Ahogy azt a hét elején exkluzív információként előre jeleztük, a 48 éves litván Valdas Dambrauskas lett szerdán a Diósgyőr új vezetőedzője, akivel kapcsolatban már elöljáróban leszögezhetjük, nem szokványos edzői karrier az övé. Mint arról már írtunk, 2002-ben, 25 évesen elindult a Legyen Ön is milliomos! vetélkedő litván változatában, és az ott nyert pénzből edzői tanulmányokba kezdett Angliában. Utánpótlásszinten először a szigetországban dolgozott (megfordult a Manchester Unitednél, a Fulhamnél és a Brentfordnál), majd hazájában az Ekranas, 2014-től pedig a Zalgiris vezetőedzője lett, utóbbival 2015 és 2017 között háromszor nyert Litván Kupát, kétszer bajnokságot. Külföldön felnőttcsapatot először Lettországban irányított, az FK RFS-t, amellyel a 2018–2019-es idényben kupát nyert; az volt a klub történetének első trófeája.
NÉVJEGY
VALDAS DAMBRAUSKAS
Született: 1977. január 7., Pakruojis
Nemzetisége: litván
Profi klubjai vezetőedzőként: Ekranas (litván, 2013–2014, 26 mérkőzés), Zalgiris (litván, 2014 – 2017, 116 m.), RFS (lett, 2017–2020, 69 m.), HNK Gorica (horvát, 2020–2021), Ludogorec (bolgár, 2021, 37 m.), Hajduk Split (horvát, 2021–2022, 38 m.), OFI (görög, 38 m.), Omonia (ciprusi, 21 m.)
Legnagyobb sikerei: 2x litván bajnok a Zalgirisszel, bolgár bajnok a Ludogoreccel, 3x Litván Kupa-győztes a Zalgirisszel, Lett Kupa-győztes az RFS-szel, Horvát Kupa-győztes a Hajdukkal, bolgár Szuperkupa-győztes
LETTORSZÁGBAN, HORVÁTORSZÁGBAN ÉS BULGÁRIÁBAN IS JÓ EMLÉKEKET ŐRIZNEK RÓLA
„Valdas Dambrauskas profi futballistamúlt nélkül kezdett el edzősködni (amatőrként harmadosztályban játszott – a szerk.), ám sok évig tanulta a szakmát Angliában – kezdte a Nemzeti Sport megkeresésére visszaemlékezését a lett Go 3 Sport és a Sprtacenters.com munkatársa, Arkadijs Birjuks. – Nálunk, Lettországban, az RFS-nél jó benyomást keltett a munkájával. Jó kapcsolatot épített ki a vezetőséggel, a játékosokkal, a sajtótájékoztatókon is kitűnt intelligens kommunikációjával, döntéseinek magyarázatával. Gyakran említett ugyanis különböző mérőszámokat, ami hat éve még az újdonság erejével hatott. 2018-ban jól kezdett a csapatnál, és a bajnoki címre is esélyesnek tartották az együttessel, de az idény végére kipukkadt a gárda, akkor a szurkolók és a szakértők azért megtalálták azzal, hogy az általa képviselt attitűd nem motiválja eléggé a játékosokat. Pályafutásának későbbi sikerei azonban rácáfoltak erre. Lettországból egy Horvátországban kinevezett litván sportvezető hívó szavára távozott.”
Arkadijs Birjuks azt is elmondta, Dambrauskas azóta is gyakori vendég Lettországban, az RFS meccsein is feltűnik időnként, ugyanis még mindig az a Viktor Morozs a csapat vezetőedzője, aki annak idején az ő kérésére igazolt a klubhoz másodedzőnek, és a litván szakember távozása után átvette a szakmai munka irányítását. Kollégánktól azt is megtudtuk, Dambrauskast már a litván és a lett szövetség is kiszemelte szövetségi kapitánynak, de ő nem akart válogatottat irányítani, elutasította a lehetőséget. Birjuks szerint egyébként Dambrauskasról sokat elárul az is, hogy a Facebook-oldalán minden év végén felsorolja az összes könyvet, amit abban az esztendőben olvasott, és nem éppen rövid a lista. Az oldala borítóképén pedig Albert Camus híres mondása áll: „Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről tudok, a futballnak köszönhetek.”
Horvátországban két klubnál dolgozott. Előbb egy évig a HNK Goricát irányította, amelytől a bolgár Ludogorechez távozott, majd tíz hónap után visszatért a Hajduk Splithez, amelynél újabb (csaknem) egy évet töltött el, ami alatt Horvát Kupát nyert az akkor Lovrencsics Gergőt is soraiban tudó csapattal.
