Németh Krisztián: El tudom viselni, hogy csodagyerek maradok

„A Liverpool második csapatával a tartalékbajnokságot megnyertük, én lettem a gólkirály és a legjobb játékos, ezáltal belépőt nyertem a felnőttcsapat öltözőjébe, kerettag lettem. Ám közben megsérült a bokám az egyik U21-es mérkőzésen, s ki kellett hagynom három hónapot. Aztán visszatértem, és a Championshipben szereplő Blackpoolhoz adtak kölcsön egy hónapra, ahol az első meccsen eltört az arccsontom, így kihagytam az egész évet. Úgyhogy az az esztendő, amikor eljöhetett volna számomra nagy áttörés, ment a kukába – emlékezett vissza a liverpooli évekre Németh Krisztián, aki szerint így is sok mindent tanult a „vörösöknél” eltöltött időszakban. –  A sérülések rosszul jöttek, az biztos, de egy pályafutás sikere sok mindentől függ. Nem akarom erre fogni, úgyhogy azt mondanám, mentálisan nem voltam még azon a szinten, hogy Fernando Torresékkel egy súlycsoportban legyek.”

Fiatalként Németh Krisztián legnagyobb sikerélménye az U20-as világbajnoki bronzérem volt, amely akkoriban hosszú idő után a magyar futball első sikerének számított.

„Az U19-es Eb-bronzérem visszajelzés volt arról, hogy a legjobb csapatok közé tartozunk. A világbajnokságon is harmadikok lettünk, szerintem ennél még jobb eredmény bennünk volt, de összességben ezzel is elégedettek lehettünk. Mivel a felnőttek már nagyon régóta nem jutottak ki világversenyre, nagy nyilvánosságot kapott a szereplésünk, mindenki velünk kezdett el foglalkozni – többet is, mint kellett volna” – fogalmazott.

A „Némó” becenévre hallgató játékos végül leginkább Amerikában, az MLS-ben találta meg számítását, s úgy érzi: noha a nagy áttörés elmaradt, szép pályafutást tudhat mag mögött.

„Nyilván hallottam a szurkolóktól, hogy bennem több volt, s hogy csodagyerekként maradok meg az emberek fejében. Ezt az életem végéig el kell viselnem, de aki ismeri a pályafutásomat és a körülményeket, tudja, hogy abban az időszakban nagyon nehéz volt magyarként topcsapatokban érvényesülni. Akkoriban a játékosoknak nem volt meg az ehhez szükséges támogatottsága, de hála Istennek, mostanra pozitív kép alakult ki a magyar futballról, nagyban köszönhetően a szupersztárrá vált Szoboszlai Dominiknak. Én ezt nem tudtam megugrani, de együtt tudok élni ezzel a tudattal, és összességében boldogan zárhatom le a karrieremet.”