Az Újpesti Dózsa a BEK-ben a nyolc közé jutásért a portugál bajnok Benficát kapta ellenfélül, a Bp. Honvéd az UEFA-kupában a 16 közé kerülésért a bolgár Lokomotiv Plovdivot. Várhidi Pál az újpesti második csapat trénere feltérképezte a Benficát a CUF elleni bajnokin, úgy vélte, hogy a győztes gól szerzője (1–0), Jordao egészen kiváló futballista, viszont José Simoes és az 1965-ben aranylabdás Eusébio nem lépett pályára.
A kispestiek szakosztályvezetője, Komora Imre a Lokomotiv Plovdiv csatárára, Hriszto Bonevre hívta fel a figyelmet – a taktika kidolgozását Mészáros József edzőre bízta. Dodó nem kertelt, hogy mit vár Plovdivban: „Döntetlen körüli eredményt. Tudom, hogy jó formában van ellenfelünk, s nagy becsvággyal készült ellenünk. A kupában szeretnének továbbjutni, s úgy gondolják, hogy sikerül is a tervük. Mi keresztül akarjuk húzni számításaikat.”
Az Újpestet a Pécs elleni bajnoki találkozón Biri János nézte meg, a korábbi ötszörös válogatott kapus a portugál bajnok vezetőségének tagja volt ez idő tájt. Pető Gábor gyúró felvetette, ez a Dózsa más csapat, mint amelyik 1960-ban 17 perc alatt öt gólt szedett össze. Biri erre megjegyezte, lehet, de Pécsen ezt mintha el akarta volna titkolni… Tény: október 20-án 0–0-s döntetlen született.
Mint ahogyan az is, hogy Újpesten nem szívesen emlékeztek a két együttes előző BEK-összecsapására az 1960–1961-es sorozatból. A lila-fehérek a nyolc közé jutásért kapták a portugál bajnokot, 1960. november 6-án Lisszabonban 6:2-es Benfica-győzelem született, ez el is döntötte a továbbjutást. Az ellenfélnél Costa Pereira védett, olyan nagyságok rúgták a labdát, mint José Augusto, Rui Aguas, Mário Coluna, Domiciano Cavém, Joaquim Santana. Az együttest nem más edzette, mint Guttmann Béla, aki ebben a sorozatban a végső sikerig vezette a Benficát a kupában. A visszavágót nem a Megyeri úton, hanem a Népstadionban rendezték, a lila-fehérek 2:1-re győztek. Érdekes, amit a találkozó után Costa Pereira mondott: „A Dózsa egyenlítése után féltem, hogy nagyon kikapunk. Lisszabon után nem hittem volna, hogy a magyar csatárok így is tudnak játszani.”Halápi István csak az 55. percben egyenlített, a portugál kapus nagyon beijedhetett... Igaz, Fenyvesi László edző optimistán állt a visszavágóhoz: „Titokban reménykedtünk a továbbjutásban. Csak a helyzetek egy részét kellett volna értékesítenünk a bravúrhoz.”
Újpesten nem szívesen emlékeztek az 1972–1973-as BEK-kiírásra sem, amikor a négy közé jutásért a Juventusszal szemben kiesett a csapat úgy, hogy torinói 0–0 után a budapesti visszavágón 2–0-ra vezetett, de a Juve egyenlített (2–2), és idegenben szerzett gólokkal lépett tovább.
Az 1973. október 24-én 1–1-re végződő lisszaboni mérkőzést követően viszont egyöntetű volt a vélemény, hogy „az Újpesti Dózsa egészséges önbizalommal, győzelmi reményekkel várhatja a visszavágót”. A lilák Tóth András góljával az 57. percben megszerezték a vezetést, s ugyan nem sokkal később a csereként beálló Eusébio egyenlített, biztosan tartották a döntetlent. Fernando Cabrita, a lisszaboniak edzője nem örült az iksznek, de optimista volt: „Természetesen nem adjuk fel. Egyébként is, idegenben néha sokkal jobban játszik a csapat, mint idehaza!”
