ZTE: Ricardo Moniz nem a babonában, hanem a tehetségekben hisz

– Kisimultan, mosolygósan ül velem szemben: frissen vág neki a tavasznak?
– A téli szünetben odahaza voltam, Hollandiában, meglátogattam néhány barátot, de megmondom őszintén, unatkoztam – válaszolta lapunknak a Ferencváros elleni, őszről elhalasztott mérkőzés keddi pótlása előtt Ricardo Moniz, a ZTE FC 58 esztendős holland vezetőedzője. – Nem szeretem a vakációkat. Nekem két-három nap bőven elég, hogy feltöltődjek, kipihenjem magam. Igaz, decemberben legalább a katari világbajnokság mérkőzései lekötöttek.

– Ön szerint mi volt a világbajnokság legnagyobb tanulsága?
– Amit eddig is szajkóztam. A modern futballban a taktika, az atlétákat megszégyenítő futballisták, a gladiátorok harca a hangsúlyos, ám végül mindig a tehetségek döntik el a meccset. Lionel Messi és Kylian Mbappé is ezt bizonyította. Ők jelentették a különbséget a többi csapattal szemben. Tovább erősített abban, amit eddig is gondoltam: a tehetség számít leginkább.

A MAGYAR FUTBALL LEGINKÁBB ALVÓ ÓRIÁSHOZ HASONLÍT

– Mondják, könnyű Lionel Messinek, hiszen így született, kivételes érzéket kapott az égiektől a labdarúgáshoz.
– Aki ilyet mond, butaságot beszél. Így született?! Ha nem tréningezik gyerekkorától fogva megszállottan, akkor is ugyanilyen sikereket ért volna el? Lionel Messi a történelem egyik legjobb futballistája, ám semmire sem vitte volna, ha a tehetség nem párosul szorgalommal. Eleinte azt mondták neki, kicsi vagy, alacsony, elnyomnak, ellöknek, menj inkább sakkozni. Hát ő nem ment! Nem adta fel, hitt magában, tehetsége és akaratereje pedig a világ csúcsára repítette.

– Nekünk is vannak tehetségeink, csakhogy a felnőtté válás előtt eltűnnek, kiégnek, és nemhogy a topfutballra, sokszor a magyar harmadosztályra sem lesznek alkalmasak. Miért?
– Évek óta mondom, meg kell nézni, mi a gond, mi hiányzik a gyerekekből, de ha valaki tehetséges, az is könnyen a süllyesztőben találja magát. Félreteszik, legyintenek rá. A holland csapatoknál támadni szeretnek, gólhelyzeteket kialakítani, előre menni, és nem számít, hogy valaki tizenhét vagy huszonkilenc éves. A tinédzserek is megkapják a lehetőséget. Büszke vagyok rá, hogy itt, Zalaegerszegen mi is ezt próbáljuk meghonosítani. Eddig úgy néz ki, működik. A magyar futball egy alvó óriás.

– No igen, csapata a fiatalokkal is az ötödik helyen végzett az ősszel. Túlteljesített az együttes, vagy ez a realitás?
– Miért gondolta bárki is, hogy a Zalaegerszeg nem képes a mezőny első felében végezni?! Azért, mert nincsenek sztárjátékosaink? Huszonkét pontot szereztünk, egy győzelemre vagyunk a dobogótól, és ha szigorú akarok lenni, ennél is több volt bennünk. Újpesten és a Kecskemét ellen piros lapot kaptunk, a kiállításig mindkét találkozón vezettünk, ki tudja, miként alakul, ha egyenlő létszámban fejezzük be a mérkőzést.

– Szóval mindössze annyi a titok, hogy bízni kell a fiatalokban?
– Nincs titok. Keményen dolgozunk, sok a fiatal a keretben, összetartó társaság vagyunk, kiemelkedő sztárjátékosok helyett olyan futballistáink vannak, akik mindent megtesznek a sikerért. Mondok példát is. A téli szünetre egyéni programot kaptak a játékosok, naponta el kellett végezniük a feladataikat, és amikor a vakáció után találkoztunk, magam is meglepődtem, milyen fitten, jó erőben tértek vissza az öltözőbe. Ha nem végezték volna el a munkát, ha bliccelnek, nem így jelentkeznek munkára.

