„Először is meg szeretném köszönni a családomnak, nagyon nagy áldozatot hoztak” – mondta elcsukló hangon a tréner, a vezetőségnek, a közönségnek és a csapatnak is köszönetet mondva.
„Azt gondolom, nagyon nagyot dolgoztak januártól – dicsérte játékosait. – Kaptunk mi hideget-meleget itt is, ott is…, volt egy Vác-meccs…, de tudtam, hogy a munkának előbb-utóbb ki kell jönnie. Gratulálok a csapatnak, és köszönöm mindenkinek, aki a csapat mellett volt…és mellettem.”
„Aki végigkövette a pályafutásomat, (az tudja, hogy) mindig is a magyar labdarúgásért akartam tenni, a válogatottnál is. Azt gondolom, nem érdemeltem meg azt a bánásmódot, amit kaptam ettől a magyar futballtól – idézte fel a közelmúltat Pintér, majd sírva annyit mondott még: – Egy embernek szeretnék még üzenni, édesanyámnak: nagyon-nagyon szeretem!”