Németh Hunor: Csak sikerre éhesen lehet magasra jutni

– Első idény a felnőttfutballban kipipálva!
– Nagyon jó volt ez az év az MTK-nál, mivel felnőtt játékossá váltam – mondta a Nemzeti Sportnak Németh Hunor, a 19 esztendős középpályás, aki a legutóbbi idényt az FC Köbenhavn kölcsönjátékosaként töltötte a kék-fehéreknél. – Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is sokat változtam, érettebb lettem. Ahogy telt az idő, meccsről meccsre nőttem bele a felnőttfutballba, és szerintem ez a teljesítményemen is megmutatkozott. Talán ez a legpozitívabb, amit magammal viszek.

– Dániából megérkezve még gyerek volt?
– Akkor még talán inkább ifi fejjel gondolkodtam, kevesebb tapasztalatom volt. Idő kellett, mire megszoktam az új környezetet, az új csapatot és főleg a felnőttbajnokságot. Közben megtaláltam magam, és egyre komfortosabban éreztem magam ebben a közegben.

– Eleinte mivel birkózott meg a legnehezebben?
– A rutinnal és erővel. Nem arról volt szó, hogy valaki gyorsabb vagy technikásabb lett volna nálam, hanem hogy az idősebb játékosok előbb gondolkodnak, jobban használják a testüket a párharcoknál. Ha elveszítesz egy másodpercet, máris hátrányban vagy. Ezt meg kellett tanulnom ellensúlyozni.

– Volt olyan pont, amikor érezte, hogy felvette a ritmust?
– Sohasem éreztem azt, hogy túl nagy lenne a feladat, inkább az volt nehéz, hogy türelmes legyek. Az elején időt kellett adnom magamnak, később viszont már éreztem, egyre jobban belerázódom a bajnokságba, és onnantól egyre többet és többet akartam. Október-november körül már tapasztaltam, hogy sikerült beilleszkednem, jobban ment a játék, de igazán a téli alapozás után tudtam megmutatni magam a pályán.

– Miben fejlődött a legtöbbet?
– Ezt nehéz egy tényezőre leszűkíteni. Mentálisan biztosan rengeteget léptem előre. Tapasztalatot szereztem, és ez mindenben megmutatkozott: a döntésekben, a játékban, a hozzáállásban. Összetett fejlődés ez.

– Dániából érkezve milyennek ítéli meg az NB I-et?
– Erős és izgalmas idény volt, amely sok meglepetést tartogatott. Hullámzó volt nekünk a bajnokság, végül a tizedik helyen végeztünk. Nem mindig éreztük stresszesnek az évadot, inkább bosszantónak tartottuk. Tudtuk, hogy jó csapat vagyunk, mégis lent voltunk a tabellán, ami annak volt tulajdonítható, hogy sokszor nem nyertük meg azokat a meccseinket, amelyeken jól játszottunk. Szerintem jól látszik, hogy az NB I-ben több klub is fejlődik. Az, hogy az ETO a Ferencváros egyeduralmát megtörve bajnok lett, jelzi, egyes csapatok felnőnek a nemzetközi szintre. A színvonalat viszont tizenkilenc évesen, az első felnőttidényemet követően szerintem nem nekem kell minősítenem, arra ott vannak a statisztikai mutatók.

–  Ha már a számok: huszonkilenc mérkőzésen mintegy ezerhatszáz percet töltött a pályán, négy gólt és két gólpasszt jegyzett. Ehhez mit szól?
– Azért jöttem az MTK-hoz, hogy tapasztalatot szerezzek és sok meccset játsszak, ez sikerült. Persze állhatna több gól vagy gólpassz a nevem mellett, de összességében rendben volt az idény. A meccsek közben nyilván idegesít, ha valami nem sikerül, de van egy huszonnégy órás szabályom, aminek a lényege, hogy a lefújás után még átgondolom, amit kell, átveszem magamban a játékhelyzeteket, de utána lezárom magamban a mérkőzést – és továbblépek.

