– Debrecenben is esett a hó?
– Szerdán és csütörtökön is, de a pályákat letakarították. Éppen most jöttünk be a műfűről – mondta lapunknak Sándor Tamás, a debreceniek korábbi ikonja, aki jelenleg a Merkantil Bank Liga, vagyis az NB II utolsó helyén álló DEAC vezetőedzőjeként dolgozik.
– Bezzeg az önök idejében... Hóban a Nagyerdő felé vették az irányt?
– Ne is mondja! Ha meghallottuk az erdő szót, mindannyiunk gyomra összeugrott az öltözőben, tudtuk, hogy baj van. Jobb esetben a salakra mentünk, ha nagyon esett, az erdőben futottunk. Akkoriban mást nem lehetett csinálni. Még csak egy tisztás sincs a Nagyerdőben, ahol legalább labdázhattunk volna. Utólag azt mondom, szép volt, jó volt, a tájban is lehetett gyönyörködni, de nem bánom, hogy túl vagyunk rajta.
– Vezetőedzőként meghajtja időnként a keretet?
– Máshogy nem megy. A felkészülési időszak közepén járunk, ezen a héten még megkapják a terhelést a fiúk, szombaton pedig Békéscsabára utazunk, ott játsszuk első felkészülési meccsünket. Érkezett néhány próbajátékos, szeretném megnézni őket élesben, hogy tudjam, mire képesek. Persze attól is nagyban függ, kit tartunk itt, hogy a DVSC kit ad a tavaszra kölcsönbe. Sok idő mindenesetre nincs, a jövő héttől a taktikai részletekben is el kell mélyednünk, ezért jó lenne tudni, kire lehet számítani. A múlt héten harmincan szerepeltünk az edzéseken, nem volt egyszerű megoldani, szűkíteni kell a keretet.
– A csatársorban éppen csütörtökön fiatalítottak.
– Így van. Délelőtt köszöntöttük Ibrahima Sidibét, aki régóta várt a magyar állampolgárságára. Most végre megkapta a papírokat, vele jelentősen fiatalodott a keretünk, még csak negyvenéves... Eddig is edzésben volt, hetente háromszor velünk gyakorolt, hasznunkra lehet a tavasszal.
– Mi a helyzet a fiával, Tamással? Többet vár tőle?
– Ő biztosan marad a keretben, szerződése van. Nálam eddig is játszott, és nem azért, mert a fiam. Tudom, mire képes, alapember volt, de sokkal több van benne. Több poszton bevethető, jobb oldali védőként, valamint a bal oldalon is megállja a helyét, a belső középpályán ugyancsak számításba jöhet, akárcsak szélsőként.
– Mikor lesz önből NB I-es edző? Debrecenben alighanem úgy tartják, kiből legyen, ha nem az egykori ikonból?
– A DEAC-nál most jó helyen vagyok. Lehet dolgozni, fejlődni, most ez a legfontosabb. Játékosként sokkal könnyebb volt tervezni, edzőként fél évre is nehezen lát előre az ember. De ezzel most még nem is szeretnék foglalkozni. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy a tavasszal minél jobbak legyünk, megkapaszkodjunk valahogyan a másodosztályban. Hogy utána mi lesz, más kérdés...
– Még manapság is megállítják az utcán, kérdezgetik, hogy van, hogyan látja a csapatot?
– Persze, errefelé ez természetes, jóllehet nem vagyok az a városban mászkálós típus, kimegyek a stadionba, aztán haza. Sokat melózunk, éppen ezért örömteli, hogy amióta itt vagyok, sokat fejlődött a csapat. Van stílusunk, bár ez pontokban egyelőre nem mutatkozik meg. Sokszor az utolsó percekben veszítettük el a mérkőzést, ezen kellene leginkább változtatnunk.
– Kondás Elemérrel, a Loki vezetőedzőjével szokott beszélgetni?
– A DEAC-hoz Herczeg András ajánlott be, vele tartom leginkább a kapcsolatot. Sokat beszélünk, hol ő hív fel, máskor én csörgök rá. A hétvégén is kint voltam a Loki felkészülési meccsén, volt egy próbajátékosuk, gondoltam, megnézem én is. A Loki meccsei még manapság is nagy eseménynek számítanak a városban, ott volt a polgármester, az egyetem vezetői és még ki tudja, hány fontos ember. A DVSC központi téma.
– Dombi Tiborral szokott szakmázni? Régen csukott szemmel is tudta, merre indul a pályán a „Kicsi”...
– Persze, sokszor beszélünk. Ő most a Loki szakmai stábjának tagja, örülök, hogy szépen halad a ranglétrán. Az ünnepek idején találkoztunk, gyorsan letudtuk a kötelező köröket, mindenki nagyon jó, nagyon szép, minden rendben lesz a tavasszal, ők feljutnak, mi pedig benn maradunk. Aztán inkább az élet nagy dolgairól beszélgettünk.
– A DEAC-nak tényleg van esélye meghosszabbítani másodosztályú tagságát?
– Miért ne lenne? Jelentős a pontlemaradásunk, de kár rágódni azon, az ősszel miért veszítettünk el sok mérkőzést. A tavaszra összeállhat egy olyan csapat, amely jó rajttal meglódulhat felfelé a tabellán. A következő időszak húzós lesz nekem is, minél gyorsabban össze kell raknom a mozaikdarabokat.