Tiszta forrásból – Deák Zsigmond jegyzete

Majdnem azzal kezdtem, egyelőre vonatkoztassunk el attól, Corbu Máriusz milyen nemzetiségű, egyszerűen örüljünk neki a ferencvárosi szakvezetőséggel együtt, hogy év eleji szerződtetése Ciprusról enyhén szólva bejött, hiszen azóta a hazai és a nemzetközi porondon is a futballcsapat egyik legjobbjává nőtte ki magát. Ám e mondat leírása közben arra jutottam, mégis van annak valami felemelő pátosza, hogy épp egy, az ezeréves határ közelében, Magyarcsügésen született, s Csíkszeredában felnőtt csángó fiatalember válik a Fradi kulcsemberévé. Aki csak egyszer is járt már arrafelé, pontosan tudja, miről beszélek, aki nem, az menjen el oda és azonnal tudni fogja, világnézeti hovatartozástól függetlenül. E tiszta hangú és gondolatú ifjú labdarúgó nyilatkozott most hosszabban a Nemzeti Sportnak, megmondom őszintén, ittam a szavait. Nem azért, mintha szórta volna sziporkákat, a maga fabrikálta szenzációs poénokat, hanem mert minden mondatából sugárzik a keresetlen, mesterkéletlen őszinteség.

„Ha lehetett volna, szerintem a pályán alszom…” – beszél a csíkszeredai kezdetekről, s a pihenési szokásaiból kiderül, a szíve is a Székelyföld felé húzza: „Ha van néhány szabadnapom, nem feltétlenül vágyom arra, hogy elutazzak valahová, inkább hazamegyek a családomhoz. Számomra az jelenti az igazi feltöltődést.” Corbu igen fiatalon, mindössze 17 évesen mutatkozott be az FK Csíkszereda felnőttcsapatában, majd jött a Puskás Akadémia, aztán az APOEL Nicosia, s januártól az FTC. Robbie Keane-től már megkapta a bizalmat, de Borbély Balázsnál teljesedett ki igazán, részben a játékrendszer változásának, részben a hasznos edzői tanácsoknak köszönhetően. Talán nem alaptalanul gondolom úgy, hogy a közös szakmai munka során azért is kerülhetett ennyire egy hullámhosszra a mesterrel, mert az felvidéki magyar, hasonló „indulási pozícióból”, mint a tanítvány. Avagy félszavakból is megértik egymást.

A válogatottságról bizonyára nem véletlenül nem esett szó a magyar-román kettős állampolgárságú játékossal készült interjúban, egyelőre többször volt a román keret tagja, Rossi mester pedig a FIFA rigorózus szabályai alapján csak akkor hívhatja be, függetlenül a származásától, ha folyamatosan öt évet Magyarországon tölt. Hogy így történik-e vagy feljebb tud lépni más, jobb bajnokságba, majd kiderül, de szívből kívánom neki, amit ő magának célként tűzött ki: „Nem akarom a pályafutásom végén azt mondani, hogy kihozhattam volna belőle többet is.” Ha már kívánság, az már összejönni látszik az Európa-liga sorsolása alapján, hogy álmai egyik csapatával, a Milannal csatázhasson, nem kis részben a saját teljesítményének köszönhetően. A másik álomcsapat, a Barcelona még hátravan…