Népsport: „Gyurka” lépett egyet előre – centerként remekelt

Úgy állt a tabella eleje 1933-ban a labdarúgó I. osztály 19. fordulója után, hogy a 31 pontos Ferencváros gólaránnyal előzte meg az Újpestet, de a harmadik Hungáriának is volt 30 pontja. Ezek után sorsdöntő volt a Megyeri úti, Újpest–Ferencváros derbi.

Az előzmények közé tartozott, hogy májushoz képest igencsak hűvös volt az idő, mondták is Arányi Árpádnak az újpestiek társelnökének, hogy igazolják le villámmal a fagyosszenteket, aktuálisan ők vannak a legjobb formában.

A Megyeri úton ez volt a legizgalmasabb bejelentés a meccs előtti héten, hiszen Langfelder Ferenc ügyvezető megszokott összeállítási semmitmondása („A legjobb csapatot fogjuk kiállítani...”)nem izgatott fel senkit. Még Hóri György nyilatkozata volt a legérdekesebb: „Az az érzésem, hogy nem fogok gólt kapni, mert mint a Budai kapusa az őszi Ferencváros–Budai »11« mérkőzésen már beszedtem három darabot (0:3), ez pedig untig elég a szezonra egy önérzetes kapusnak.”

Az Üllői úton mozgalmasabb volt az élet. Kiderült, hogy Háda Józsefnek „jobboldali tüszős mandulalobja”van, ki tudja, védhet-e (nem védhetett), s az is, hogy Sárosi György dolgavégezetlenül érkezett edzésre a teniszpályáról a zuhogó eső miatt, ám egyébként sem biztos, hogy játszhatott volna, mert nem szívesen álltak ki ellene, hiszen mindenkit megvert.

Újság még, hogy kiosztották a fizetéseket, ami okot adott a Hungler II Jánosnak egy kis zrikára. Felvetette a visszavonulóban lévő kapusnak, Amsel Nácinak, hogy ez nyilván olyan pénz, amiről a felesége nem tud. Amsel csak legyintett („Nem, a fenét...!”)mire Hungler: „Csak nem akarod azt mondani, hogy a feleséged abban a hitben él, hogy te a futballal még pénzt tudsz szerezni?”

A BSzKRT, tehát a közlekedés felkészült a derbire, rendesen 41 úgynevezett „duplakocsit” állított forgalomba a Váci úton, a meccs napján azonban pluszban még 138 pótkocsist. Ezzel együtt kevesebben jöttek össze, mint várták, ám azért a 16 ezer néző sem rossz létszám.

Az már kellemetlenebb volt, hogy már az első félidőben eldőlt minden, hiszen „a 38. percben Lyka leszereli Dérit, de rosszul rúg s a hátrafelé perdülő labdára Papp lassan startol, Jávor elhúzza mellette, még maga elé is igazíthatja s a jobbösszekötő helyéről a bal léc mellett élesen belövi. (1:0).”

A szünetben az újpesti öltözőt elzárták a látogatók elől („Csak minél több levegőt a játékosoknak!”), a Fradinál viszont állt a bál. Klug Frigyes bírót szidták, mondván, Turay „Suttyót” tévesen állította meg lesen, Takács II Józsefet pedig Futó Gyula tizenegyest érően lökte fel.

Aztán a Fradi csak fölényben volt, de reménytelenül ostromolt, az Újpest pedig sikerrel húzta az időt, így maradt az 1:0, s ez tényleg elég volt a csapatnak bajnoki címhez.

Ami az utóhangokat illeti, az újpesti tulajdonos felesége, Aschner Lipótné sportszerűen nyilatkozott      („Nagyon örülök a győzelemnek, de milyen pechjük volt a fradistáknak, igaz, hogy nekünk is volt elég pechünk más meccseken...”), a Fradi viszont óvott a már említett téves leshelyzet, és a tizenegyesgyanú miatt, sőt azt is megszellőztették, hogy Klug bíró nem volt elfogulatlan, ugyanis fia az Újpestet tulajdonló Aschner cége, az Egyesült Izzó alkalmazottja. Ám miközben egyértelmű volt, hogy az óvásnak nincs esélye (nem is lett), Sárosi „Gyurka” kimondta a frankót: „Veszteni is kell tudni.”

