Kolibuli – Bodnár Zalán jegyzete

KÜLÖNÖS VARÁZSA VAN a kollégiumi életnek. Meggyőződésem, hogy legjobb terepe a felnőtté és férfivá válásnak, és több élmény sehol sem érhet egy fiatalt, mint ahogy annyi erős barátság sem nagyon szövődhet máshol, mint ebben a sajátos miliőben. Mondom ezt tapasztalatból, magam is tíz évig voltam kollégista, majd három évig dolgozhattam kollégiumi nevelőtanárként is pályám elején, és épp a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián. Igaz, nem abban az időszakban, amikor a vasárnapi NB I-es csúcsmeccs, a Ferencváros–Puskás Akadémia mérkőzésre készült beharangozónk (Somogyi Zsolt remek páros interjúja) két főszereplője, Gruber Zsombor, a Ferencváros támadója és legjobb barátja, volt felcsúti szobatársa, Pécsi Ármin, a Puskás Akadémia kapusa lakott ott. Örömmel olvastam Zsombor szavait: „Tipikus koleszos élet volt, rengeteget edzettünk, persze tanultunk is, de nagyon jól éreztük magunkat, én boldogan emlékezem vissza azokra az évekre.”

Sokszor éri támadás a magyar futballakadémiai rendszert, de abba még senkit sem hallottam belekötni, hogy közös lakhatást, kollégiumi férőhelyet, szoros közösségi létet kínál a futballal komolyan foglalkozni kívánó fiataloknak. Nekem ugyan edzenem nem, csak tanulnom kellett kolisként, de pontosan emlékszem, hogy a tanulást is nehéz volt összeegyeztetni a mindennapok pörgésével, hiszen egy kollégiumban alig-alig van magánszféra. S a futballakadémiák kollégistáinak a tanulás és a közösségi élet mellett – sőt: előtt – ott van még a mindennapi sportolás, edzés is, hétvégente pedig a meccsek, úgyhogy aki végigmegy az úton, tanul és sportol igyekezettel, majd az NB I élcsapatában köt ki felnőttként, az egészen biztos, hogy nem érdemtelenül jutott el oda, ahová.

Egyébként maga a sportág is a kollégiumokban alakult ki. Sőt, épp azért tizenegyen játszanak tizenegy ellen, mert a futball bölcsőjében, a 19. század közepének angol elitiskoláiban hagyományosan tízen laktak egy koleszszobában, és azok hívták ki egymást futballmeccsre, egy-egy nevelőtanár pedig beállt a kapuba.

Engedelmükkel én ez utóbbit kihagynám, nagyon jó helyen van a kapuban helyettem Pécsi Ármin, aki abban reménykedik, hogy volt kollégiumi szobatársa vasárnap rávezeti majd a labdát ziccerben – mert az azt jelentené, hogy mindketten ott vannak a pályán a Groupama Arénában. És egymás ellen mennének, mint a felcsúti évek során az egymás közötti játék során oly gyakran.

Úgy legyen, hajrá, fiúk!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!