Szolnoki Roland: Nincsenek negatív gondolataim, bizakodva várom az előttem álló heteket, hónapokat

– 2022. július 28-án a Pancho Arénában a portugál Guimaraest fogadta (0–0) a Puskás Akadémia az Európa-konferencialigában, amikor az első félidő hajrájában egy párharcot követően fájdalmas arccal terült el a játéktéren, majd hordágyon vitték le a pályáról. A diagnózis valósággal fejbe kólintotta, hiszen kiderült, elszakadt az elülső keresztszalagja, és a porc is megsérült a térdében. Két és fél évvel később, 2025. február 1-jén, a Fehérvár elleni bajnoki rajton (0–1) ugyanilyen sérülést szenvedett, ám ezúttal a másik, a bal lábában. Nagyon maga alatt van?
– Nincsenek negatív gondolataim, bizakodva várom az előttem álló heteket, hónapokat, mindenre fel vagyok készülve... – felelte a Puskás Akadémia egyszeres válogatott labdarúgója, Szolnoki Roland, akinek egy hete operálták meg a térdét. – Amikor a csapatunk orvosa, Abkarovits Géza elsőre megnézte a térdemet, érzésre stabilnak találta, ugyanakkor az MRI-vizsgálat kimutatta, nincs keresztszalagom, és a porc is megsérült. Szerencsére a rosszban van valami jó, hiszen a porcot nem lehetett visszavarrni, ki kellett szedni, így viszont nem kell hat hetet feküdni vele, mint az előző műtétemnél, a pénteki kontrollt követően már el is hagyhatom a mankót. Akkor három hétig csak kilencven fokig hajlíthattam be a lábamat a térdgéppel, most pedig, hogy nincs porc, két nappal az operációt követően már száztíz fokig tudom hajlítani, és ez azért számít a rehabilitációnál.

– Tulajdonképpen mi történt a Fehérvár elleni meccs tizenkilencedik percében?
– Volt egy szögletünk, a kifejelt labda a Vidi bal oldalára jött, és bár középen helyezkedtem, úgy láttam, én vagyok az, aki lassítani tudja a hazaiak támadását. Beléptem a bal lábammal Katona Mátyás elé, és ahogy lépett, találkozott a két térd. Ugyanazt éreztem, mint amikor a másik lábammal a Guimaraes ellen megsérültem: nagy fájdalmat, zsibbadt a térdem környéke, és még a vádlim is fájt. Egyből jeleztem, hogy cserére van szükség, és bár az öltözőben még reménykedtem, hogy talán megúszom a hosszabb kihagyást, az MRI-vizsgálat ennek az ellenkezőjét mutatta.

– Nagyjából tíz nappal a bajnoki rajt előtt beszéltünk, a Puskás Akadémia akkor még Spanyolországban edzőtáborozott. Emlékszik, miről volt szó?
– Persze. Éppen születésnapomon hívott, szóba került, hogy a kiutazás előtt hosszabbított szerződést velem a klub, és az is, hogy egy nappal korábban gót szereztem a svéd Hammarby elleni felkészülési találkozón. Elmondtam, mennyire várom a bajnoki rajtot, a Fehérvár és a Ferencváros elleni mérkőzést, aztán pedig jött a fekete leves: tizenkilenc perc után vége lett az idényemnek. De nem kesergek, mindent megteszek, hogy a következő bajnoki rajtra jó állapotban legyek.

– Mennyi kihagyást jósolnak az orvosok? Ha jól emlékszem, két és fél évvel ezelőtt nagyjából hét hónapot kellett futball nélkül meglennie…
– Abkarovits Géza azt mondta, minden rendben ment a műtét során, benne maximálisan megbízom, a másik lábamat is tökéletesen rendbe hozta, sokat köszönhetek neki. Mindig az ember teste adja meg a választ arra, hogy mennyi a kihagyás, de egy ilyen sérülésnél hat-hét hónappal lehet, kell számolni. Az előző sérülésemnél hét hónap után már tétmeccset játszottam, azonban nem szabad elfelejteni, akkor bakteriális fertőzés miatt még egy beavatkozásra szükség volt, és az kitolta a felépülési időt.

– Feltételezzük, televízióban látta a  Puskás Akadémia Ferencváros elleni egy-nullás győzelmét.
– Más, amikor a tévében látod a csapatod meccsét, más, amikor ott vagy a stadionban, és egészen más, ha játszhatsz. Annál nincs rosszabb, mint amikor tehetetlen vagy, nem tudsz segíteni, ugyanakkor nagyon örültem a Fradi legyőzésének. Végig egységesek voltunk, sikerült kijavítani azokat a hibákat, amelyeket elkövettünk Fehérváron, bízom benne, a siker lökést ad a folytatásra. Nyilván nem ez a találkozó dönt a bajnoki címről, rengeteg meccset kell még megnyerni. A Ferencváros ellen mindig van benned egy belső plusz, de a többi mérkőzésre is lehet találni. A hétvégén Debrecenben játszunk, úgy kell felfogni, hogy a kétezres évek sikercsapata fogad bennünket, arról nem is beszélve, hogy a DVSC mindkét tavaszi bajnokiját megnyerte.

– Elképzelhető, hogy február 22-én, a KTE elleni hazai bajnokin nézőként már ott lesz a Pancho Arénában?
– Pénteken mankóval megyek kontrollra, és remélhetőleg anélkül jövök el, onnantól a rehabilitációmat is Felcsúton végzem. Az pedig egyértelmű, hogy egyetlen hazai meccset sem hagyok ki…