Mim Gergely: Nagyon hiányzik már a futball...

NEHÉZ IDŐSZAKON megy keresztül Mim Gergely. A Zalaegerszeg támadója az előző idény végén porcműtéten esett át, de az idő múlásával nem javult a helyzet, terhelés hatására fájdalmat érzett, így október elején újabb beavatkozásra került sor.

„A körülményekhez képest jól vagyok – mondta lapunknak a 26 éves támadó. – Sajnos nem lehetett elkerülni az újabb műtétet, október elején volt a második beavatkozás Budapesten. A térdemben pótolni kellett a porcot, bízom benne, hogy ezzel megoldódik a probléma. Az első öt hétben mankóznom kellett, szerencsére azóta már elhagyhattam, s folyik a rehabilitációs folyamat. Érzem, hogy egyre jobb a lábam, folyamatosan javul. Tudom, hogy hosszú út vár még rám, de bízom benne, hogy továbbra is minden zökkenőmentesen fog menni, és február, március környékén visszatérhetek a pályára. Legalábbis ez a célom, az orvosok szerinte ez reális lehet. Viszont semmiképpen sem szeretném elsietni a visszatérést.”

Amíg a többiek a pályán edzenek, Mim Gergely a konditeremben végzi a rehabilitációs munkát, továbbá házi feladatot is kapott a szakemberektől.

„A fizioterapeutákkal konditeremben dolgozom, jelenleg az elsődleges célunk a térd teljes behajlítása. Ezzel párhuzamosan fontos, hogy minél hatékonyabban építsük fel az izomzatot, de nem szabad túlságosan megerőltetnem sem magam. Az edzőközpontban mindennap edzek, emellett otthon is végzem a feladatokat. A műtét után egy-két hétig természetesen volt fájdalmam, de mostanra már nincsen. Örülök, hogy már nem kell mankó, és normálisan tudok sétálni.”

Mim Gergely legutóbb április 27-én a Kecskemét elleni gól nélküli döntetlent hozó mérkőzésen lépett pályára, de korábban lapunknak elmondta, már a néhány nappal korábbi, Paks elleni kupameccsen érzett némi fájdalmat.

„Nagyon hiányzik már a futball. Hét hónappal ezelőtt játszottam legutóbb mérkőzést, akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat kell várni a következőre… A második műtét után négy hetet otthon voltam a családommal, rengeteg meccset néztem a tévében, s bevallom, amikor a Zalaegerszeg játszott, fájt a szívem, hiszen legszívesebben a pályán segítettem volna a csapatomnak. De igyekeztem ezen túllendülni, és már csak a rehabilitációra koncentrálok.”

Nem túlzás kijelenteni, hogy a technikás támadó hiányzik a ZTE FC-nek, azonban úgy tűnik, a csapat kezd magára találni. Az előző négy bajnokijából hármat megnyert, idegenben legyőzte a Ferencvárost és az ETO FC-t, odahaza pedig a Diósgyőrt; szombaton a Paksot fogadja. Vajon hogyan látja az átalakult együttest?

„Érdekes, mert a nyáron érkezett külföldiek folyamatosan mondják, hogy nagyon várják már a visszatérésemet, pedig ők még nem is láttak játszani. Természetesen a korábbi társaim is várnak, ott vannak mellettem, sokat segítenek. Az idegenbeli meccseket a tévében nézem, a hazaiakra kimegyek, jó érzés a csapat mellett lenni, ez is erőt ad a felépüléshez. Elképesztően hiányzott az öltözői légkör, jó érzés bemenni a többiekhez. Hogy mit látok kívülről? Azt, hogy egyre inkább összeérik a csapat, és kezd beérni a munka gyümölcse. Egyre jobban működik Nuno Campos vezetőedző elképzelése, azt mondta az elejétől kezdve, hogy időre van szükség, s látható, hogy igaza lett. Egyre jobban mennek a begyakorlott elemek, egyre jobb teljesítményt nyújt mindenki. Örülök, hogy elindultunk ezen az úton. Való igaz, az előző négy bajnokiból hármat megnyertünk, győztünk az Üllői úton és Győrben is, ami egyáltalán nem egyszerű, de ezek a sikerek is azt mutatják, hogy jó irányba haladunk. Örülök a győzelmeknek, fáj a szívem, hogy csak kívülről nézhetem, várom, hogy a pályán is hozzátegyem majd a magamét. Egyelőre marad a szurkolás.”