NB I: Karlo Sentic élete álma a horvát válogatottság

ELŐSZÖR FORDULT ELŐ Karlo Sentic diósgyőri pályafutása során, hogy egymás után kétszer nem kapott gólt – a DVTK 23 éves horvát kapusa lenullázta a Debrecen (1–0) és a Kecskemét (1–0) játékosait is.

„Nyilván örömmel tölt el, hogy egymás után két mérkőzésen nem kaptunk gólt, úgy tűnik, egyre jobban működik a csapatszintű védekezésünk – mondta lapunknak a DVTK légiósa, aki 12 bajnokin védett a klub színeiben. Előbb 2023 őszén szerepelt a miskolciaknál (kilenc NB I-es meccsen), majd miután lejárt a kölcsönszerződése, klubja, a Hajduk Split a kazah Ordabaszinak adta kölcsön 2024 februárjában. Az idén nyáron tért vissza Diósgyőrbe, a magyar csapat megvásárolta játékjogát a Hajduktól. –  Jól ment a védés, és szerencsére nem csupán nekem, hanem az egész csapatnak egyre több önbizalma van. Kétezerhuszonhárom őszén, amikor még Kuznyecov Szergej irányította a csapatot, akadtak jó periódusaink, de akkor sem jött össze egyszer sem, hogy egymás után két meccsen ne kapjak gólt – remélem, nem állunk meg száznyolcvan percnél, sokkal tovább húzzuk. Nyilván figyelembe kell venni, milyen erősségű együttesek ellen léptünk pályára – kemény volt a sorsolásunk, az előző idény ezüstérmesével, a Pakssal kettő kettőre végeztünk, majd kikaptunk három egyre a Fehérvártól, a bajnoki címvédő Ferencvárostól pedig kettő nullára.”

Utóbbi mérkőzésen már Karlo Sentic állt a kapuban, az első két bajnokin ugyanis Artem Odincov őrizte a diósgyőriek kapuját, a horvát játékos a kispadon ült – vajon nem tartott attól, hogy ott is ragad?

„Nem, dehogyis, tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb megkapom a lehetőséget a bizonyításra. Nem féltem egy percig sem. Óriási motiváció dolgozott bennem, amikor a nyáron aláírtam Diósgyőrbe: miután januárban visszatértem a Hajdukhoz, majd nem sokkal később Kazahsztánba szerződtem, nagy csalódás ért, nem azt kaptam a kazah ligától, amit vártam. Kiderült, az a bajnokság inkább az idősebb játékosoknak fekszik, akik a pályafutásuk vége felé járnak, de én akkor még csak huszonkét éves voltam, fejlődni akartam. Úgyhogy hamar eldöntöttem, vissza akarok térni Európába. Több ajánlatot is kaptam, de úgy éreztem, tartozom annyival a Diósgyőrnek, hogy itt írok alá. Jó viszonyban vagyok Artem Odincovval is, segítjük egymást, tudjuk, csak egy kapus állhat a gólvonalon. Nem pusztán duma, hogy ebben a sztoriban nem mi vagyunk a fontosak, hanem a DVTK, a csapatnak kell jól szerepelnie. Legközelebb az ETO-val játszunk, újra idehaza, a célunk nem lehet más, mint hogy sorozatban a harmadik meccsünket is megnyerjük, lehetőleg úgy, hogy újra nem kapunk gólt.”

Szombat este kiderül, ez sikerül-e, s ha nem is hamarosan, de fény derülhet arra is, Karlo Sentic „csak” a horvát utánpótlás-válogatottakban futballozott, vagy a felnőttek között is bemutatkozhat-e.

„Életem álma válna valóra, ha ez megtörténne. Szerepeltem az U16-os, az U19-es, az U20-as és az U21-es horvát válogatottban is, de a felnőttek közé kerülni rettenetesen nehéz. Dominik Livakovic a Fenerbahcéban véd, Nediljko Labrovic a német élvonalbeli Augsburgban szerepel, ez önmagáért beszél. Mindettől függetlenül sohasem adom fel, azért dolgozom mindennap, hogy elérjem a célom.”