Molnár Rajmund érezte, az NB I-ben bátran kell játszani

Még mindig megy a vita, jogos volt-e az MTK Budapest javára Újpesten megítélt tizenegyes. A kérdés azért lehet ennyire fontos, mert bár a vendégek 5–1-re kiütötték a hazaiakat, a büntetőt gól nélküli állásnál adta meg Pintér Csaba játékvezető.

„Én is visszanéztem többször – mondta lapunknak Molnár Rajmund, aki kiharcolta, majd értékesítette a 11-est. – Támadóként fedeznem kell a labdát, ezért léptem a védő elé, hogy ne tudjon felszabadítani, a labda és az ellenfél között kell lennem. Nagyot csattant a lábunk, a játékvezető egyből megadta, a VAR sem bírálta felül, ezek után szerintem el lehet fogadni, hogy ezért tizenegyes járt.”

Kívülről úgy tűnt, nem egyértelmű, ki végzi el, de a 22 éves támadó higgadtan belőtte a labdát.

„Marin Jurina szívesen elvégezte volna, de én is készen álltam – folytatta Molnár Rajmund. – Az utánpótlásban sokszor lőttem tizenegyest, nyilván más Újpesten, a hazai szurkolók előtti kaput megcélozni, amikor ezrek szurkolnak azért, hogy hibázzak, ilyen lelkiállapot az ifiben nincs. Ám a Fehérvár ellen a hosszabbításban, döntetlennél is odaálltam, nyugodt maradtam, belőttem, s hittem magamban szombaton is. Miután nem határoztuk el előre, ki rúgja, Horváth Dávid vezetőedző döntött, hogy végezzem el én. Ki tudtam zárni a külső körülményeket, nem is döntöttem el előre, melyik oldalt célzom, figyeltem a kapust, az ő mozgása befolyásolt.”

Molnár Rajmund a klasszikus MTK-iskola képviselője: éveket töltött az utánpótlásban, és bár hosszú út vezetett az élvonalig, sikeresen vette az akadályokat. Vecsésről a Honvédba került, tizenegy évesen lett a kék-fehérek játékosa (a maiak közül Kata Mihály, Kosznovszky Márk, a ZTE-ben szereplő Várkonyi Bence vagy a Parma válogatott védője, Balogh Botond csapattársaként), de az agárdi akadémiára nem ment el, visszaigazolt Kispestre. Kétezertizenkilencben a Benfica ificsapatában fejlődött két évig, hazatérve a másodosztályban szokott hozzá a felnőttfutballhoz: négy meccs, egy gól Győrben, egy idény Csákváron (31 bajnoki, kilenc gól), egy a Haladásban (35/15). Kétezerhuszonhárom nyarán került vissza a Hungária körútra, és ebben szerepe lehet annak is, hogy a klub figyelemmel követte korábbi játékosai pályafutását, és a huszonöt második ligás gól alapján joggal bíztak abban, hogy Molnár Rajmund az élvonalban is jó játékra lehet képes. Első NB I-es gólja talán csak neki emlékezetes: 6–1-es vereség Felcsúton, ő szépített. Az előző idényben három gólt szerzett, a jelenlegiben négynél tart.

Újpesten kiemelkedően teljesített, csapata egyik legjobbja volt: cselei, megindulásai veszélyesek voltak, nem tudták tartani a hazai védők.

„Nagyképűség azt mondani, hogy tudtam, éreztem, jó leszek? – kérdezett vissza Molnár Rajmund. – Ha az, vállalom, de a másodosztályban is jól ment a játék, figyeltem az élvonal meccseit, lélekben készültem, hogy ha lehetőséget kapok, megmutatom, mire vagyok képes. Persze tudtam jól, ez nem megy azonnal, türelmesnek kellett lennem, a klubom is az volt velem. Ahogy egyre többet játszik az ember, egyre bátrabb, kezdtem érezni, hogy a többiek bíznak bennem, szívesen passzolnak, és nincs gond, ha nem jön be egy csel. Ugyanilyen fontos a szakmai stáb bizalma: Horváth Dávid vezetőedző sokszor mondta, vállaljam el az egy az egy elleni párharcot, cselezzek, kockáztassak, abból lehet a helyzet, abból lehet a gól, ha mindig visszapasszolom egy átvétel után, az ugyan lehet mindig pontos passz a statisztikában, csak előre nem megyünk vele. Szóval a hibák, a rossz megoldások, a sikertelen cselek után is nyugtattak, bátorítottak, és így kellő önbizalmam lett mára. Ráadásul élvezem is, ha van terület, lehet futni, beindulni, cselezni, gólpasszt adni. Élvezem a játékot.”

Ami érdekes: a Kecskeméten elszenvedett 5–0-s vereségre kilenc szerzett góllal reagált az MTK, 4–0 a DVTK ellen, 5–1 Újpesten. Akkor most melyik a kék-fehérek igazi arca?

„Remélem, nem a kecskeméti, az volt a kisiklás, s nem Újpesten teljesítettünk erőn felül – mondta a támadó. – Nem akarok helyezést mondani, szoros a bajnokság, a maximumra törekszünk, győzelemre játszunk, a legtöbbet akarjuk kihozni magunkból, és minél előrébb akarunk végezni a tabellán.”