Szalai Gábor: Előbb a Fradi, aztán jöhet a válogatott

– A Kecskemét játékosaként sikerült szintet ugorva Svájcba igazolnia. Sokan ilyenkor úgy vannak vele, ha már kint vannak, nem jönnek haza, ön a Ferencváros kedvéért mégis visszatért az NB I-be. Miért döntött így?
– Máshonnan közelíteném meg ezt a helyzetet – válaszolta lapunknak Szalai Gábor, a Fradi 24 esztendős védője, aki januárban igazolt a Lausanne együtteséhez és augusztus utolsó napján írt alá a zöld-fehérekhez. – A Ferencváros nemzetközileg is ismert együttes, az elmúlt években bizonyította, ezen a szinten is megállja a helyét. Ez döntő érv volt. Ráadásul az idén felkerült az új lebonyolítású Európa-liga főtáblájára a csapat, olyan szintű meccseken lehet játszani, amire odakint a Lausanne-ban nem lett volna lehetőségem.

– A Ferencváros jelentős összeget szánt a hazacsábítására, kivásárolta a szerződéséből. Ez mennyire volt imponáló?     
– Kár lenne tagadni, ez sorsdöntő pillanat volt a tárgyalások alkalmával.

– Igaz, hogy Svájcban nem volt zökkenőmentes a beilleszkedése?
– Nyolc hónapot töltöttem odakint, ilyen rövid idő alatt is valóságos hullámvasútra ültem fel. Megérkezésemet követően úgy éreztem, könnyen megy majd a beilleszkedés, ehhez képest zárkózott volt a társaság, ráadásul a vereségek miatt nem volt felhőtlen a hangulat az öltözőben. Később jöttek az eredmények, én is több időt töltöttem a pályán, úgy tűnt, minden rendben van, ám ismét jött a mélyrepülés. Fogalmazzunk úgy, küzdelmes nyolc hónap volt ez számomra Svájcban.

– Érdekes, hogy azt mondja, zárkózott volt a társaság… Hogyan kell ezt érteni?     
– Az öltözőben és az edzéseken is a francia volt a közös nyelv. A költözésemet követően rögtön elkezdtem tanulni, felfogadtam egy nyelvtanárt, de ennyi idő alatt nem sikerült olyan szintre eljutnom, hogy folyékonyan tudjak beszélni. A nyelvi nehézségek nyilvánvalóan nem könnyítették meg a helyzetemet.

– A Fradinál hogyan halad a beilleszkedéssel? Vagy már túl is van rajta?     
– Nehéz ezt megmondani. Az biztos, hogy sokkal befogadóbb társaság. Jó hangulatban zajlanak az edzések, az öltözőben sok az ugratás, számomra az is segítség, hogy a legtöbb csapattársammal megértetem magam. Így ki tudom venni a részem a hétköznapokból, bele tudok folyni a csapat életébe.

– Emlékszem, még a Kecskemét játékosa volt, amikor azt mondta, a Ferencváros ellen mindig élmény játszani. Most már tudja azt is, milyen  Fradi-mezben futballozni, hiszen vasárnap a Magyar Kupában a Budafok otthonában átesett a tűzkeresztségen. Milyen volt?     
– Örülök, hogy túl vagyok első tétmérkőzésemen, ráadásul győzelemmel és továbbjutással vettük az akadályt. Nyilván a Ferencvárosban játszani sokkal nagyobb szó, mint ellene, és azt már Budafokon is tapasztalhattam, az ellenfél tényleg extra motivációval lép pályára a Fradi ellen.

– Elégedett volt a játékával?
– Lehetett volna jobb is, akadtak hibák, de még jobb leszek, ha összeszokunk a társakkal.

– A keretben immár több belső védő is van, Ibrahim Cissé mellé érkezett a nyáron Stefan Gartenmann, Raul Gustavo, valamint ön, ráadásul Botka Endre is tud ezen a poszton futballozni. Mennyi lehetőségre számít?
– Ha nem várnék megfelelő mennyiségű játékpercet, nem igazoltam volna az Üllői útra. Huszonnégy éves vagyok, szeretnék minél több időt a pályán tölteni. Egyébként pedig sohasem voltam ijedős, mindig szerettem a kihívásokat, állok a harc elé! Jelentős a konkurencia a csapatba kerülésért, de küzdök, és mindent beleadok, hogy meggyőzzem a szakmai stábot. Az edzések rendkívül magas intenzitásúak, pörgős a tempó, azt már ennyi idő alatt is érzem, itt minden nap tudok fejlődni.

– Hajnal Tamás sportigazgató a közelmúltban úgy nyilatkozott lapunknak önről, hogy hosszú távon nemcsak a Ferencváros, hanem a magyar válogatott alapembere is lehet. Lát erre reális esélyt?
– Ha sikerül beverekednem magamat a kezdőcsapatba és nemzetközi szintű összecsapásokon is játszom, lehet esély az újabb válogatott meghívóra. Többször voltam már kerettag, ismerem a közeget, de most még arra összpontosítok, hogy a Fradiban állandósítsam a helyemet.

– Kecskeméten született, ott is nőtt fel. Megszokta, megszerette már a fővárost?
– Gyerekkoromban sokat jártunk Budapestre, nem ért váratlanul az itteni nyüzsgés. Éppen albérletet keresek, de azt elárulhatom, nem a központban nézelődöm, nekem fontos a nyugalom, a családias körneyzet.