A két Szabolcs megyei kisváros, Nagyhalász és Ibrány közös történelme hosszú múltra sóhajtozhat vissza. Még javában uralkodtak az Árpádok aranyágacskái, amikor a halásziak át-átmentek az ibrányiakhoz, jól megverték őket, és elhoztak onnan ezt-azt, majd az ibrányiak törtek a szomszédukra, hogy ott jól megverjék őket a halásziak, és emlékbe marasztaljanak tőlük ezt-azt.
Mára jótékony fátylat szőttek az évek a véres időkre, sokat fejlődött a rendvédelem és a népesség-nyilvántartás, és nincs már disco egyik városban sem, hanem újra felderengtek a régi szépek: a megyei labdarúgó-bajnokságban döntött az elsőségről egy különleges négyes párbaj keretén belül az örökrangadó.
A listavezető Nagyhalásznak volt a legegyszerűbb a dolga, az aranyért csak le kellett győznie odahaza Ibrányt, a második Nagyecsed a negyedik Nyírgyulajhoz látogatott, de mind a négy csapatnak esélye volt még az aranyéremre! Hogy még pikánsabb legyen az eset: NB III-as licencet csak az Ibrány és Nyírgyulaj kért és kapott, feljutási osztályozón viszont a kiírás értelmében csak a megyei bajnok vehet részt.
Jó 1200 néző előtt, a vártnál valamivel unalmasabb hangulatban telt a Halász–Ibrány derbi: a legendás hazai ultrák között felütötte a fejét a rút viszály, amely egy „Tudod, ki megy át akkor Szlovákba piróért!” felkiáltásban csúcsosodott ki, és talán közrejátszott a csendesebb szurkolásban az is, hogy a hazaiak mérkőzéskeretében csak egyetlen saját nevelésű játékos kapott helyet, de ő sem lépett pályára, és az ibrányi csapat sem volt tömve éppen helyi erőkkel...
Hamar kétgólos előnybe kerültek a vendégek, és a hazaiak ugyan a második félidőben a füst- és láng, de nem zajmentesen szurkoló tábor segítségével szépíteni tudtak, de három kimaradt ziccer és egy elmaradt büntető miatt az egyenlítésig nem jutottak el.
Így aztán a legnagyobb riválisa otthonában ünnepelhette Ibrány – az ezüstérmet, ugyanis a megyei csatárlegenda, Ádámszki Róbert csapata, a Nagyecsed győzni tudott Nyírgyulajban, így az övé lett a bajnokság, de nem a feljutás esélye, lásd fentebb.
Ilyen futball, gyerekek – mosolygott le szokásos hamiskásságával a nemrégiben elhunyt, mind a két csapat kispadján megforduló Herman László a napsütötte felhők közül. Ő már csak tudja: 1998-ban az ő vezetésével nyerte meg az Ibrány a megyei aranycsatát az egységesen szőkített hajjal pályára lépő vendégek ellen.
A halásziak pedig a szokásosnál sokkal szomorúbban ehették meg a mérkőzés után Ferike szokásosan remek vadpörköltjét, miközben a kivetítőn egy másik nagy csapat, a Tottenham bukta el álmait. Hogy az ibrányiak sózták-e el a pörköltet, vagy mástól lett sós, arról nem szól a fáma.
Tiszántúli Takarék megyei I. osztály
A bajnokság végeredménye
1. Nagyecsed 30 18 6 6 52-32 60
2. Ibrány 30 17 8 5 69-25 59
3. Nagyhalász 30 17 6 7 63-43 57
4. Nyírgyulaj 31 17 6 7 63-43 57
5. Mándok 30 16 6 8 65-39 54
6. Vásárosnamény 30 14 7 9 76-52 49
7. Bl.háza 30 13 4 13 74-61 43
8. Balkány 30 12 5 13 51-56 41
9. Tarpa 30 12 4 14 54-62 40
10. Tiszakanyár 30 11 7 12 52-63 40
11. Kisvárda II. 30 9 10 11 43-40 37
12. Mátészalka 30 9 6 15 3-52 33
13. Fehérgyarmat 30 9 6 15 48-64 33
14. Csenger 30 8 4 18 48-73 28
15. Gyulaháza 30 6 7 17 34-74 25
16. Tiszavasvári 30 4 4 22 37-99 16