Népsport: leégett a Fradi karácsonykor, a Nagyváradé lett a serleg

A labdarúgó NB I 1942–1943-as idényének őszi szezonja 1942. december 6-án ért véget, a Ferencváros a Megyeri úton 5:4-re legyőzte az Újpestet, az évad félidejében a 20 pontos Nagyvárad állt a tabella élén, egy ponttal megelőzve a Fradit. A Nemzeti Sport december 18-i számában cikk jelent meg a nézőszám jelentős növekedéséről: míg 1941 őszén 473 ezer néző ment ki a stadionokba, egy évvel később ez a szám 523 ezerre nőtt, a növekedés ötvenezres. A lap megjegyzi, a szám azért is örvendetes, mert „a fiatalság jelentős része közben hazafiúi kötelességét teljesíti”. Igen, már dúlt a háború. Hogy miért emelkedett a nézőszám? A klubvezetők több okot is megemlítettek: csökkent a munkanélküliség, a szórakozóhelyek bezártak, sokan döntöttek úgy, a futballt választják. Az is tény, hogy „a diákság már nagyon megszerette a labdarúgást”  , de az sem mellékes, hogy nőtt a színvonal. Örvendetes a vidéki szurkolók meccsre járási kedve, sőt, a vidéki együttesek fővárosi vendégjátékára is több jegyet adtak el. De talán a legjobban Müller János szurkoló fogalmazott: „Ma küzdelmet kapok. (...) Minden mérkőzés érdekes. Itt van a hangsúly!”

A Sporthírlap december 12-én számolt be a nagyszabású kétnapos labdarúgó karácsonyi tornáról, ekkor még a Ferencváros, a Vasas, a Csepel és a Nagyvárad szerepelt résztvevőként, a helyszín az Üllői úti pálya, a meccseket december 26-án és 27-én rendezik 10 és 12 órakor. A korai kezdést mindenki jó ötletnek tartotta, Kemenessy Sándor, a Fradi főtitkára mindkét napon telt házra számított. Az újság felidézte a korábbi labdarúgó-karácsonyokat, többek között azt, amelyen Bodola Gyulát 1937-ben láthatta Budapest először jól játszani a NAC–Újpest (1:2) mérkőzésen. Szomorú megállapítás, hogy 1940-ben csak a Ferencváros játszott külföldön („a változó viszonyokra való tekintettel”), Bécsben 6:1-re kikapott a Rapidtól, egy évvel később a csapatok már pihentek, az ünnep előtt itthon a Fradi 3:1-re megverte a horvát Gradjanskit, de egy héttel később idegenben 4:2-re kikapott.

Budapesten az MLSZ Vadász utcai székházában karácsonyi ünnepséget tartottak, amelyen  „néma felállással emlékezett meg a közönség a keleti arcvonal hős honvédeiről” . Kialakult a karácsonyi torna mezőnye is, eszerint a Ferencváros, a Nagyvárad, a Szolnok és a Kispest kapott meghívást, a Kispest éppen az őszi szezonban mutatott formája alapján – csupán két vereséget szenvedett, éppen a torna két csapatától, a Ferencvárostól és a Szolnoktól. Az Újpest a fegyverbarátságra hivatkozva sérelmezte, hogy a rendező Ferencváros nem hívta meg, ezzel kapcsolatban Kemenessy kifejtette:„Ilyen fegyverbarátság valóban volt, de (...) előfordult-e a magyar labdarúgásban 40 év alatt, hogy egy egylet a másikkal való vitáját polgári bíróság elé vigye. Hát ezt bizony nehezen fogjuk elfelejteni az Újpestnek.”

Krüger Károly, a NAC intézője kifejtette, hogy a nagyváradiak évekre visszamenően nem szerepeltek jól a kupákban – 1942 decemberében az Újpesttől elszenvedett 3:2-es vereség a búcsút jelentette a Magyar Kupától –, de az Üllői úton bebizonyítják, hogy igazi kupacsapat az övék. Rónay Ferenc a NAC trénere úgy látta, együttesének pihenőre lenne szüksége, nem téli tornára, ugyanakkor tisztában volt a részvétel anyagi hozadékával. A másik vidéki csapat vezetői kijelentették: „A Szolnokban nem fog csalódni Budapest.”   Móré János edző arra készült, hogy bizonyítsa, ők a vidék legjobbja – az ősszel a Szolnok 5:3-ra megverte a Nagyváradot. Más kérdés, hogy kapusposzton gondjai akadtak, ugyanis munkahelyi elfoglaltság, sérülés és katonai szolgálat következtében nem maradt kapusuk. Végül a Törekvés sietett a segítségükre, kölcsönadta Kiss Mihályt.