Langfelder pedig levelet írt Mailinger Béla Fradi-ügyvezetőnek, azzal védve ki a Klug bíró elleni összeférhetetlenséget, hogy nem tiltakoztak, pedig tudták, hogy: „Klug Frigyes apósa, a néhai nagynevű elnökötök tulajdonát képező Gschwindt-gyártól, mint annak nyugalmazott tisztviselője, nyugdíjat húz és a Gschwindt-gyár akkori vezérigazgatóhelyettese Klug Frigyes nagybátyja volt.”A Fradi végül elállt az óvástól, magasabb szempontokra hivatkozva (örök fordulat: a magyar futball érdeke), ám mit tehetett volna mást, hiszen – ahogy a Nemzeti Sport írta: „Ha egy lefújt, vagy le nem fújt offszájd, vagy egy meg nem adott tizenegyes miatt meccset lehetne megsemmisíteni, akkor kevés volna az év 365 napja a mérkőzések utánjátszására. Ettől a végén még a Ferencváros maga is megijedne.”Megjegyzendő, a bírók testülete – igaz, júniusig várva – végül ejtette a Klug-ügyet.

Maradt tehát a szakmai összegzés, hogy a Fradi a csatársora miatt vesztett. Meg egyébként is,      „csatárjátékunk krízisben van. Azok a kiváló csatárok, akiknek lábán a háború után új életre kelt az a szellemes fordulatokban gazdag, találékonyságban bőséges futball, mintha elerőtlenedtek volna. Tudásuk kiszikkadt, fantáziájuk elapadt és kezdünk elsüllyedni a sablonban”– állította a Nemzeti Sport.

Tíz napon át mindenképpen, mert akkor jött az újabb Fradi–Újpest, a Magyar Kupa döntőjében. Áldozócsütörtöki ünnepi program volt a Hungária úton, a Hungária–Soroksár bajnokin (4:1) még csak ötezren voltak, ám a derbire megduplázódott a nézőszám. Tízezren látták, hogy a 21 perc után már 5:0-ra vezető Ferencváros 11:1-re lelépi a későbbi bajnokot. „Az Újpest katasztrófája? Nem. Másfél órára feltámadt az igazi Fradi”– állította a Nemzeti Sport. A lapnak igaza volt abban, hogy a csatárjátékot bírálta a bajnoki derbin, mert a kupafináléra felébredtek a ferencvárosi támadók, ez hozta meg az elsöprő sikert.

Mailinger Fradi-vezér persze visszatért a derbi utáni hercehurcára. „A csapat elbukhat, mint ahogy elbukott azon az újpesti mérkőzésen az egyetlen gólon, de annak a sportfelfogásnak, sporterkölcsnek, amely bennünket irányít, nem szabad elbuknia”– mondta, a Nemzeti Sport pedig hozzátette, hogy ilyen futball, de ekkora közönségsiker után „a semleges szemlélő azon merenghetett el, hogy ilyen népszerűség mellett sem juthat hozzá a Ferencváros maga is a gyeppályához, amit pedig csütörtökön újólag alaposan kiérdemelt”.

Tulajdonképpen egy egyszerű taktikai húzás eredményezte a fordulatot. Turay és Sárosi helyet cserélt, „Suttyó” lett a centerhalf, „Gyurka” pedig a center. A tudósítás szerint, „aki ezt a mérkőzést végignézte, sohasem felejtheti el Sárosi játékát. Nem azért, mintha nála jobban még nem játszott volna magyar center. Nem is azért, mintha nem lennénk meggyőződve arról, hogy Sárosi maga is sokkal jobban is játszik még majd a jövőben ezen a poszton, hanem azért, mert hosszú idő óta újra láthattunk olyan centert, aki ennek a posztnak követelményeivel tisztában van, aki úgy játssza a centerjátékot, ahogy azt a futball megköveteli.”Ami nem bonyolult: Sárosi jól cselezett, jól osztogatott, nem totyogott, előre játszott, s nem mellesleg szerzett három gólt. Igaza volt a Nemzeti Sportnak abban is, hogy „ha a center Sárosi mögött egy másik Sárosi játszhatna a válogatottban centerhalfot, akkor nem okozna fejfájást egyetlen ellenfél sem!” És akkor ne feledkezzünk meg Takács II-ről sem, aki négy gólnál állt meg.
Hogy ezt is Sárosi érdemének, húzóerejének tudták be, tulajdonítsuk a korabeli sztárkultusznak.
Nyugi, szakmai alapon működött.