Népsport: Borbás Gáspár nyílt levelet írt utódjának

Zajlott az élet a honi labdarúgásban 1974 februárjában: az új MLSZ-elnök, Kutas István hivatalba lépésével párhuzamosan az OTSH rögtön határozatot hozott a Nemzeti Bajnokság (NB) 1974–1975-ös idényre vonatkozó átalakításáról. Az NB-s csapatok számát 226-ról 116-ra csökkentették, a klubvezetők körében a döntés – talán mondani sem kell… – megértésre talált. Szó esett arról, hogy az 1974–1975-ös idényben bevezetik a követelményrendszert, rendszeresen ellenőrzik a futballisták fizikai állapotát, de az érintettek ekkor még nem is sejtették, a futás mennyi nehézséget okoz nekik…

Korábban arról is döntöttek, az első osztályú bajnokság tavaszi szezonja február utolsó hétvégéjén kezdődik. Előtte a Magyar Népköztársasági Kupában (MNK) két fordulót rendeztek, mire folytatódott az idény, kialakult a legjobb nyolc mezőnye (Népsport, február 12.)

Február 23-án az Népsport „Rendet, hogy játszhassanak!”  című cikkében részletesen foglalkozott a bíráskodás szigorítására vonatkozó elképzelésekkel. Zsolt István, a játékvezetői bizottság elnöke így fogalmazott: „Csak az állhat helyt ma már a pályán, aki a játékosokkal testközelben tud maradni.”  A Népsport ugyanakkor megjegyezte a bírókkal kapcsolatban: „Egy-egy durva ellentmondás (…) hosszú időre visszavetheti a jó szándékú kezdeményezéseket.”
„Írjunk új fejezetet!”  Németh Gyula írásában leszögezte, ami az utóbbi időben jellemezte labdarúgásunkat, annak megálljt kell parancsolni, aztán lépni egyet. Hozzátéve: „Nem lehet új fejezeteket írni anélkül, hogy egyszerűen átsiklunk a régiek fölött.”  Az új versenykiírást a cikk úgy értékeli: „Szakított a mával a holnap érdekében.”  Tény: „Óriási versengésre lehet számítani, mert nemcsak a bajnoki cím megszerzése jelent rangot, hanem a helyezések is, amelyek végül is megszabják a csapatok értékét, azt: az NB-s mezőny melyik osztályában küzdhetnek az együttesek.”  A szerző megemlíti, beszélt játékossal, aki szerint „a nem kielégítő edzésmunka éppúgy, mint a morális, életmódbeli problémák”, gátat szabtak a fejlődésnek. A cikk kitér rá: „A heti edzések száma szaporodik, s rövidesen elkészül a követelményrendszer is, amely megszabja, hogy az egyes osztályokban mennyi és milyen szintű edzésmunkára van szükség.” Németh Gyula optimistán tekint a jövőbe: „Írjunk, új fejezetet a magyar labdarúgás történetébe!”

Dr. Borbás Gáspár, a Ferencváros korábbi labdarúgója, a magyar válogatott első góljának szerzője a zöld-fehérek akkor 18 éves balszélsőjéhez, Magyar Istvánhoz intézett nyílt levelet, amelyben: „Személyesen még nem láttalak játszani, hiszen én azon kevesek közé tartozom, akik a saját búcsúmérkőzésüket látták utoljára személyesen… 1918 óta nem voltam kint a pályákon, betegségem a lakásomhoz köt, de vezetőid a napokban meglátogattak, s megerősítettek abban a hitemben, ami az Ú. Dózsa–FTC találkozó után maradt bennem: tehetséges, jó játékos vagy.”

A nagy előd, az 1973. október 27-én a Megyeri úton játszott Újpest–Fradira gondolhatott, amelyet a vendégek 2–1-re nyertek meg – más kérdés, hogy Magyar játékát a Népsport csupán 5-ösre értékelte. Borbás a gyorsaságra, a beadásokra és a sportszerű életmódra hívta fel utódja figyelmét, aki a Ferencvárossal KEK-döntős (1975), bajnok (1976), MNK-győztes (1974, 1976, 1978), 16-szoros válogatott lett. Magyar Pista megfogadta a 41-szeres válogatott Borbás tanácsait. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1979-ben nem tért haza csapata nyári, spanyolországi turnéjáról – az Austriával Nyilasi Tibor csapattársaként osztrák bajnoki aranyig (1984) és KEK-elődöntőig vitte (1983).

Az NB I-es tabellát a címvédő Újpesti Dózsa vezette 20 ponttal, az FTC (19) és az ugyanannyi ponttal álló Pécs előtt. A nyitány első mérkőzését Szombathelyen rendezték, a Haladás fogadta a Ferencvárost, 1–1-es döntetlen született. A hazaiak edzője, Thomann Antal örült futballistái lelkes játékának, úgy vélte, csapata közelebb állt a győzelemhez, az FTC trénere, Dalnoki Jenő elismerte: „Igazságos eredmény született.”  A Népsport a Haladásból négy, a vendégek közül egy játékosnak adott 6-os osztályzatot, a találkozót háromcsillagosra értékelte, leszögezte: „Még Szombathelyen is kevesen gondoltak arra, hogy el tudnak venni egy pontot az egyik bajnokjelölttől.”

