A küldetés élén – Simon Zoltán publicisztikája
Csapatkapitánynak lenni bármelyik futballcsapatnál rang. Mindegy, melyik klubról és melyik osztályról beszélünk. Egy olyan tradicionális és népszerű egyesületnél, mint az Újpest, különösen az. Aki viselheti a „cséká” karszalagját, az a vezetőedző meghosszabbított keze a pályán.
Szerintem alapvetően kétféle csapatkapitány létezik. Az egyik azért kapja meg a karszalagot, mert ő a csapat legjobb futballistája, a másik azért, mert a teljesítménye és a szavai is különös súllyal esnek latba az öltözőben. Utóbbi valójában mediátor: a mérkőzésen szólhat a játékvezetőhöz, azonkívül pedig közvetít az öltöző, a szakmai stáb és olykor a vezetőség között. Matija Ljujics esetében a két típus összeér.
Külön elismerésre méltó, ha valaki légiósként lesz csapatkapitány. A külfölditől mindenütt azt várják, hogy jobb legyen a hazaiaknál, vagy olyan többletet adjon, amely indokolja a szerződtetését. Aki a karszalagot is megkapja, annak emberként szintén el kell fogadtatnia magát. Ljujicsnak sikerült, Újpesten pedig a mostani idényben különösen fontos ez a szerep.
A molcsapat.hu weboldal az első forduló előtt arra emlékeztetett, hogy ez volt az első teljes felkészülés, amelyet a klub az új szakvezetőség irányításával dolgozott végig. Dárdai Pál sportigazgatóra és Szélesi Zoltán vezetőedzőre ezzel nagyobb nyomás került: ez már az ő csapatuk, keretük és futballjuk. A terjedelmes beharangozó interjú alanya Ljujics volt. Aligha véletlenül: ha egy új korszak saját csapatot épít, szüksége van valakire, aki a pályán képviseli, mit akar jelenteni az Újpest.
Ljujics hosszú utat tett meg a Megyeri útig. Az FK Partizan akadémiáján nevelkedett, a 2015–2016-os idényben az FK Radban játszott a szerb élvonalban, majd 2016. június 15-én a litván bajnok Zalgirishez szerződött. 2018. január 9-én a Wellington Phoenix játékosa lett, első gólját a Western Sydney Wanderers ellen szerezte. Az idény végén három évre a Belenenseshez igazolt, 2019. szeptember 18-án az izraeli Jehuda Tel-Aviv, 2021. július 20-án a dél-koreai Kangvon FC következett, 2022. január 26-tól pedig a Hapoel Haifában futballozott. Az efféle pályafutás könnyen állomások névsorává válik: városok, repülőterek, öltözők és új edzők követik egymást, aztán akad egy hely, ahol a futballista már nem csak a következő szerződését látja. Ljujics 2022. július 22-én igazolt az Újpesthez, a következő tavasszal kölcsönben a Sabail FK-t erősítette. Visszatérése után a 2023–2024-es bajnokság első lila-fehér gólját ő szerezte a Fehérvár ellen, majd mesterhármast lőtt a Puskás Akadémia elleni 3–3-on. Az egy pontot érő három gól azt is jelezte: több lehet egy újabb átutazó légiósnál.
2024. március 31-én két gólt szerzett a Paks otthonában 2–1-re megnyert bajnokin, az idényt pedig tíz találattal az Újpest házi gólkirályaként zárta. A következő évadban kilenc gólig jutott, így Fran Brodiccsal közösen ismét a legeredményesebb lett. Megfelelt tehát a csapatkapitány első típusának: a teljesítményével szerzett tekintélyt. A karszalaghoz azonban ennél több kell.
A mostani bajnokságot megelőző interjúban felidézte: egy évvel korábban mindenki gondolkodás nélkül tízesre értékelte volna a felkészülést, aztán a pályán kiderült, mit ért mindez. Most úgy látja, lejárt a szavak ideje. Senkit sem érdekel, hogyan érezték magukat az edzőtáborban, hány kilométert futottak, vagy mennyi izmot pakoltak magukra; csak az számít, mit mutatnak meg ebből a mérkőzéseken. „A miénk az ország leglojálisabb szurkolótábora, amely akkor is mögöttünk áll, amikor már mi is azt gondoljuk, hogy eljátszottuk a hitelünket” – mondta Ljujics, majd kijelentette: a drukkerek ragaszkodását érzik a legerősebb nyomásnak, elsősorban nekik akarnak megfelelni, mert megérdemlik, hogy örömet szerezzen nekik az Újpest. Egy csapatkapitány nemcsak a társai és az edzője között közvetít, Újpesten a lelátó hangját is be kell vinnie az öltözőbe.
Másfajta felelősség a fiatalok irányítása. Ljujics kötelességének tartja, hogy segítse az első lépéseiket, noha ezt ma nem látja könnyűnek: a közösségi médiában élő nemzedék egyetlen gól után könnyen azt hiheti, máris övé a világ. A rutinosabbaknak ezért irányt kell mutatniuk, elsősorban a saját példájukkal. A tanács többnyire addig hangos, amíg meg nem érkezik a következő értesítés a telefonra; a példát nehezebb félresöpörni.
