Mindenhol jó, de legjobb otthon! – Varga Barnabás karácsonya Szentpéterfán

Szentpéterfa.

Apró település Nagykölked és Egyházasrádóc szomszédságában, a Pinka folyó partján. Írhatnánk, hogy a több száz éves római katolikus templomáról, esetleg a közelmúltban felújított, a környező falvak szennyvízét is befogadó tisztítójáról vált ismertté, ám az utóbbi időszakban Varga Barnabás labdarúgó viszi a hírét leginkább. A Ferencváros és a válogatott csatára ezer szállal kötődik a faluhoz, egész gyerekkorát ott töltötte, szülei a mai napig a településen élnek. Amíg Ausztriában és Gyirmóton futballozott, ingázott az edzéseknek és a meccseknek otthont adó pálya és Szentpéterfa között, a gyorsforgalmi utat úgy ismeri, mint a tenyerét.

Nem volt kérdés, hogy az ünnepeket is odahaza tölti a családjával, nem vágyik pálmafás, fehér homokos tengerparti luxusüdülésre.

„Nem utaztam sehova. Nem vonz a tengerpart, a hosszú repülőút, ilyenkor eszembe sem jutna útra kelni, karácsonykor otthon a helyem. Nekem mindennél fontosabb a családom, a megszokott környezetem. Mindenhol jó, de legjobb otthon!”

EGYIK SZÜLŐI HÁZBÓL ÁTSÉTÁLNAK A MÁSIKBA

Van, aki az ünnepek alatt a nyakába veszi a fél országot, Tatabányától Békéscsabáig, Miskolctól Pécsig autózik, hogy meglátogassa ritkán látott rokonait. Nos, Varga Barnabás ebből a szempontból is szerencsés: a barátnőjével a szentestét odahaza tölti a családja körében, másnap pedig átmennek a párja szüleihez.

„Egyik nap nálunk, másik nap náluk vagyunk – mondta a csatár. – Három éve vagyunk együtt – mondanom sem kell, ő is szentpéterfai. Ezer éve ismerjük egymást, ami arrafelé a legtermészetesebb, a faluban mindenki ismer mindenkit. Így aztán karácsonykor nem kell több száz kilométert kocsikáznunk, a párom szülei néhány száz méterre laknak az enyéimtől. Fogjuk magunkat, és átsétálunk hozzájuk. Szeretek idehaza lenni, most úgy érzem, ha egyszer abbahagyom a futballt, visszaköltözöm Szentpéterfára.”

Varga Barnabás szülei ma is abban a házban laknak, amelyben a csatár a testvéreivel felnőtt. Bátyja, András négy évvel, nővére, Regina kettővel idősebb nála, és mi sem volt természetesebb annál, mint hogy gyerekfejjel ki kellett venniük a részüket a ház körüli munkából. Ha kellett, füvet nyírtak, ha kellett, fát hasogattak, igaz, a két fiútestvér gyakran eltűnt a hátsó, füves kertben és órák hosszat a labdát rúgta.

Hogy honnan a labda szeretete?

Édesapjuk a helyi csapatban játszott, a fejjátéka messze földön híres volt. A súlypontemelkedését lemérni is nehéz volt, a környékbeli csapatok védői rettegtek, amikor előrehúzódott szögletekhez, szabadrúgásokhoz. Testvére, András is futballozik alacsonyabb osztályú osztrák csapatban, nem meglepő, hogy az ünnepi asztalnál is a futball lesz a központi téma.

HÚSZÉVESEN LEMONDOTT A FUTBALLKARRIERRŐL

Az édesapja már nyugdíjas, az édesanyja a bíróságon dolgozik, és a Fradi támadójával ellentétben a testvérei nem költöztek messzire, mindketten Szombathelyen telepedtek le. Varga Barnabás arra már nem emlékszik, hogy kisgyerekként kitől kapta az első labdáját, de arra igen, hogy három-négy évesen már csak a foci érdekelte. Később, amikor Szombathelyre került, és előbb a lurkóban, később a Haladás utánpótlásában kezdte bontogatni szárnyait, szülei időt és energiát nem sajnálva furikázták edzésre.

Kevesen tudják róla, hogy bizony volt olyan időszak, amikor „elengedte a futballt”, lemondott a játékos-pályafutásról, úgy gondolta, ebből már nem lesz semmi...

