NB I: Horváth Krisztofer be akar kerülni lapunknál a forduló válogatottjába

– Nem zavarom? Úgy hallottam, éppen lakást keres.
– Dehogyis! – vágta rá Horváth Krisztofer, a 21 éves középpályás, aki a Torino kölcsönjátékosaként szerződött a Kecskeméti TE-hez, előzőleg a Debreceni VSC-ben futballozott. – Már megtaláltam az igazit, a napokban vettem át a lakásomat, éppen a pakolás közepén vagyok, de tudunk beszélni. A törökországi edzőtábor előtt nem sokkal érkeztem Kecskemétre, majd elutaztunk Belekbe, most van időm. Még nem ismerem a várost, egyelőre GPS segítségével közlekedem.

– Egy pillanatra tekintsünk vissza az őszre! Joao Janeiro irányítása alatt folyamatosan játszott Debrecenben, ám Szrdjan Blagojevics érkezése után kiszorult a csapatból.
– Joao Janeiro külön kérésére érkeztem a klubhoz, nehezen lendültem játékba, de egyre jobban belejöttem. Éreztem a bizalmat, élveztem a futballt, majd következett az edzőváltás, és Szrdjan Blagojevicsnél kiszorultam a csapatból. Nem tudom, mi történt, edzéseken becsülettel dolgoztam, de már a gyakorlásokon éreztem, nincs esélyem bekerülni az együttesbe.

– Amikor elment Debrecenből, tudta, hogy a KTE-nél folytatja?
– Közös megegyezéssel felbontottuk a debreceni kölcsönszerződésem, s akkor még nem tudtam, hol folytatom. Amikor Szegeden jól ment a játék, számos NB I-es egyesület érdeklődött, végül a DVSC-t választottam. Ebből kiindulva úgy voltam vele, biztosan lesznek most is érdeklődők az élvonalból. A menedzsereim jelezték, van is néhány, köztük volt a KTE is. Hamar eldöntöttem, hogy itt akarom folytatni. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen jó helyre kerülök.

– Milyenek ez első tapasztalatai az új klubjánál?
– Nem lehetett nem észrevenni az együttes kiváló őszi szereplését, ez is nagyban befolyásolta a döntésemet. Ismertem korábbról néhány játékost, kikértem az ő véleményüket, csupa jót mondtak. Katona Bálint, Gréczi Márton és Danilo Pejovics is kiemelte, a lehető legjobb helyre kerülök. Tényleg igaz, hogy itt kivételesen összetartó a közösség, mindenki jó fej, gyorsan befogadtak. A játékoskeret mellett a szakmai stáb is nagyszerű, élvezem a közös munkát. Már az első pillanattól szimpatikus volt Szabó István, korrekt edzőnek tartom, mielőtt aláírtam, jót beszélgettem vele. A pályán kívül laza, lehet vele viccelődni, de ha munkáról van szó, nem ismer tréfát, s ez így van rendjén. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

– A Kecskemét többször is látványosan futballozott az ősszel, s ez a fajta kreatív játék nem áll messze öntől sem.
– Amikor az ősszel nézegettem a KTE meccseit, láttam a srácokon, hogy szeretnek futballozni. Nem rugdosták el a labdát, kreatívan, látványosan játszottak. Most én is tapasztalhatom ezt az edzéseken és a felkészülési meccseken, úgy érzem, beleillek ebbe a játékba. Valami azt súgja, Banó-Szabó Bencével és Katona Bálinttal jól megértjük majd egymást.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Láttam az öltöző falán, hogy kint vannak a Nemzeti Sport forduló válogatottjába bekerülő játékosok fotói, a célom, hogy minél előbb én is ott legyek köztük. És ha lehet, minél többször… Szeretnék sokat játszani, gólokkal és gólpasszokkal akarom segíteni a csapatot. Nehéz lesz megtartani a második helyünket a tabellán, ám remélem, az őszhöz hasonlóan tavasszal is jönnek majd az eredmények.