A KORÁBBI FERENCVÁROSI CSATÁR, LEONARDO EGERSZEGEN TANUL

– Az NB I-ből egyedül a ZTE maradt itthon, a többi csapat külföldi edzőtáborba utazott. Miért döntött úgy, hogy végig idehaza készülnek?

– Nekem elég, ha van jól felszerelt edzőterem és tökéletes talajú edzőpálya. Minek utaztunk volna külföldre, ha itthon is minden adva van a munkához, ráadásul nemhogy hó nem esett, plusz tíz fokban tréningeztünk. Arra kértem a játékosokat, dolgozzanak keményen, a szabadidejükben pedig pihenjenek sokat. A motiváltságukra, elhivatottságukra rossz szavam sem lehet. Edzések után sem rohan senki haza. Igaz, van kitől tanácsokat kérni, tanulni.

– Nocsak, kitől?
– A szakmai stáb mellett például Leonardótól.

– A korábbi ferencvárosi csatártól?
– Igen. Egy-két hete itt van Zalaegerszegen. Meglátogatott bennünket, figyeli az edzéseket, jegyzetel. A játékosok mind felnéznek rá. Harminckilenc éves, akár játszhatna is, de szeretne egyszer edző lenni.

– Brazíliából utazott ide?
– Hollandiában él. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, hasonlóan látjuk a labdarúgást. Zseniális futballista volt, nem sok ilyen kaliberű légiós futballozott a magyar első osztályban. Most élvezi, hogy itt lehet velünk Zalaegerszegen, természetesen a Ferencváros ellen is ott lesz a stadionban.

SZIMPATIKUS, HOGY A FRADINÁL IS FEJLŐDNI SZERETNÉNEK

– Magyarországra visszatérése óta először ülhet korábbi csapata ellen a kispadon, hiszen októberben az eltiltása miatt nem lehetett ott a Groupama Arénában.
– Hát igen… Az az eltiltás…

– Még mindig bántja?
– Persze. Ezt a témát azonban hagyjuk, csak előre tekintek.

– Eljátszott a gondolattal, milyen lesz a kispadról irányítani csapatát a Fradi ellen?
– A Ferencváros számomra még mindig a világ egyik legjobb csapata. Csak időközben csatlakozott mellé a Zalaegerszeg, mert ez a klub maximálisan elnyerte a szimpátiámat. A Fradinál pedig tetszik, hogy fejlődni szeretne, és egyre jobb lenni.

– Telt ház lesz a keddi meccsen?
– Fontos mérkőzés vár a csapatunkra, a szurkolóknak is kiemelt jelentőségű.

– Legyőzhető a mostani Ferencváros?
– Bárkit le tudunk győzni! Más kérdés, hogy ha rossz napot fogunk ki, bárkitől ki is tudunk kapni. Megfelelően felkészülünk a ferencvárosiakból, nincsenek olyan klasszis futballistáink, mint nekik, de ellenünk sohasem könnyű játszani. Papíron övék a jobb csapat, de mi támadni akarunk és irányítani a játékot.

– Nem bánja, hogy a télen nem erősítették meg a keretet?
– Tudom, hogy mindig lehetne erősíteni, de… Inkább a második csapat edzéseit figyeltem, hogy kik azok a fiatalok, akik megértek a továbblépésre. Itt van Németh Dániel példája, akit a nyáron a második csapatból hoztunk fel, megkapta a lehetőséget, az ősszel ragyogóan futballozott, gólokat szerzett az NB I-ben.

– Van babonája?
– Fiatalon voltak különös meccsnapi szokásaim, ma már nincsenek. Idővel rájöttem, hogy a babona itt már nem elég! Inkább a munkában hiszek.