„Későn érő típus vagyok. Szombathelyen sokkal alacsonyabb voltam a társaimnál, és kevés játéklehetőséget kaptam. Úgy döntöttünk, Ausztriába igazolok az ötödosztályba. Messze persze nem kellett mennem, a szomszéd falu már a határ túloldalán, Ausztriában volt. A csapattal aztán feljutottunk a negyedosztályba, egy nyár alatt megnyúltam, és egyre jobban ment a játék. De még akkor sem gondoltam, hogy ebből még bármiféle karrier kerekedhet.”

Az osztrák első osztályba aztán rövid út vezetett, 2016 nyarán váratlanul leigazolta a Mattersburg, eleinte a tartalékok között szerepelt, majd miután egyre több gólt szerzett, felvitték az első csapathoz.

Szeptember végén már az osztrák Bundesligában futballozott.

Sokan féltették, hogy Gyirmót és Paks után nehezen illeszkedik be az Üllői úton, ám a csatár minden képzeletet felülmúlóan, villámgyorsan alkalmazkodott az új közeghez, és gyakorlatilag rögtön elkezdte rugdosni a gólokat. Ebben nagy segítségére volt a habitusa – általában könnyen veszi az akadályokat, sohasem volt lelkizős típus.

„Nem szeretem túlgondolni a dolgokat, úgy érzem, könnyen átugrom az akadályokat. Szerintem annál jobb, minél kevésbé bonyolítom az új élethelyzeteket. Nyilvánvalóan tisztában voltam vele a Ferencvároshoz igazolva, hová kerültem, hogy gólokat várnak tőlem, de nem feszültem rá. Teszem a dolgom, és kész!”

Budapestre nyilvánvalóan már nem lehet Szentpéterfáról ingázni, de Varga Barnabás a magyar fővárosban is feltalálta magát. Barátnője Paksra is vele költözött, és a nyugodt kisváros után a nyüzsgő Budapestre is választottjával tartott. A támadó és párja szeret nagyokat pihenni, sétálni, de karácsonyfát nem állítottak a budapesti lakásban, mondván, az ünnepeket úgyis Szentpéterfán töltik.
A Fradi játékosa nem rajong a hagyományos karácsonyi ételekért, a halászlé, a töltött káposzta, a rántott ponty hidegen hagyja, jobban szereti, ha azt eheti az ünnepek alatt, amit egyébként is egész évben.

„Ha tehetném, húst hússal ennék... Szinte mindenféle húst szeretek, a halat viszont egyáltalán nem, a halászlével pedig ki lehet kergetni a világból. Édesanyám is tudja, mit kedvelek, persze számtalan finomság is van ilyenkor a terített asztalon, de a rántott szelet nálunk elengedhetetlen. Ami ilyenkor különbözik az év többi időszakától, az legfeljebb annyi, hogy ezekben a napokban több sütemény fogy. Anyu finomabbnál finomabb desszerteket csinál, képtelen vagyok nekik ellenállni. De szerencsére sohasem voltam hízékony, nem könnyen jön fel rám pluszkiló, de azért ilyenkor is odafigyelek rá, hogy csak annyit egyek, ami még belefér...”

ÉLETE LEGSIKERESEBB ESZTENDEJE VOLT A 2023-AS

A 2023-as esztendő számtalan emlékezetes pillanatot tartogatott a csatárnak, aligha gondolta, hogy Gyirmótról Paksra igazolva nyomban gólkirály lesz, a következő idényt pedig már a Ferencvárosban kezdi el. Ha mindez még nem lett volna elég, számolatlanul kezdte rúgni a gólokat, Marco Rossi szövetségi kapitány sem tudta kihagyni a válogatottból, amit a játékos újabb gólokkal – és jó játékkal – hálált meg. Harmadik válogatott fellépésén, a Litvánia ellen 2–0-ra megnyert Európa-bajnoki selejtezőn megszerezte az első gólját nemzeti színekben, a negyediken, a Szerbiában 2–1-re megnyert meccsen rögtön újabbat jegyzett, hogy aztán októberben, a szerbek fölötti 2–1-es sikert hozó hazai összecsapáson, majd zárásként Kaunasban, Litvánia ellen ismét eredményes legyen.

„Nem is kérdés, életem legjobb éve áll mögöttem. Még úgy is, hogy az őszi szezon végén hetekre kidőltem, és a combsérülésem miatt több meccset is ki kellett hagynom. De túl vagyok ezen az időszakon, átvészeltem ezeket a heteket, hónapokat. Nem mondom, hogy könnyű volt, de a klubomnál és a válogatottnál is végig mellettem álltak, folyamatosan biztattak, tartották bennem a lelket. Egy ilyen esztendő után legfeljebb annyit kívánhatok, a következő is legalább olyan sikeres legyen, mint a mostani volt.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 23-i lapszámában jelent meg)