Utazás a THM körül – Malonyai Péter publicisztikája

HOGY MI HEVER AZ UTCÁN, hagyjuk, a téma már biztosan nem. Inkább szembejön a hírekben, a közösségi oldalakon, ráadásul megkerülhetetlenül.

Így tudtam meg, hogy Kovács Mátyást kölcsönadta az MTK a Fehérvárnak, amin – mi tagadás – elcsodálkoztam. Kívülállóként persze, hiszen a magasabb futballkörökben nem vagyok otthon, így a véleményem is a logikára épül, nem az üzletre.

Bemutatással kezdem, hiszen az ifjú futballista nem tartozik a legismertebbek közé. Kovács Mátyás 21 esztendős, Gödöllőn kezdett játszani, a Vasas akadémiáján folytatta, onnan került az MTK-hoz. Ahol húszévesen játszott először a végül kieső MTK-ban, a másodosztályban alapember volt a visszajutó együttesben, az NB I-ben összesen 30 mérkőzése van.

Egy esztendeje az volt a hír, hogy „a bal oldali tükörszélső posztjáról átkerült a másik oldalra, szárnyvédő szerepkörbe”, nem tudom pontosan mit jelent ez, és nem is akarom (legalábbis, amíg nem leszek felkent szakértő élő adásban). Ezzel együtt hozzáértő pályatársamtól, Somogyi Zsolttól megtudtam, hogy tükörszélsőként jobblábasként játszott a bal oldalon, szárnyvédőként pedig, a 3–5–2-es hadrendet figyelembe véve, a támadások segítése volt a feladata. Így már érthető, ha nem is olyan látványos, titokzatos a megfogalmazás.

Ami a teljesítményét illeti, a szakértők szerint nem maradt el poszttársaitól az NB I-ben, a különféle mutatók is igazolják, most mégis árendába adták. A Vidi (nekem már az marad) a legutóbbi bajnokságban 4. lett, az MTK 8., tehát egy jobb csapathoz küldték, ami nem szokás. Legalábbis akkor, ha abban bíznak, hogy többet játszik majd, megerősödik, fejlődik, és így tovább, és így tovább. Igen ám, de ehhez játszania kell. Egyelőre ott tartunk, hogy tavaly (a kölcsönadásra buzdító évadban) 25 meccs jutott neki, kérdés lesz-e ennyi Székesfehérváron. Egyelőre csak számok vannak, a klubhonlapok középpályásként tüntetik fel, e szerint a Vidiben tíz vetélytársa lesz, az MTK-ban csak öt lenne.

A többit meglátjuk. Azt viszont ne feledjük, hogy Kovács valamennyi korosztályos válogatottban kiválasztott volt eddig, És pályafutása része, ha nem is a legvidámabb, hogy 2023 februárjában, az Ajax elleni ifi Bajnokok Ligája meccsen 0–1-nél a 92. percben kihagyta a tizenegyesét, így elmaradt a hosszabbítás és az esély a nyolcaddöntőbe jutásra.

Őt persze megviselte az eset, nem tudom, mennyire sikerült egyenesbe hozni a lelkét, ám aligha hiszem, hogy jogi aktusok, a szerződéshosszabbítás, majd rögtön utána a száműzés (az én olvasatomban) sokat lendített volna az önbizalmán. Ne legyen igazam, maradjunk annyiban, amiről többször beszélt, legutóbb már a fehérvári klub honlapján, azaz: „A bizalmat meg kell szolgálni…” Esetében most a bizalmatlanságot, de ez megint az én álláspontom.

Böngészve a kölcsönadásról szóló irodalmat, a legelső pont, hogy a futballista többet játsszon. Esetünkben ez kérdőjeles. Második pont a tapasztalatszerzés, itt cseberből vederbe kerül Kovács Mátyás, az NB I-es közeg mindkét helyszínen azonos. az anyagi szempontokhoz nem tudok hozzászólni, a klubok közötti kapcsolatépítéshez sem, legfeljebb annyit, hogy Schön Szabolcs Dallasból hazatérve nem a Hungária körútra, hanem a Vidihez ment.

Legyen azonban ennyi elég az ügyletből, ami szokatlan, mert gyengébb csapathoz szokás küldeni kölcsönbe az ifjakat, esetleg opcióval. Megjegyzem, estünkben nincs kivásárlási joguk a fehérváriaknak.

A kölcsönadás egyébként nem új műfaj. A régi szép időkben jelentős túrákra hívtak el máshonnan játékosokat a klubok, így szerepelhetett például 1947 nyarán a Mexikóban és New Yorkban kilenc meccset játszó Fradiban a kispesti Puskás Ferenc és az újpesti Szusza Ferenc. Megszolgálták, hogy árendába adták őket, hiszen Szusza kilenc, Puskás pedig hét gólt szerzett a sikeres úton.

