– Amikor nem ment a szekér, elődje kapott hideget-meleget a drukkerektől. Nem tart attól, hogy hasonló „bánásmódban” lesz része?
– Csak ismételni tudom, amit a bemutatkozásom alkalmával elmondtam: ha nem fejlődünk kellő ütemben, szidjanak nyugodtan, mert az alapvetően az én hibám lesz, ez esetben vállalom is majd a felelősséget. Hiszem azonban, hogy az a forgatókönyv valósul meg, amit én szeretnék. Boldogan és bizakodva jöttem Kispestre, hosszú távra tervezek, és meggyőződésem, idővel visszahelyezzük a Honvédot arra a polcra, ahova való.