Két gólt szerezve egy ponttal távozott a Debrecen a Ferencváros otthonából

LABDARÚGÓ NB I
12. FORDULÓ
Ferencvárosi TC–Debreceni VSC 2–2 (A. Traoré 61., Gruber 85., ill. Bárány 69., Dreskovics 80.)
Budapest, Groupama Aréna, 11 375 néző. Vezette: Bogár

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Veszélyes ellenfél az, amelynek nincs veszítenivalója – aggódtak a ferencvárosiak a vasárnap délutáni mérkőzés előtt. Tény, a Debrecen talán sohasem érkezett annyira esélytelenül az Üllői útra, mint ebben a fordulóban. Mint azt a szurkolók jól tudták, a hajdúságiak egymás után öt bajnoki mérkőzésen szenvedtek vereséget, kedden a másodosztályú Mezőkövesd otthonában kiestek a Magyar Kupából. Az idényt még Szrdjan Blagojevics vezetőedzővel kezdte el a DVSC, majd érkezett Máté Csaba – aki korábban tíz évig a Ferencvárosnál dolgozott –, de az irányítása mellett egyetlen pontot sem tudott szerezni a Loki, így tőle is elköszöntek. Így aztán – ráadásul nem először a klub történetében – az egykori válogatott szélső, Dombi Tibor lett a szakmai munka felelőse, s az már a mérkőzés első pillanataiban érződött, alaposan megszervezte a csapat védekezését, bekerült a hátsó alakzat közepére a tapasztalt Kocsis Gergő, és ez a tizenötödik percben kimondottan jó döntésnek tűnt, amikor a gólvonal állva mentette Varga Barnabás nagy helyzetben leadott lövését. A két csapat ugyanabban a hadrendben kezdte a mérkőzést: négy védő, két szűrő középpályás és három támadó fedezet szerepelt az előretolt ék mögött. Ez azt jelentette, hogy a Loki sem mondott le a támadásokról, Bárány Donát mögött Szuhodovszki Soma, valamint a csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs és Brendon Domingues próbált felzárkózni a vendégek akcióihoz, míg a házigazdánál Varga Barnabás volt legelöl (Matheus Saldanha csak a kispadon kapott helyet ezúttal), és az erőviszonyok alapján nem volt meglepő, hogy a zöld-fehérek birtokolták a labdát, s a játék a mérkőzés első szakaszában főleg a debreceniek térfelén zajlott.

Egy ötletes szabadrúgás-variációval majdnem veszélyt teremtett a Loki a Ferencváros kapuja előtt, a zöld-fehér védők üggyel-bajjal mentettek, majd Dzsudzsák lőhetett szabadrúgást, de a hazai közönség nagy örömére a sorfalba püfölte a labdát – pedig ígéretes helyzet volt. E jeleneteken kívül a Ferencváros birtokolta többet a labdát, és Mohammed Abu Fani passzaiból tudott veszélyes helyzeteket kialakítani, de Kristoffer Zachariassen képtelen volt sikeresen befejezni ezeket az akciókat. A feszültség érezhető volt, az egyik ferencvárosi lehetőség után Arandjel Sztojkovics és Meldin Dreskovics hosszasan vitatkozott azon, kinek hol kellett volna lennie. A Loki mind a tíz mezőnyjátékosa a saját térfelén helyezkedett, próbáltak egymáshoz közel futballozva minden, a kapujuk felé vezető utat lezárni, és az első félidőben a Fradi nem is tudott sok helyzetet kialakítani.

Fegyelem – figyelem! Nyilvánvaló volt, hogy a ferencvárosi mezőnyfölény ellenére ezekben a tulajdonságokban nagyot lépett előre a DVSC, így nagyon megnehezítette a ferencvárosiak dolgát. A szünet előtt Cebrail Makreckis lőhetett volna gólt, de Dreskovics szögletre mentett (ezért a csapattársaitól ekkor dicséretet kapott…), vagyis Megyeri Balázs sok segítséget kapott ahhoz, hogy gól nélkül érjen véget az első játékrész. Nem sokkal a félidő lefújása előtt Sztojkovics veszekedés helyett lövéssel próbálkozott, és a labda nem sokkal kerülte el a ferencvárosi kaput.