A meccset portugál szokás szerint késő este, a Népsport lapzártája után rendezték, ezért a másnapi újságban nem volt tudósítás – ezzel szemben a visszapillantónak„Az ész és a szív diadala a Luz-stadionban”címet adták. A cikk ugyan leszögezte, „ahogy teltek-múltak a percek, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy bár a Benfica most is jó csapat, mégsem azonos a régi, nagy Benficával”, de kiemelte: „Az Újpesti Dózsa nagyon higgadtan, okosan, taktikusan futballozott, s elsősorban a védekezésben nyújtott átlagon felülit.”Szűcs Gyula, az újpestiek mesteredzője nem rejtette véka alá, hogy „elégedett csapatával, olyan eredmény született, amilyet várt, sőt, egy kicsit megtervezett, s reméli, hogy ez jó alap lesz a visszavágóra.”A Benfica trénere, Fernando Cabrita némiképpen értetlenül magyarázta a történteket: „Megvallom, érthetetlen, hogy ilyen fölény után nem sikerült győzni, ennyi gólhelyzetből mindössze egyet sikerült kihasználni. Ha az elején gólt tudunk rúgni, az megnyugtatta volna a csapatot. Ahogy teltek-múltak a percek, és vezető gólunk csak nem született meg, ez egyre idegesebbé tette a játékosokat.”Majd hozzátette: „A játék megfelelt. Csak az eredmény nem úgy alakult, ahogy vártam.”
A helyi lap, az A Bola csalódottan írta: „Már a magyarok ellen sem tudunk eredményesen szerepelni!”
Ami a Honvédot illeti, a kispestiek Plovdivban biztosan nyertek 4–3-ra, csak magukra vethetnek, hogy 2–0 után szoros lett a mérkőzés. Kozma Mihály két góljára még az első félidőben válaszoltak a bolgárok, Kocsis Lajos pazar szabadrúgásgóljával 3–2-vel fordult a Honvéd, ezt követően „Csikó” remek passzából Pál József 4–2-re alakította az állást, végül Bonev legalább olyan szép szabadrúgásgólt lőtt, mint Kocsis. Mészáros József szinte áradozott: „Nagyon örülök a szép győzelemnek, 2–0 után egy kissé megtorpant a csapat, de volt ereje, hogy ismét újítson. Nálunk mindenki jól játszott, de külön kiemelném Pál, Egervári, Szűcs és Kozma teljesítményét.”A Plovdiv edzője, Ivan Manolov nem tagadta: „A magyar csapat nagyon meglepett minket, teljesen megérdemelte a győzelmet, szinte megoldhatatlan feladat előtt állunk november 7-én Budapesten.”A Népsport szerint „Pál volt a mezőny legjobbja, nagyszerűen irányított, és rúgott egy látványos gólt”. Egervári Sándor pedig „teljesen semlegesítette Bonevet, fordulás után néhány támadásindításra is futotta erejéből”. A tudósító annak tulajdonította a győzelmet, hogy a kispestiek tanultak az egy évvel korábban a szintén bolgár Beroe Sztara Zagorától elszenvedett 3–0-s vereségből.
A visszavágók előtti hétvégén a Benfica rangadón az FC Portót győzte le 2–1-re, a Plovdiv viszont 2–0-ra kikapott a Szpartak Várnától. A hazai közvélemény mindkét magyar együttestől továbbjutást várt, az Újpesttől még úgy is, hogy a sérült Dunai II Antal helyett az újonc Fekete László kapott helyet.
Az első félidőben erőlködött az Újpest, nemigen ment neki a játék, a második játékrészben viszont sziporkáztak a kulcsemberek. Bene Ferenc „fölényesen magabiztos megoldása egyszeriben meghozta a többiek önbizalmát is”, Fekete „első komoly nemzetközi mérkőzésén is bizonyította képességeit. Gyors volt, harcos, remekül küzdött.”Kolár Endrét „nemcsak magabiztos szerelései dicsérik, hanem az a nagyszerűen eltalált lövés is, amellyel bebiztosította az Újpesti Dózsa győzelmét”. A védő 25 méterről lőtt a jobb felső sarokba!
Szenzációs játékkal győzött az Újpest, Szűcs Gyula nem véletlenül mondta: „Nagy boldogság ez!” Feketéről pedig: „Számítottam arra, hogy megdolgozza egy kicsit a Benfica védelmét. (...) Azt hiszem, nemigen lehet őt elrontani.”Mondhatni, Fekete-napja volt az Újpestnek...
A Bp. Honvéd ugyanúgy egy góllal nyert, mint Plovdivban, az ellenfél 3–0-ról jött fel 3–2-re... Ennek ellenére „a mérkőzés végén taps csattant a kispesti pályán”. De Mészáros edző nem véletlenül jegyezte meg: „Érthetetlenül kiengedett az együttes, szép győzelmet rontottunk el.”
Benfica–Újpesti Dózsa 1–1 (0–0) 1973. október 24., Lisszabon, BEK, 2. forduló, első mérkőzés Újpesti Dózsa–Benfica 2–0 (0–0) Lokomotiv Plovdiv–Bp. Honvéd 3–4 (2–3) Bp. Honvéd–Lokomotiv Plovdiv 3–2 (1–0) |