A Kispest szerényen készült, csatára, Mészáros József az esélyeket latolgatva elmondta, a Fradit tartja a legjobbnak, utána a NAC-ot. Más kérdés, hogy a kispesti vezetők nem tagadták, ha kijön a lépés, tornagyőztesek lehetnek. Nagyváradon az okozott gondot, hogy Juhász Gusztáv fáradtság miatt nem áll csapata rendelkezésére. Csikós Gyula, a zöld-fehérek kapusa nem is gondolt arra, hogy a második napon a délelőtti találkozón lép pályára... A Fradinál bíztak a Karácsonyi Serleg elnyerésében, mivel Toldi Géza, Tátrai Sándor is pályára léphetett, továbbá Gyetvai László formába lendült.

Az első napon Nagyvárad–Szolnok és Ferencváros–Kispest mérkőzést rendeztek. Rónay Ferenc ezzel tüzelte a bajnoki listavezetőt: „Meg kell mutatnotok, hogy a NAC-ot nem lehet eltemetni, s be kell bizonyítanotok, hogy az első helyünk megérdemelt.”  A nagyváradiak teljesítménye nagyban függött Perényi József középfedezet poszton mutatott játékától. A Nagyvárad végül 5:1-re lelépte ellenfelét, noha a 19. percben a szolnokiak Vezér Antal góljával vezetést szereztek, s a félidő 1:1-es állást hozott. A partiumi csapat a 69. percben lőtte második gólját, ezt követően rohanta le a Szolnokot. A NAC negyedik gólja Bodola csukafejeséből született, a látottak alapján Dudus ismét elbűvölte a fővárost. A meccs után ezt mondta:  „Örülök, hogy jól játszottunk.”  Rónay nem kertelt: „Úgy érzem, teljesen megérdemelten vívtuk ki nagy gólarányú győzelmünket.” A Nemzeti Sport áradozott:  „A nagyváradi együttes olyan remek játékkal lepte meg a hatalmas nézősereget, amilyent csak a legjobb formában lévő NAC-tól láttunk eddig, utoljára jó néhány hónappal ezelőtt.” Hozzátette: „A Szolnok nagy csalódást keltett.” A mezőnyben Perényi József és Bodola vitte a prímet, az ellenfélnél Kispéter Mihály volt a legjobb.

A második találkozón a zöld-fehéreknél helyet kapott Toldi és Gyetvai, Tátrai viszont nem. A Kispest a 29. percben meglepetésre vezetést szerzett, a második játékrészben Sárosi Béla még egy 11-est is kihagyott – sokak szerint a fiatalabb Sárosi hibájával 15 ezer pengő ugrott, mert ha a Fradi döntős, 10 ezer nézővel több megy ki másnap –, csak ezt követően egyenlített a Fradi. A 85. percben azonban ismét gólt kapott, a Kispest 2:1-re győzött. A Nemzeti Sport szerint: „Lélektelenül, fölényeskedve játszottak egy-két kivételtől eltekintve a Fradi-játékosok. (...) A Kispest nem volt jobb ellenfelénél, a győzni akarásban azonban felülmúlta a Ferencvárost.” Tóth Potya István, a Fradival játékosként és edzőként is bajnok legenda szinte nem talált szavakat: „Érthetetlen ez a lélektelen játék.”  Az ellenfél trénere, Titkos Pál elégedetten szólt: „Megérdemeltük a győzelmet, mert jobbak voltunk.”

A harmadik helyért vívott Szolnok–Ferencváros meccsre rányomta a bélyegét, hogy a Fradi számított a döntőbe jutásra, s nyomasztólag hatott, hogy a vesztesek találkozóján lép pályára. Ráadásul Sárosi III sérülése miatt az 55. percben lement a pályáról, igaz, ekkor feléledt a ferencvárosi szív. Mégis a csatársor puha, ötlettelen játéka miatt képtelen volt az egyenlítés után megszerezni a győzelmet, 2:1-re kikapott. A szolnoki edző, Móré örült:      „Győzelmünk nagyobb arányú is lehetett volna.”

A NAC–Kispest finálé félideje Egresi Béla góljával 1:0-s kispesti vezetést hozott, de Bodola egyenlített, majd Szegedi Miklós fejese azt jelentette (2:1), hogy Nagyváradra került a serleg. Titkos rezignált volt: „A NAC most nem panaszkodhat a játékvezetőre.”   Rónay csak annyit jegyzett meg, hogy örül a győzelemnek. A Nemzeti Sport leszögezte, hogy a NAC megérdemelten nyert, a Fradi csatársora gyenge játéka miatt lett utolsó. A Kispest nagyrészt Kispéter kiemelkedő teljesítményének köszönhette a második helyet, amúgy „ez a torna méltó folytatása volt a meglepetésekben – és tanulságokban bővelkedő őszi idénynek” .

Mondjuk, ez nem menti fel a Ferencvárost – a zöld-fehérek leégtek.