Amint megkezdődött a második félidő, az volt az ember érzése, hogy Pascal Jansen vezetőedző nemcsak pontosabb, hanem gyorsabb játékot is kért futballistáitól. A bajnokcsapat megpróbálta felpörgetni a tempót, mind a két szélen ostromolták a Loki védelmét, hogy az alapvonalig jutva beadásokkal teremtsenek veszélyt Megyeri Balázs kapuja előtt, Varga Barnabás fejjátékát kihasználva. Ennek ellenére a félidő első lehetősége Kocsis Gergő előtt adódott, aki egészen addig a debreceni védelem közepén dolgozott szorgalmasan, de egy vendégszögletnél felbukkant Dibusz Dénes kapuja előtt, és nagyon könnyen vezetést szerezhetett volna a piros-fehéreknek, ám Habib Maiga pontosan úgy mentett a kapu torkában, ahogy épp Kocsis tette azt még a mérkőzés elején. Nem sokkal később cserélt a Ferencváros, amint arra számítani lehetett, érkezett a közönség által nagyon várt Matheus Saldanha és a középpályára Philippe Rommens. Még a ferencvárosi nézők sem hittek a szemüknek, hogy néhány másodperc múlva a brazil támadó máris a Loki hálójába küldte a labdát, de kiderült, hogy Eldar Civic lövését követően a kapu előtt sűrűsödő tömegben úgy pattant meg a labda, hogy Matheus Saldanha lesen volt – ezt még megúszta a vendégcsapat.

Ám az egyre gyorsabb tempó, a sok szélen vezetett támadás meghozta a gyümölcsét: Cebrail Makreckis ment el a jobb szélen, és Adama Traoré ellentmondást nem tűrően, szép mozdulattal fejelte a labdát a kapuba. Megkönnyebbülhetett az FTC, csaknem egy órán keresztül fárasztotta ellenfelét, hogy megszerezze ezt a gólt, és ekkor sokan azt gondolták, ezzel el is dőlt a mérkőzés. Ám a hosszú hetek óta formán kívül futballozó Debrecen nem akart beletörődni a sorsába, és különleges körülmények között egyenlíteni tudott. Dzsudzsák Balázs jó ütemben szöktette Szuhodovszki Somát, a beadást követően a védősorból a támadáshoz felzárkózó Ferenczi János célozta meg a kaput, a labdába még Bárány Donát is beleért, de a játékvezető lest jelzett, így a ferencvárosiak örültek jobban. A videószobában hosszan vizsgálták a televíziós felvételeket, és néhány perc várakozás után Bogár Gergő játékvezető megkapta az üzenetet: nem volt les, gólt kell ítélnie… Mondani (írni) sem kell, a vendégszektorban helyet foglaló debreceni szurkolók tombolva vették tudomásul a döntést, és a következő néhány percben az volt az ember benyomása, hogy óriási lelkierőt kapott a Loki ettől a találattól. Talán még a korábbinál is harcosabban, erőszakosabban mentek bele a párharcokba, hatalmas lelkesedéssel védekeztek, míg a Ferencváros ismét megpróbálta felpörgetni a tempót.

A zöld-fehérek kapuja el szegezték ellenfelüket, próbálkoztak jobbról, támadtak balról, lőttek középről, sokszor 4–2–4-es hadrendben támadtak úgy, hogy a két szélső védő is az ellenfél tizenhatosának vonalában helyezkedett el, míg a Debrecen körömszakadtáig védekezett. Sőt, ha tudott, megpróbált ellentámadásokat vezetni, azt pedig sejteni lehetett, hogy szögletekből, oldalról belőtt szabadrúgásokból lehet leginkább veszélyes.

És jött is az óriási fordulat: Dzsudzsák Balázs szabadrúgása után Meldin Dreskovics a vendégcsapatnak szerzett vezetést.

Fütyülni kezdett a hazai tábor, a Fradi pedig kétségbeesve sprintelni kezdett az eredmény után, Pascal Jansen beküldte Gruber Zsombort, és a fiatal támadó nagyszerű góllal egyenlített! Micsoda összecsapás lett ebből! A játék képe az utolsó pillanatokban sem változott. Jöttek a ferencvárosi szögletek, a szélen vezetett támadások, a beadások, a kapura lövési kísérletek, míg a Loki továbbra is hősiesen védekezett. Nem volt kétséges, ilyen mentalitással és szervezettséggel sokkal sikeresebb lett volna az elmúlt időszakban… A hazaiak nehezen vették tudomásul, hogy a debreceniek, ha csak tehették, húzták az időt, szerették volna túlélni az utolsó perceket. A játékvezető hét perc hosszabbítást jelzett, és ez az időszak is ferencvárosi labdabirtoklási fölénnyel, hazai próbálkozásokkal telt, de a legtöbb befejezés a kapkodás, a türelmetlenség miatt már nem volt kellően pontos.

A Fradi mindent megpróbált, de több gól már nem esett, a Loki győzelemmel felérő döntetlent ért el, az előzmények tudatában sokat jelenthet a hajdúságiaknak ez az eredmény. 2–2

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!