Kisvárda: Mindenkitől elvárom, hogy fejlessze magát – Révész Attila

– Feltételezzük, tudja, kitől idézünk: „A középmezőny nem motivál, arra pedig kicsi az esély, hogy újra az első hat hely valamelyikén végezzünk. A következő két év kritikus lesz, ám ha túléljük, újra lehet nagyot álmodni.”
– Én fogalmaztam így, a véleményem azóta sem változott – válaszolta lapunknak Révész Attila, az élvonalban utolsó helyen álló Kisvárda Master Good sportigazgatója. – Tavaly már láthattuk a jeleket – a fiatalszabályra gondolok –, milyen nehézségekkel jár, amikor kényszerből kell a csapatot összeállítani, és mert a nyáron több fiatalt is igazoltunk, tudtam, a kispadról bevethető minőség is romlik.

– Nagyon úgy tűnik, tavaly nyáron a jövőbe látott...
– Tisztában vagyok vele, miként oldhattuk volna meg, hogy az első hatban legyünk, és ha nem a fiatalszabály teljesítése az elsődleges nekünk, biztosan több pontunk volna. De ez lenne a helyzet akkor is, ha a négyvédős felállásnál maradunk. A játékosok sokszor nem a posztjukon játszottak, ingadozott a formájuk, ez kihatott az önbizalmukra, megbomlott a csapategység.

– Pedig a 2023–2024-es idény indulása előtt még nem tudhatta, olyan időszak következik a Kisvárda életében, amilyenre korábban egyetlen NB I-es klub életében sem volt még példa, hogy az első kilenc bajnokit idegenben kell lejátszania.
– Hogy így alakult, nem lehetett tudni előre, és bár nyilván több pontunk lenne, ha abban az időszakban hazai pályán is játszhatunk, nem változtatott volna a helyzeten. A DVSC vagy az Újpest elleni meccsünk jó eséllyel másképpen alakul, ha saját közönségünk előtt futballozhatunk, de ennek valamiért így kellett lennie. Azt, mondjuk, nem gondoltuk, hogy sok csapat nem játszatja a fiatalokat vagy éppen sakkozik a játékpercekkel.

– Rossz rajtról ennek ellenére nem beszélhetünk, hiszen a ZTE, a KTE és az MTK elleni mérkőzés négy pontot hozott a konyhára. Most is elköszönne a harmadik forduló után Milos Kruscsics vezetőedzőtől?
– Már a nyáron megléptem volna az edzőváltást. Tény, nyertünk a nemzetközi kupameccs után a ZTE otthonában, de nagyjából háromszor mentünk át a felezővonalon, alig birtokoltuk a labdát. Aztán a Kecskemét is frissebb volt nálunk a százhúsz perces kupameccse után, amit a rossz felkészülésünknek tudtam be.

– Jött egy átmeneti időszak, amikor Gerliczki Máté irányított, aztán Mátyus János ült le a kispadra, majd miután az NB II-es Budafokkal tavaly nyáron még Magyar Kupa-döntőt játszó edző hat bajnoki után lemondott, az utolsó öt őszi találkozón már Feczkó Tamás felelt a szakmai munkáért. Sportigazgatóként, a klub első embereként mennyi esélyt lát a bennmaradás kiharcolására?
– Nem szerencsés, ha ilyen rövid időszakban négy edzője van egy csapatnak, ez az én hibám is. Még a nyáron olyan szakvezetőt kellett volna hoznom, aki tud közösséget építeni és jó irányba is viszi. Sajnos a mostani volt a legrosszabb közösség, amióta az élvonalban vagyunk, ebben megvan a magam sara. Az edzőnek foglalkoznia kell azokkal is, akik nincsenek a kezdő tizenegyben, nem csak a szakmai részben kell jónak lennie. Gerliczki Máté ismerte a módszereinket, a fiataljainkat, Mátyus János jól közelített pszichésen a játékosokhoz, de súlyos sérülések jöttek, és ez nagy hátrányt jelentett neki. Jani visszahozta a csapatkohéziót, megmutatkoztak a kisvárdai jegyek, majd a távozása után sürgős megoldásra volt szükség, és Feczkó Tamás itt volt az akadémián. Nagyon mélyről indultunk, de a bajnokság végére mindenben helyreálltunk, ha most kezdődne a bajnokság, másképpen jósolnék, bár akkor is azt mondanám, nehéz lesz.

– Mire lehet elég az a futball, amelyet az idényzárón, az Újpest elleni 4–0-s győztes mérkőzésen mutatott az együttes?
– Már korábban is látszott, hogy sokat futunk, dinamikusabbak vagyunk, jó irányba változtak a mutatóink. Felkészültebbek lettünk, megjött az önbizalom, a tavasszal az első négy között kell lennünk, bár nem tudom, hogy ha a reményeim szerint is alakul a szezon, elég lesz-e a bennmaradáshoz.

– A tavasszal három hazai mérkőzéssel kezdenek, jóllehet az erőviszonyok alapján a Ferencváros, a Fehérvár és a Puskás Akadémia ellen párharcnak sem a Kisvárda az esélyese. Mit gondol, a játékosok elhiszik, hogy boríthatják a papírformát? Az ugyanis lökést adhatna a folytatásra.
– A Ferencváros más szintet képvisel, a másik két csapatot le kell győznünk!

– Mennyire érdemes belenyúlni a játékoskeretbe? Van olyan labdarúgó a látókörében, aki erősítést jelenthet?
– Tudnék hozni, talán hozok is, de... A keretünk megvan, a fiatalokat a tavasszal is be kell tenni – holott erre a bajnokságra tulajdonképpen megvannak a szükséges fiatalpercek –, a cél ugyanis az, hogy két év múlva a keretünk negyven százalékát saját nevelésű fiatalok alkossák.

– Az utolsó fordulóban Pakson lép pályára a Kisvárda, az lesz a csapat százkilencvennyolcadik bajokija sorozatban az első osztályban. Tragédiaként élné meg, ha a százkilencvenkilencedikre legalább egy évet kellene várnia?
– Ha az élet úgy hozza, hogy a terveinket az NB II-ben kell megvalósítanunk, nem tragédia. Korábban is elmondtam, annál magasabbra nem juthatunk, mint két idénnyel ezelőtt, folyamatosan azon a szinten nem tudunk teljesíteni. Amit magam és így a klub elé célul tűztem ki, azt kisebb költségvetéssel, hozzáértéssel elértük, ám nincs annál fontosabb, mint hogy nevelőklubként tekintsenek ránk. Olyan fiatalokat akarunk nevelni, akik alkalmasak az élvonalra és nem azért játszanak, mert kötelező. Mindenkitől elvárom, hogy sokat dolgozzon, fejlessze magát, ha erre nem alkalmas, elválunk egymástól. Fontos, hogy folyamatosan akarj tanulni, fejlődni, és ha ez megvan, nagyot nem tudunk hibázni.