Mezőkövesd: Kiélezett tavasz előtt állunk – Cseri Tamás

Nagyon mélyről indult a Mezőkövesd Zsóry, és bár a Kuttor Attila irányította együttes továbbra is nehéz helyzetben van, így is a vonal felett, azaz bennmaradó pozícióból várja a bajnokság februári folytatását. Talán a legpesszimistább szurkolók fejében sem fordult meg, hogy kedvenceik az első kilenc bajnokin csak négy pontot gyűjtenek, ugyanakkor a szezon második felében már jóval eredményesebben futballoztak, és megmutatták, a dobogóért küzdő csapatoknak is méltó ellenfelei tudnak lenni.

„Volt már ilyen, sőt, rosszabb indulásban is részem, hiszen hat évvel ezelőtt, az első kövesdi idényemben utolsó helyezettként vártuk a folytatást, de kijöttünk a gödörből, és végül csak benn maradtunk...   – mondta edzésre indulva Cseri Tamás, a Mezőkövesd Zsóry csapatkapitánya.   – Ha jobban belegondolok, egy-két bajnoki évet leszámítva mindig küzdeni kellett, sohasem volt egyszerű a helyzetünk – most sem az. Nincs mit szépíteni, a szezon első fele nagyon rosszul sikerült, viszont a második része már jobban alakult, még akkor is, ha több ponttal is kijöhettünk volna belőle. Ami engem illet, a bokasérülésem meghatározta az idény elejét, az ősz első felében jóval kevesebbet játszottam, mint korábban, de aztán a csapathoz hasonlóan én is »kiegyenesedtem«. Persze, ez nem azt jelenti, hogy elégedett vagyok a teljesítményemmel, hiszen sohasem vagyok az, de úgy érzem, sikerült hozzátennem a csapat játékához. Biztos vagyok benne, kiélezett tavasz előtt állunk, sokat jelentene a jó indulás! A Kecskeméttel kezdünk hazai pályán, az első négy fordulóban a ZTE és a Kisvárda is az ellenfelünk lesz, ezek azok az úgymond hatpontos meccsek, amikor felzárkózhatsz a riválisra, vagy éppen leszakadhatsz.”

Noha Cseri Tamás korábban tulajdonképpen kihagyhatatlan volt a kezdő tizenegyből, ősszel az első nyolc fordulóban egyszer sem kezdett, a következő kilenc találkozón viszont már igen, és nem lehet elvitatni, hogy játékával, karizmájával tudott segíteni. Nem biztos, hogy mindenki emlékszik, de amikor 2017 nyarán Mezőkövesdre igazolt, már elmúlt huszonkilenc éves, és még nem volt élvonalbeli mérkőzése. Peregtek az évek, december 10-én, a Fehérvár ellen 2–0-ra elvesztett mérkőzésen már a 200. NB I-es meccsét játszotta, és hogy ez mennyire jelentős teljesítményt takar, jól jelzi: ha egyetlen bajnokit sem mulasztott volna, akkor sem lehetne többje kettőszáztizenöt összecsapásnál... Január 15-én betölti a harminchatot, a futballt még mindig imádja, így nem is kérdés, hogy a nyártól lesz-e folytatás.

„Hogy milyen érzések vannak bennem kétszázegy NB I-es mérkőzéssel a hátam mögött? Nem mondom, hogy elégedettség van bennem, de egy kis büszkeség igen... – folytatta Cseri Tamás.   – Az ember már csak olyan, hogy mindig többre vágyik, szerencsére keveset voltam sérült, mindig játszani akartam, a kispad, a lelátó sohasem tett boldoggá! Még a nyáron beszéltem korábbi csapattársammal, Vadnai Dániellel – aki egyébként februárban lesz harminchat –, ő említette, hogy Böde Dániel és Dzsudzsák Balázs után én vagyok a harmadik legidősebb futballista az első osztályban. Nem tagadom, ott van a fejemben, mi lesz nyártól, de most tényleg nincs annál fontosabb, mint hogy kiharcoljuk a bennmaradást! Biztosan leülünk majd a kövesdi vezetőkkel, megkérdezem, milyen céljuk van velem, ők pedig megmondják, terveznek-e még egyáltalán Cseri Tamással. Az egyenes beszédnél nincs fontosabb, de alakuljon bárhogy is a folytatás, nekem a futball az életem, még játszani akarok. Nagyon sokat köszönhetek a Mezőkövesdnek, a klub vezetőinek, hiszen huszonkilenc esztendősen lehetőséget kaptam tőlük, amit azért is illik megbecsülni, mert ahogy én látom, egy magyar labdarúgó kevésbé kapja meg a bizalmat, mint a külföldi.”