„Horvátországban jó munkát végzett a Goricánál és a Hajduknál is – ezt már egy spliti újságíró, Vedran Buble mondta Dambrauskasról. – A spliti időszaka elbocsátással zárult – amiben az akkori gyengébb képességű keret is szerepet játszott –, de az elmúlt öt-hat év legdinamikusabb és taktikailag legérettebb csapata volt az övé a Hajduknál. Elsőre nem tűnik kimondottan karizmatikus futballvezetőnek, ám a bizonyítványai magukért beszélnek, mint ahogyan a különböző kluboknál elért eredményei is. Világos filozófia mentén építkezett, a játékosokkal jó kapcsolatot épített ki, ő nem az a típus, akit a saját egója hajt és mereven ragaszkodik az elképzeléseihez, meghallgatja a környezetét, ami miatt tisztelik a játékosok. A futball megszállottja, az, ahogy elmélyül a játékban, különccé teszi, ám munkabírása és tudása csapatai előnyére válik.”
Szakmailag az egyik legértékesebb sikerének a Ludogoreccel Bulgáriában elért bajnoki címet tekinthetjük, bár 37 meccs után távoznia kellett a klubtól.
„Rendkívül intelligens, nem véletlenül volt sikeres műveltségi vetélkedőben is – mondta a DVTK új vezetőedzőjéről a bolgár Tema sport munkatársa, Teodor Boriszov. – Az angol mellett beszél oroszul is (Litvánia 1991-ig a Szovjetunió egyik tagállama volt – a szerk.), és mindig igyekszik megismerni a helyi kultúrát ott, ahol éppen dolgozik. Bulgáriában bajnokságot nyert, de a Ludogorecnél ez már nem számított újdonságnak, és mivel a Bajnokok Ligája-selejtezőben a Malmővel szemben elbukott, menesztették, hiába verték ki előtte a görög Olympiakoszt. Következetes edző, aki egyetlen játékossal sem tesz kivételt az elvárásokat tekintve, ezt pedig nem mindenki nézte jó szemmel… A játékstílust a Ludogorecnél a kerethez igazította, mivel sok jó támadója volt, a háromvédős rendszert részesítette előnyben, ám Horvátországban, Görögországban vagy Cipruson négy védővel játszott.”
Boriszov arról is beszélt, mi szólhatott a diósgyőri szerepvállalása mellett, és megemlítette, mi jelenthet újdonságot neki Magyarországon.
„Dambrauskas már dolgozott olyan kluboknál – a Hajduknál, az OFI-nál és az Omoniánál –, amelyeknek fanatikus szurkolótáboruk van, ezért nagy nyomás alatt kellett teljesítenie csapatával hétről hétre. A diósgyőri szerepvállalása egyúttal mutatja, hogy nagy céljai vannak a klubnak, mert a középszerűség vagy a bennmaradásért folyó küzdelem biztosan nem motiválná. A korábban szintén Bulgáriában dolgozó, tavaly Debrecenbe szerződő Nestor El Maestróval ellentétben rá nem jellemző, hogy korábbi játékosai sorát szerződteti ahhoz a klubhoz, melynél éppen szerepet vállal. Ami viszont újdonságot jelenthet neki, az a fiatalok szerepeltetését célzó diósgyőri elvárás, a korábbi csapatainál nem kapott ilyet, nem szerepelt a klubok profiljában, hogy minél több fiatal játékos bemutatkozzon az első csapatban. Még az alapvetően a tehetségeiről ismert Hajduk Splitnél is inkább a rutinosabb játékosokra és a légiósokra épített.”
Bolgár kollégánk annyit még megemlített, reméli, hogy Dambrauskasnál több lehetőséget kap majd a DVTK-ban a 11-szeres bolgár válogatott belső védő, Bozsidar Csorbadzsijszki, aki az elődnél, Vladimir Radenkovicsnál csak 12 meccsen szerepelt ebben az idényben.
A fentiek alapján abban szinte biztosak lehetünk, hogy Dambrauskas új színt hoz az NB I-be, és nem csak azért, mert ő lesz az első litván vezetőedző a magyar élvonalban. Kérdés azonban, hogy ez az új szín párosul-e olyan sikerekkel, mint Litvániában, Lettországban, Horvátországban vagy Bulgáriában.