– Az idény nagy pillanatait csak nem törölte az emlékezetéből!
– Két gól rögtön bevillan. Először a Debrecen elleni jut eszembe, mivel akkor csereként álltam be, és azzal fordítottuk meg a meccset. Aztán pedig az utolsó gólom, amelyet a Nyíregyházának lőttem. Az nagyon emlékezetes nap marad, hiszen csapatkapitányunk, Németh Krisztián aznap búcsúzott el a profi futballtól, ráadásul ő adta a gólpasszt. Nagyon jó kapcsolatunk volt, szuper játékosnak és embernek tartom, örülök, hogy pályafutása utolsó villanása hozzám is kötődik. Sokat figyeltem a rutinosabb labdarúgóinkat, hogyan dolgoznak. Mindenki másképpen volt vezér. Némó többet beszélt az öltözőben, míg mondjuk Kádár Tamás csendesebb típus, de a pályán erős karakter volt ő is, mindkettőjüktől lehetett tanulni.

– Ha meg kellene tippelnie, az adatelemző platformok szerint miben emelkedett ki a bajnokságból?
– Figyelemmel követem a statisztikákat, a méréseket, és úgy rémlik, a játékszervezéshez köthető mutatóim lehetnek a legjobbak.

– Valóban, a kiugratásokat, kulcspasszokat, hosszú labdáinak pontosságát és a lövéseinek számát tekintve is az elithez tartozott a posztján – illetve bizonyos futóadatokban is.
– A korosztályomban mindig is kiemelkedtem ebben. Szeretek futni, folyamatosan dolgozik bennem, hogy mindent meg akarok tenni a csapatért. Viszont az idén megtanultam, hogy a kevesebb néha több: nem kell állandóan rohangálnom mindenhová, van, hogy türelmesebbnek kell lennem.

– Nem először említi a türelmet. Ez az egyik legfontosabb lecke önnek?
– Szeretnék nagyon magasra eljutni a karrieremben, ami szerintem csak sikerre éhesen jöhet össze. Időnként viszont emlékeztetnem kell magam arra, hogy minden a maga idejében érkezik el.

– Miben kell előrelépnie ahhoz, hogy sokoldalú futballistává váljon?
– Sokszor játszottam a támadó mögött tízesként, és amikor a kapunak háttal vettem át a labdát, nem mindig hoztam jó döntést. Külön dolgoztunk a fejjátékomon is, mert ebben nem voltam erős. Szögleteknél sohasem fejeltem, mert rendre én voltam a rúgó, de sok gyakorlással az idény végére eljutottam oda, hogy mostanra már légi párbajokat nyerek meg. Ezekben mind előre akarok lépni.

– Kölcsönszerződése lejártával mi következik a karrierjében?
– Annyi biztos, hogy kétezerharmincig él a szerződésem az FC Köbenhavnnál. Elmegyek pihenni, aztán reményeim szerint júniusban minden eldől. Idény közben nem akartam ezen túl sokat gondolkodni, mindig csak az aktuális edzésre és a következő meccsre összpontosítottam – ez egyszerűen hangzik, de nekem segít.

ESTERHÁZY Mátyás, a Németh Hunort képviselő EM Sports Consulting vezetője, tulajdonosa: – Az elmúlt idényben nem csak a felnőttfutballba illeszkedés volt új élmény Németh Hunor számára. Dániában nőtt fel, most először költözött másik országba, így a Magyarországon töltött szűk esztendő eleje nagyon küzdelmesen alakult. Ugyanakkor szerintem éppen ezek a hónapok jelenthetik a legstabilabb emberi alapot az egész hátralévő pályafutása szempontjából. Novemberben éreztem először, hogy ideje a szakmai kérdésekkel is foglalkozni. Ezen a téren pedig megmutatta, miért tartja őt a szakma az egyik legizgalmasabb tehetségnek régiós szinten is. A jövő? Továbbra is azt tartom a legfontosabbnak, hogy folyamatos játéklehetőséget kapjon, most azon dolgozunk, hogy ennek megfelelően megtaláljuk a következő lépést, de nagy eséllyel nem Magyarországon folytatja a pályafutását.