„Hozzá tudok szólni a kézilabdához, de nem mint szakértő. A feleségem Tatabányáról származik, és NB I-es kézilabdázó volt ott, de én annyival voltam közelebb a kézilabdához, hogy a módszertan és a sportjátékok hozzám tartoztak, én felügyeltem ezeket a területeket. A vízipólót kihagytam, mert túlzás lett volna, ha beleszólok valamit… Nagyon szerettem a kézilabdát, azért is, mert a kézilabdások nagyon szerettek focizni, és mindig a futballedzőkkel, mint Laczkó Mihály, szerettek volna játszani. Sokat játszottunk, kellemetlen ellenfelek voltak, de ügyesen, jól játszottak – elevenítette fel a most zajló világbajnokság kapcsán a Sportrádió vendége, Haász Sándor. – Előbb voltam igazolt kosárlabdázó, mint futballista, a foci volt a keret, abba minden sport belefért. A gimnáziumban kezdtem el kosarazni. A testnevelőtanáraink elvittek bennünket egy osztálykirándulásra Pécsre, ahol a Pécs a Honvéddal játszott. Megnéztük azt a gálaelőadást, amit ott tartottak, mondom, ez egy szenzáció.”
„Két-három amerikai, így kezdődik Magyarországon sajnos egy magyar kosárlabdacsapat” – világított rá a kezdetek és a mostani idők közötti különbségre.
Hogy hogyan került a kosárpályákról a TF-en át a futballpályákra, a magyar sport nagy alakjaival megismerkedve?