Ljujics a 2024–2025-ös idényben csapatkapitányként 26 NB I-es mérkőzésen kilenc gólt és egy gólpasszt jegyzett. A következő évadban mélyebb pozícióba került, harminc bajnokin két gól és három gólpassz volt a mérlege. Már nem kizárólag a tizenhatos környékén mozgó „tízesként”, hanem mélyebbről szervező középpályásként is fontos feladatokat kapott. A szerepváltás megmutatta, hogy képes a megújulásra, ami alapvető követelmény: a legtöbb futballista már nem töltheti egész pályafutását ugyanazon a poszton, ugyanazokkal a feladatokkal. Folyamatos játéklehetősége jelezte, hogy megfelelt a kívánalmaknak.
A mostani bajnokságot az Újpest nyíregyházi 2–1-es vereséggel kezdte, majd hazai pályán 4–2-re legyőzte a DVSC-t. A forróságban rendezett mérkőzés 53. percében Ljujics rosszul lett, és hányt. Ilyenkor elmosódnak a taktikai tábla vonalai, és marad a futballista, a teste meg a döntése: folytatja-e? Ljujics folytatni akarta. Szélesi Zoltán vezetőedző a lefújás után az M4 Sportnak elmondta, Ljujics nagyon kellett a fordításhoz, az ivószünetnél karakteres volt, a társai pedig hallgatnak rá. Az orvos javasolta a cseréjét, ő azonban nem akart lejönni, ezért percenként jelezte, hogy jól van, miközben Dárdai Pál sportigazgató is szólt neki: ez nem játék. Ennél pontosabban nehéz elmagyarázni, miért csapatkapitány valaki. A rosszullét ellenére maradt, ameddig tudott.
Nem ez volt Ljujics első, a futballon túl is emlékezetes mérkőzése a DVSC ellen. 2023. szeptember 30-án az Újpest 2–1-re győzött Debrecenben, neki azonban csak húsz másodperc jutott. Hamzat Ojediran kapus megrúgta, szerencsétlenül ért földet, majd hárompercnyi ápolás után hordágyon hagyta el a pályát. Addig hét bajnokin öt gólt szerzett, köztük a Puskás Akadémia elleni felcsúti 3–3-on elért mesterhármast. Februárban tért vissza, és további öt találattal zárta az idényt. A két debreceni történet között csaknem három év telt el. Az elsőnél hiába akart volna maradni, nem tehette; a másodiknál az orvos cserét javasolt, ő mégis folytatta. A kettő többet mond el róla, mint bármelyik öltözői beszéd. A csapatkapitány sem sérthetetlen; attól válik vezetővé, hogy a társai látják, mennyit hajlandó vállalni értük.
Ljujics iránt folyamatos az érdeklődés. Idén februárban, amikor az Újpest meghosszabbította a szerződését, ügynöke Törökországból, Lengyelországból és ázsiai országokból is kapott ajánlatokat. Ő egyik érdeklődővel sem tárgyalt, mert a lila-fehéreknél akart maradni. Családja is fontos volt a döntésben: felesége és lányai imádnak Budapesten élni. Egy sok országot bejáró légiósnál a maradás néha többet jelent bármilyen nyilatkozatnál.
A szakmai indok legalább ilyen fontos volt. Ljujics szerint Benczédi Balázs ügyvezető és a teljes stáb a hosszú távú, szisztematikus munkában hisz. Törökországban és másutt is előfordul, hogy a tulajdonos tőkét von be, ám a megalapozatlan építkezés félbemarad, és csak nagy ígéretekkel átvert játékosok és csalódott szurkolók maradnak. Újpesten ennek ellenkezőjét látja: a vezetőség évről évre, lépésről lépésre akar fejlődni. Ahogy a lányai sem tanulnak meg egyetlen éjszaka alatt írni és olvasni, egy klub sem épül fel egyik napról a másikra.
Az eredményesség persze nem várhat örökké. Az Újpest minél hamarabb ki akar jutni az európai porondra, közben pedig edzőkön és játékosokon átívelő klubkultúrát építene. A két cél között feszültség van: türelmesen kell dolgozni egy olyan közegben, amely régóta türelmetlen az örömre. Ezért nem mindegy, kik vezetik a csapatot, amikor még akadozik a játék. Ljujics az előző fordulóban, az MTK ellen parádés szabadrúgásgólt szerzett. Az Újpest gépezete néha még döcög, de a hosszabbításakor tett kijelentése változatlanul igaz rá: „Nem akartam kimaradni abból, ami most itt következik, sőt, az egyik vezére szeretnék lenni ennek az útnak.”
Ez az út nincs előre kitaposva. Ha ki lenne, nem kellene hozzá sem terv, sem türelem, talán csapatkapitány sem. Ljujics szerepe több a karszalag viselésénél: neki kell összekötnie az Újpest múltjából fakadó elvárást a jövő ígéretével. Nem tudhatja, hová vezet az út, de amikor a csapat megtorpan, neki kell az elsők között továbbindulnia rajta.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
