Gálamérkőzés: Nikolics Nemanja újra együtt lőtte a gólokat a testvérével

Szombaton nem voltak ennyien – mondta az idősebb szurkoló, s ha valakinek, akkor neki elhihettük: különleges meccsre készülődtek Nagyatádon vasárnap kora délután. Szombaton a Somogy-vármegyei I. osztályban szereplő Nagyatád a Csurgói TK legyőzésével (1–0) hangolt a vasárnapi FC Barcs elleni összecsapásra, amelyre rengetegen látogattak ki a Mudin Imre Sportközpontba, s a nagy érdeklődés nem volt véletlen, ugyanis a 43-szoros magyar válogatott futballista, Nikolics Nemanja lépett pályára a helyi csapatban.

S hogy miért pont a somogyi együttes szerelését húzta magára a korábbi válogatott?

Testvére, Nikolics Vukan 2009 óta egy év megszakítással a Nagyatádi FC-t erősíti, s egy gálamérkőzés keretein belül még egyszer utoljára együtt szerettek volna pályára lépni. Nikolics Nemanja és Nikolics Vukan első magyarországi csapata még 2006 nyarán az FC Barcs volt, s egy évet együtt játszottak a csapatban. Idővel különváltak útjaik, amíg az idősebb testvér, a 37 esztendős Vukan a Kaposvölgye, ESMTK és Szentlőrinc érintésével valóságos helyi legendává vált Nagyatádon, addig Nemanja 43-szor lépett pályára a nemzeti csapatban, ezalatt nyolc gólt szerzett (ott volt a 2016-os Európa-bajnokságon) a NB I-ben háromszor, míg a lengyel élvonalban és az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban (MLS) egyszer-egyszer lett gólkirály, megfordult többek között a Fehérvár FC, a Legia Warszava, a Chicago Fire és az AEK Larnaca együttesében is.

Szóval, a rendkívüli játékosok miatt gyülekeztek egyre többen a lelátón és a pálya körül a majd' tízezer lelket számláló város sportközpontjában. A helyi utánpótlásban futballozó gyerekek a telefonjaikat, papírt és tollat szorongatva figyelték a bemelegítést, és minden egyes Nikolics Nemanja kapura lövésnél felszisszentek. Szemmel láthatóan remek formában van a profi labdarúgástól nyáron visszavonuló támadó, a bemelegítés során alig-alig hibázott a kapura lövéseknél, nagy kedvvel és motivációval mozgott az alacsonyabb osztályban szereplő társak között. A bemelegítést követően legalább harminc kis srác rohamozta meg a csatárt, aki a közös fotók és aláírások kiosztása után a játékoskijáróba kocogott. Volt olyan gyerek, aki nem került sorra, ám ő sem szomorkodott, ugyanis a korábbi remek támadó a szavát adta, hogy a szünetben, illetve a meccs végén még a srácok rendelkezésére áll – és ez így is lett.

A kezdőrúgás előtt a két klub, a Nagyatádi FC és az FC Barcs, valamint a helyi önkormányzat küldöttsége annyi ajándékkal árasztotta el a Nikolics testvéreket, hogy alig bírták mindet az ölükben tartani, ám kis segítséggel megoldották a feladatot. Nikolics Nemanja az évek alatt szorosan hozzánövő 17-es számú mezben lépett pályára, míg testvére a 13-asban, s mivel mindketten a támadásokért felelnek, a Nagyatád két Nikoliccsal a csatársorban kezdett a gálamérkőzésen. Az első félidőben a testvérpár volt a főszereplő, Nemanja és Vukan is mesterhármast szerzett, előbbi harmadik gólja élményszámba ment, remek cselekkel bolondította meg a védelmet, majd higgadtan lőtte a labdát a kapu bal alsó sarkába (akár még a forduló gólja címre is esélyes lenne lapunknál). Rajtuk kívül Dekanics Márk és Pákai Gergő volt eredményes, így 8–0-s előnnyel vonult a szünetre a Nagyatádi FC. A gólszerzőkön kívül ki kell emelni a hazaiakat erősítő Galamb Dávidot, a középpályás nagyszerűen futballozott az első negyvenöt percben.

A szünetben több játékost cserélt a két vezetőedző, ám Nikolics Nemanja és Vukan továbbra is ott volt a pályán. A fordulás után nem sokkal a korábbi válogatott csatár a tizenhatos bal oldali csücskétől végezhetett el szabadrúgást, s megmosolyogtató volt, ahogy a gyerekek kiabálták neki, hogy melyik ficakba rúgja a labdát. Volt aki a jobb, volt aki a bal oldalit vetette volna célba Nikolics Nemanjával, ám ő végül laposan lőtt, a labda pedig levágódott a blokkról. A második félidőben Nikolics Vukan újabb gólt szerzett, míg a vendégek kétszer is betaláltak, így 9–2-es végeredménnyel zárult a találkozó. A két Nikolics összesen hét gólt szerzett, Nemanja háromszor, míg Vukan négyszer talált be.

A két együttes legközelebb október 28-án bajnokin csap össze egymással, akkor talán szorosabb találkozót láthatnak a szurkolók – akkor már csak egy Nikolics lesz a pályán...

A GÓLKIRÁLY EGYIK LEGBOLDOGABB MECCSE VOLT

– Számolta, hány aláírást osztott ki Nagyatádon?
– Nem, de nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sokan eljöttek a gálamérkőzésre, és jó focit láthattak – válaszolta Nikolics Nemanja. – Legutóbb kétezerhétben játszottam egy csapatban a testvéremmel, Vukannal, úgyhogy hosszú idő telt el azóta. Büszke vagyok rá, Nagyatádon megtalálta számításait, letelepedett, családot alapított, gyermeke született. Gyönyörű sport a futball, de az életben vannak sokkal fontosabb részletek is. Fontos, milyen nyomot hagysz magad után, hogyan emlékeznek rád – márpedig Vukant szeretik a városban, a csapatnál. Köszönöm mindenkinek, hogy lehetőséget kaptam erre a gálamérkőzésre. A pályafutásom végén mindenképpen szerettem volna a testvéremmel együtt játszani.

– Testvére négy, ön három gólt szerzett: milyen érzés?
– Fantasztikus! Folyamatosan kerestük egymást a pályán. Vukan rengetegszer talált be a megyei első osztályban és az NB III-ban, hétszer gólkirály is volt. Örülök a mostani négy góljának, hazai pályán, saját szurkolói előtt játszott nagyszerűen.

– Úgy tűnt, gyorsan megtalálta a közös hangot a helyi játékosokkal. 
– Először találkoztam velük, ám a futball nyelve nem túl bonyolult. Ha nem erőből, hanem ésszel játszol, bárhova be tudsz illeszkedni. A meccs napján jöttem, de lenyűgöző volt látni, hogy szombaton még bajnokit játszottak, majd vasárnap átérezték, hogy fontos ez a mérkőzés nekünk Vukannal. Rengeteg futottak, mindent beleadtak. Le a kalappal előttük.

– Látjuk még pályára lépni? 
– Miután bejelentettem a visszavonulásomat, sok klub hívott, hogy vezessek le náluk. Jó erőben érzem magam, tudnék még futballozni az NB I-ben is, de olyan ember vagyok, ha eldöntök valamit, ahhoz tartom magam. A családommal szeretnék több időt tölteni. Húsz évig tartott a pályafutásom, fantasztikus a története. Voltam már válogatott öregfiúk-gálameccsen, ha lesz hasonló és hívnak, természetesen megyek.