„Ha nem rúgnak ki, akkor bizony itt fejezem be” – Lautaro Martínez élvezi az életet az Internél

„Egyértelműen az a szándékom, hogy innen vonuljak vissza. Nemcsak én érzem jól magam itt, hanem a családom is, a gyerekeim itt járnak iskolába, óvodába, van egy éttermünk… Nehezen képzelem el magam máshol. A futballban persze bármi megtörténhet, de ha nem rúgnak ki, akkor bizony itt fejezem be” – jövendölte Lautaro Martínez a Gazzetta-interjúban. 

A beszélgetés közben szóba került, hogy szépen gyarapodik Martínez gólgyűjteménye, és 28 évesen még bőven tervezhet, egyszer akár Giuseppe Meazza klubrekordját is megdöntheti.

„Őszinte leszek: fogalmam sincs, hány gólt szereztem az Inter mezében. Azt tudom, hogy feljöttem a harmadik helyre a klub örökrangsorában, de nem szoktam nézegetni a listát. Meazzát megelőzni? Óriási tett lenne felülmúlni egy olyan labdarúgót, akit az Inter és a Milan is legendaként tisztel. De azt hiszem, ehhez megint el kellene kezdenem rúgni a tizenegyeseket” – mondta nevetve.

No igen: bár Lautaro 2018 óta szerzett 175 Inter-gólja nem kevés – az argentin nemrég előzte meg a harmadik helyezett Roberto Boninsegnát (171) –, még Alessando Altobelli (209) is jócskán előtte van, nem beszélve a tétmeccseken 284-szer a kapuba találó örökranglista-első Meazzáról.

Szóba került az is, hogy az Interrel 2010-ben bajnokságot, Olasz Kupát és Bajnokok Ligáját nyerő José Mourinho szerint a milánóiak mai keretéből senki sem férne be abba a triplázó csapatba.

„Mindenkinek jogában áll azt gondolni, amit akar. Számomra nincs jelentősége az ilyesfajta összehasonlításnak. Minden futballista más és más. Csak az számít, hogy mindenki a csapatért dolgozzon, és ne nagyon foglalkozzon a kívülről behallatszó hangokkal. A jelen a lényeges, arra kell összpontosítanunk – reagált Martínez, aki a felvetésre, hogy a mai Lautaro minden idők legjobb Lautarója-e, egyértelmű igennel válaszolt. – Boldog vagyok, önbizalommal telten futballozom. Sokkal jobban esik a munka, a taktikai követelmények teljesítése sem esik nehezemre. Ez nem mindig volt így.”

Martínez nem szégyelli, hogy a nehéz időszakokban pszichológusra is szüksége volt/van.

„Sok személyes problémám volt, elsősorban a pályán kívül, a lányom születését (2021) megelőzően. És a terápia nemcsak ezek megoldásában segített, hanem például abban is, amikor sokáig nem tudtam gólt szerezni, és valahogyan kezelnem kellett a helyzetet. Előfordult, hogy elbizonytalanodtam, kétségeim támadtak a futballtudásomat illetően, és abban sem voltam biztos, hogy megérdemlem az Inter tízes mezét. Akkor döntöttem úgy, hogy segítséget kérek, és sikerült kimásznom a gödörből. Azóta is támaszkodom a klub pszichológusára, például a másfél hónapos sérülésem idejének lassan telő napjaiban is sokat segített.”

Emlékezetes: tavaly nyáron, már túl a csúnyán elveszített BL-döntőn és a csapatának a nyolcaddöntővel véget érő klubvilágbajnokságon, Martínez keményen ostorozta csapattársait (elsősorban Hakan Calhanoglut) a nem megfelelő hozzáállásukért.

„Nem is a Bajnokok Ligája-döntő után, hanem a klubvilágbajnokságot követően éreztem magam cefetül. Sok minden megfordult a fejemben, őrlődéssel teli időszak volt, és ha nem is kértem, hogy távozhassak, valahol mélyen kialakult bennem egy érzés, hogy ha most jönne egy nagyszerű ajánlat, talán… Szóval, eléggé ki voltam készülve, abban az állapotban adtam azt az interjút a Fluminense-meccs után. Ami a szívemen volt, az a számon. Ki kellett magamból beszélnem, amit az öltözőben látni véltem. Csapatkapitányként ez a feladatom. Aztán elmentem nyári szünetre, három hétig nem edzettem, jóformán csak ettem. Amikor visszatértem, volt rajtam némi túlsúly… – idézte fel a tavaly nyári napokat a csatár. – De félreértés ne essék, magamra is mérges voltam, hiszen a történtekért én is felelős voltam. Aztán érkezett Chivu, az új vezetőedzővel friss levegő töltötte meg az öltözőt, amivel persze nem azt akarom mondani, hogy baj volt Simonéval (Inzaghi), hiszen csodálatos éveket töltöttünk együtt.”

Martínez úgy érzi, egyre jobban megértik egymást Marcus Thurammal, játéktudásban és mentalitásban is jól kiegészítik egymást. S hogy szerinte jelenleg ki a világ legjobb csatára? 

„Harry Kane. Elsősorban a labdakezelése miatt sorolom Haaland elé, de a helyezkedése, a fejjátéka is kiváló, arról nem beszélve, milyen jól érti, olvassa a játékot. Különleges egyéniség.”

Kérdésre válaszolva Martínez azt mondta, szeretné, ha úgy emlékeznének majd rá, mint aki mindig kitette a szívét a pályára, mint aki sohasem tartalékolt. Ha a tervei megvalósulnak, akkor a visszavonulása után tényleg csak a játékoskori emlékek maradnak utána, merthogy, némi meglepetésre:

„Nem maradok a futballban. Nem igazán tetszik a sportágat körülvevő közeg. Szóval ha befejezem, nem hallanak rólam többé: el fogok tűnni…”

Addig persze akad még jó néhány tennivaló: például a hamarosan kezdődő világbajnokságon, ahová az argentin válogatott (minden bizonnyal Lautaro Martínezszel a soraiban) címvédőként érkezik – és távozni is a világbajnoki trófeával szeretne…