NB I: A klubtörténet miatt is kötelező a bennmaradás – Brandon Domingues

– Ha jól tudom, Franciaországban született, ott is nőtt fel, de portugál származású, most mégis angolul beszélgetünk. Mesélne a családi hátteréről?
– Valóban, a franciaországi Grenoble-ban születtem, ott is nőttem fel – mondta lapunknak Brandon Domingues, a 22 éves támadó, aki a Honvéd színeiben kilenc NB I-es mérkőzésen három gólnál és két gólpassznál jár. – Mindkét szülőm portugál, édesanyám Portugáliában is él, Portótól nem messze. Édesapám Franciaországban maradt, miként én is, és végül Troyes-ban, a helyi csapatban kezdtem el futballozni. Odahaza édesanyám portugálul beszél hozzám, én pedig franciául válaszolok. Egyszerűen nem töltök annyi időt portugál nyelvű közegben, hogy tökéletes legyen a portugál nyelvtudásom, és a francia miatt a kiejtésem is hagy kívánnivalót maga után.

– A Troyes-val játszott a Ligue 2-ben és a Ligue 1-ben – hogyan látja ezek után a magyar bajnokságot?
– Számomra a magyar bajnokság nehezebb.

– Nehezebb?
– Igen, az. Erőteljes. Ezért nehezebb. Itt több a test test elleni küzdelem, míg a francia futballban sokkal inkább a taktika érvényesül, és leginkább csak az utolsó harminc méteren gyorsul fel a játék. A magyar bajnokságban mindenki megy előre, mindenki gólt akar szerezni, így az én feladatom is nehezebb, mint a francia ligában volt, ezenkívül a színvonal meglepően magas.

– Feltételezem, akkor szeret az NB I-ben játszani.
– Nagyon is! Nem vagyok nagydarab, nem alapozhatok az erőszakos játékra, de itt kihasználhatom a fürgeségemet, és ezt nagyon élvezem.

– Hogyan került Kispestre?
– A Troyes-nál „fasírtba” kerültem az edzővel, Bruno Irles-vel. Miután megérkezett a klubba, nem találtuk a közös hangot, én pedig kikerültem a csapatból. Ekkor hívtak fel a Honvédtól és meggyőztek róla, hogy jó projekt részese lehetek Kispesten. Mielőtt aláírtam volna, megnéztem magamnak az egyesületet és a csapatot, és minden nagyon tetszett. Ez történelmi klub, megtisztelő itt játszani.

– Tisztában van a Honvéd múltjával, ami azért minden körülmények között kötelez?
– Igen, természetesen, és többek között ez győzött meg, erre mondtam, hogy itt olyan projekt várt, amely miatt érdemes volt elhagyni a Troyes-t.

– A jelek szerint egyre inkább felveszi a ritmust Kispesten, a Kecskemét ellen két gólt szerzett, és az eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta Magyarországon. De melyik volt karrierje legjobb mérkőzése?
– Egy Dunkerque elleni meccs, a Ligue 2 2020–2021-es idényének utolsó előtti fordulójában. Noha nem szereztem gólt, kettő nullára nyertünk, és ezzel megnyertük a másodosztályt. Káprázatos volt: a szurkolók elözönlötték a pályát, mindenki ünnepelt, olyan fantasztikus hangulat uralkodott, amilyenhez hasonlót azóta sem éltem át.

– Akkor ön Troyes-szurkoló?
– Nem, nem, még véletlenül sem…

– Kinek szurkol?
– A Grenoble-nak.

– Van esetleg portugál csapata? Ha a szülei portugálok, nehéz kivonnia magát bizonyos hatások alól...
– Persze, van: a Porto. A családom odavalósi, nem is kérdés, hogy nálunk mindenki a Portónak szurkol.

– Franciaországban azért nagy formátumú játékosokkal, illetve játékosok ellen futballozhatott. Van esetleg kedvenc labdarúgója, akire felnéz?
– Lehet, hogy meglepő, de az egyik legjobb barátomat, Mama Baldét említeném meg. Ragyogó játékos, rengeteg gólt szerez, jelenleg is a Troyes játékosa. Amíg együtt futballoztunk, sok időt töltöttünk együtt, és most is tartjuk a kapcsolatot, beszélünk egymással, labdarúgóként nagyon nagyra tartom.

– Térjünk vissza Kispestre: amikor balszélsőként játszott, a Honvéd jobb eredményeket ért el – mint legutóbb Kecskeméten. Ön ugyanakkor középső középpályásként is bevethető. Melyik poszton szeret jobban játszani?
– Balszélsőként szeretek inkább játszani, vagy inkább azt mondanám, tízesként. A bal szélről szeretek befelé törni a kapu felé, a labdával a jobb lábamon, de a legfontosabb, hogy a vezetőedző számítson rám, és a játékommal tudjam segíteni a csapatot.

– Akárhogy is, az utóbbi két mérkőzésen kilencven percet játszott, s egyre jobb formába lendül.
– Így van. Amint arról beszéltünk, a Troyes-nál három hónapot veszítettem, mert nem játszhattam, és erőnlétileg utol kellett érnem magam, de most már jó formába lendültem.

– Szükség is lesz önre a Honvédban, ha el akarják kerülni a kiesést.
– Biztos vagyok benne, hogy megoldható a bennmaradás. Megvan hozzá a csapat, megvan hozzá a tudás, a képesség, és sokszor csak a szerencse hiánya miatt hullajtottunk el pontokat. A Honvéd potenciálját jól mutatja, hogy a második helyezett Kecskemét otthonában ragyogóan helytálltunk, jól játszottunk, helyzeteket dolgoztunk ki. A klub történelmét tekintve kötelező a bennmaradás. Ezenkívül meg is érdemelnénk, mert látom és érzem az elvégzett munkát.

– Végül engedjen meg egy hipotetikus kérdést: ha Roberto Martínez portugál szövetségi kapitány és Didier Deschamps francia kapitány egyszerre keresné meg önt azzal, hogy legyen válogatott, melyik országot választaná?
– Ez nehéz kérdés... De azt hiszem, Portugáliát választanám. A családom portugál, és szerintem édesanyám is azt szeretné, hogy a portugál válogatottban játsszak.