A pályafutását Vácon kezdő játékos 11 éves korától az MTK-ban pallérozódott és már 17 évesen pályára léphetett az NB II-ben, a III. kerülettel az NB II-be, a Budafokkal pedig az NB I-be is feljutott, de az NB I-ben már nem játszott, emellett pedig az U17-es válogatott csapatkapitánya volt az Európa-bajnokságon.
„Tizenhét évesen bemutatkoztam az NB II-ben, játszottam a Kerületben, feljutottunk, ezek alapján azt gondoltam, hogy ebből nagyon jó karrier is kerekedhet és nagyon magas szintekre is eljuthatok. Az utóbbi két évben elkezdtem az egyetemet, az IBS-re (International Business School – a szerk.) járok, az érdeklődésem kinyílt a nagyvilág felé. Ezzel párhuzamosan azt éreztem, akárhogy próbálok teljesíteni a pályán olyan szinten, amit magamtól elvárok, nem tudok. Sok mindent megpróbáltam, hogy sikerüljön, de eljutottam oda, hogy belássam: ebből nem lesz az a pályafutás, amit szerettem volna magamnak, és az NB I-be sem fogok eljutni. Azt vallom, hogy az élsportot szenvedély nélkül nem érdemes csinálni és nekem az élsport iránti szenvedélyem eltűnt az utóbbi időszakban. Az álprofizmus pedig távol áll tőlem, ezért volt szükség arra, hogy most hozzam meg ezt a döntést” – beszélt elhatározásának hátteréről kendőzetlen őszinteséggel és némi önkritikával Opavszky Balázs, hozzátette, tudja, hogy még fiatal, de nem akart kockázatot vállalni.
„Két út lehetne: vagy az említett jó szezonnal összejön minden, vagy nyolc-tíz év múlva is NB II-ben és NB III-ban játszok és egyszer majd úgy fejezem be, hogy visszanézve jól éreztem magam, de nem jutottam előrébb a karrieremben vagy az életemben. Ezt nem akartam vállalni” – jegyezte meg Opavszky Balázs.