A Fradi botlásából az címvédő építkezhetett volna, de a Dózsa egygólos vereséget szenvedett Tatabányán. Várhidi Pál, a vendégek edzője szerencsésebbnek tartotta a Bányászt, dr. Lakat Károly nem tagadta: „A jugoszláviai túra kedvezőtlen eredményei után kellemes meglepetéssel szolgáltak a fiúk.”  A hazaiak egyetlen, győztes gólját, Arany Mihály szerezte, 17 méterről, kapásból talált a kapuba. Nem volt jó mérkőzés, „a lila-fehéreket inkább az előzmények, például az MNK-ban nyújtott gyenge teljesítmény nyomta”, mégis „a Dózsa elcsíphette volna az egyik pontot”. A Bányászból a védő Hernádi László, az ellenféltől az ugyancsak jobb-bekk, Kolár Endre kapta a legjobb osztályzatot, 7-est, Kollár „volt a csapata legjobbja, fáradhatatlanul, bátran harcolt, igen sokszor felfutott a szélen, és befelé is többször kisegített”, Hernádi „csaknem teljesen lefogta Zámbót, és emellett még részt tudott venni a támadások előkészítésében, vezetésében is”. Somlai Lajos bíró egy csillagot kapott a fújására, 50 év távlatából már nem tudjuk meg, miért, a tudósítás csupán egy hibáját említi…

A Vasas hazai pályán ikszelt a kiesőjelölt Szegeddel (1–1), ráadásul úgy, hogy a vendégek vezettek. A legizgalmasabb eseményt az jelentette, hogy Marton László játékvezető Kovács Ferenc lesgólját érvénytelenítette, ezt Müller Sándor nehezményezte, a bíró pedig kiállította. Müller azt mondta, rálegyintett Tátrai László partjelzőre, a taccsbíró hozzátette, meg is sértette… A piros-kékek nehezen viselték el a meg nem adott gólt és a kiállítást, Várady Bélát nem sokkal az esetet követően utánrúgásért szintén leküldték a pályáról. A Vasas a második félidőben kettős emberhátrányban játszott! Mindenesetre a játékvezetéssel a Fáy utcában sem stimmelt minden, mert a bíró egy csillagot kapott… „Marton játékvezető hibát hibára halmozott. Fordított ítéletek sorozatát láthattuk tőle.”

Ezzel szemben Kispesten a Honvéd–MTK-n Palotai Károly ítéletei öt csillagot érdemeltek, pedig ő is kiállított két labdarúgót Szűcs Lajost a hazaiaktól, Kiss Tibort a vendégektől. Csepelen a gyáriak már 3–0-ra vezettek (Szurgent Lajos két góljával), 3–1 lett a vége, Szőcs János, a Zete edzője panaszkodott: „Hat sérült játékosunkat kellett nélkülöznünk”.

A forduló mérkőzését a Rába ETO–Videoton hozta (2–0), a négycsillagos találkozón a győriek „határozottabbak, gólra törőbbek voltak”. A mezőny legjobbja, Varsányi Tibor, de a sípos ember, Petri Sándor is jó teljesítményt (négy csillag) nyújtott. A Dorog–Pécs (1–1) mérkőzésen Müncz György játékvezető volt a legjobb, munkáját öt-, a futballistákét kétcsillagosra értékelték. Az Egyetértésnek dicséret, hogy Salgótarjánban kiharcolt egy ikszet (0–0), a gólnélküliség azért minősítette a játékot, amely nem ért többet két csillagnál.

A nyitány elemzése rögzíti, öt 20 pontos együttes áll a tabellán (Dózsa, FTC, Tatabánya, Pécs, Győr), mégis a fordulót a minden kezdet nehéz igazsága jellemezte, akárcsak a bíráskodást: „Szombatig mindenki egyetértett a játékvezetői bizottságnak azzal a törekvésével, hogy rend legyen pályáinkon, most már megoszlanak a vélemények.”

A konklúzió azért előremutató: a könnyebb folytatás érdekében nem szabad meghátrálni a nehézségek elől.

EMLÉKEZTETŐ
NB I, 16. forduló
1974. február 23–24.
Haladás–Ferencváros 1–1 (1–1)
Szombathely, 13 ezer néző, vezette: Emsberger
Gólok: Király (14.), illetve Branikovits (25.)

Tatabánya–Ú. Dózsa 1–0 (0–0)
Tatabánya, 10 ezer néző, vezette: Somlai
Gól: Arany (66.)

Vasas–Szeged 1–1 (0–1)
Fáy utca, 6000 néző, vezette: Marton
Gólok: Kovács F. (53. – 11-esből), illetve Vass (6. – 11-esből)
Kiállítva: Müller (38.), Várady (39.)

Bp. Honvéd–MTK 1–1 (1–1)
Kispest, 10 ezer néző, vezette: Palotai
Gólok: Kozma (7.), illetve Csetényi (34.)
Kiállítva: Szűcs L. (53.), illetve Kiss T. (38.)

Csepel–Zalaegerszeg 3–1 (2–0)
Csepel, 3500 néző, vezette: Szilvási
Gólok: Szurgent (12., 28. – 11-esből), Buronyi (48.), illetve Mihalecz (77.)

Rába ETO–Videoton 2–0 (2–0)
Győr, 8000 néző, vezette: Petri
Gólok: Varsányi (1.), Pénzes (33.)

Salgótarján–VM Egyetértés 0–0
Salgótarján, 7000 néző, vezette: Csernefalvi

Dorog–Pécs 1–1 (0–1)
Dorog, 5000 néző, vezette: Müncz
Gólok: Laczkó (83.), illetve Bálint (46.)