A hatvanas évek elején a VVK adott lehetőséget a kölcsönre. A teljes elnevezés ugyebár Vásárvárosok Kupája (hivatalosan: Inter-Cities Fairs Cup), tehát a városoké, ez volt az alap. Így játszhatott, és eshetett ki 1961-ben Lipcse és Újvidék városi válogatottja az MTK ellen, és így játszhatott később a kék-fehéreknél a Valenciával vívott elődöntőben (0:3. 3:7) Farkas János és Machos Ferenc. Farkast a Fradi is kölcsönvette, 1963-ban a Ploiesti elleni meccsen (2:0) játszott a csapatban.

Nagyban és itthon a hatvanas évek végén lett általános a módi. Nem lévén még profi és szerződésekkel körített a futballunk, hétköznapi megoldással éltek. A kölcsönadott futballistát annak rendje és módja szerint leigazolta a másik klub. Aztán megesett, hogy nem adta vissza. „Ha egy egyszerű bankkölcsön kapcsán áll elő ugyanez a helyzet, nem kétséges, hogy a bíróság kötelezi az adóst a visszafizetésre. A sportszövetségi szabályzatok tömegében egyetlen paragrafus sincs, amely az ilyen ügyben megnyugtató módon elrendezné a dolgot. Igen ám, mondhatják egyesek: a játékosok kölcsönadása nem bankügylet! Én is azt mondom! (…) Úgy gondolom, a kölcsönjátékos kérdést helyes lenne szabályokban rögzíteni” – írta 1969-ben a Népsportban Tabák Endre főszerkesztő.

Azután már szerződések is lettek a futballunkban, a kölcsönadásról is. Ellentmondásos véleményekkel, hallgassuk csak Nagy Antalt, a Bp. Honvéd válogatottját 1980-ból: „Ami pedig a játékosok kölcsönadását illeti, arról az a véleményem, hogy az esetek kilencven százalékában erőszakkal »kitoloncolt« labdarúgókról van szó, akiket odadobnak, mint a kísérleti nyulakat, aztán ha véletlenül az illető talpra áll új helyén és fejlődni tud, akkor kegyesen visszahozzák.”

Van benne valami, de érdekesebb, mi van akkor, ha a kölcsönadott jól érzi magát bérbe adva, s nem akar visszamenni a klubjába. Mint szintén 1980-ban Turtóczky Sándor Nyíregyházáról az MTK-ba. A futballista Szabolcsban született (Tornyospálca), szabolcsi lányt vett feleségül, haza akart menni, nem utolsósorban azért, mert lakást kapott. Az MTK nem adta ki, csak kölcsönbe engedte el, aztán könyörtelenül visszarendelte, akarata ellenére. A nyírségiek nem tudtak megegyezni az MTK-val, ahol Turtóczky helyzetét nem méltányolták. „Ezt írják elő a szabályok, ezt rögzítette a megállapodása is. Nem beszélve arról: ha most nem tartanánk be az előírásokat, akkor példát teremtenének arra, hogy a jövőben bárki áthágja a kölcsönadás tisztességes szabályait” – érvelt az emberi oldalt semmibe véve az MTK, hogy aztán a csapat az évad végén kiessen az első osztályból.

Rosszabbul járt 1990-ben Balog Zoltán, akit a ZTE adott kölcsön a Vácnak. Az volt a feltétel, hogy ha a Zete visszajut az NB I-be, vissza kell mennie. Nem jutott vissza, mégsem maradhatott Csank Jánosnál a futballista, mert a két klub pereskedett – persze hogy átigazolási ügyben. Balog szinte egész nyáron várta, hol kell játékra jelentkeznie, végül Pécsen folytatta pályafutását.

Visszatérve a kiindulóponthoz, Kovács Mátyás a héten bemutatkozhatott a Fehérvárban, Pető Tamás az első idei tétmeccsen máris bevetette, 33 percet kapott az azeri Sumqayit elleni kupameccsen, győztes csapat tagjaként vonulhatott le a pályáról. Köszönhetően annak, hogy edzője bízott benne. Jobban, mint az MTK-nál abban, hogy náluk is sokat érhet(ne). Egyébként a kék-fehérek pénteken nyertek az új idény első bajnokiján, gratulálok nekik, de a produkciót látva mind a 16 pályára lépő játékost kölcsönadhatnák. Hátha fejlődnek.

Ami a lényeget illeti, egyetértek a régiekkel abban, hogy a futballista kölcsönadása nem bankügylet. Ma sem. Csak éppen – a pénzintézeteknél maradva – itt is van THM (Teljes Hiteldíj Mutató), ami több mint a kamat. Benne van például a kezelési költség, ami nálam itt a pedagógiát jelenti.

Aki érti, annak megköszönöm, aki nem, az…

Kölcsönbe sem kell nekem.

 A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!