„Elfogytunk, mint akciós csirkefarhát az Auchanban” – edzői aranyköpések a vármegyei osztályokból

Kovács Miklós, a BeStrong vezetőedzője a BUSE elleni 4–0-s vereség után felettébb elégedetlen volt azzal, ahogy csapata megvalósította az eltervezett taktikát: „Ugyan a feltételezésem nem bizonyosodott be, de a meccsterv működött, hiszen a fiúk szöges ellentétét csinálták annak, amit megbeszéltünk, és ki is kaptunk rendesen.”

Köstner Vilmos, a csapat élére később kinevezett vezetőedző aztán több mókás megszólalással is megörvendezte a közönséget hétről hétre: „Az első félidőben rendőrségi hirdetést akartam feladni, ugyanis eltűnt a csapat jelentős része, néhány ember arcképét már-már a tejesdoboz oldalán, a Missing felirat alatt véltem felfedezni” – mondta például a Téglás elleni 2–2 után. De a Kabai Meteorit elleni 2–1-es győzelmet sem akárhogy kommentálta: „Voltak, vannak nehézségeink, sokat kell tanulnunk, például azt is, hogy a győztes meccs után nem sietek haza azonnal! Azt is meg kell jegyezni, hiszen régen láttam ilyet, hogy a kapusunk nem iszik sört!”

Bereczky Bence, a Monostorpályi vezetőedzője a Bocskai SE elleni 5–0-s győzelem után az élet nehezítő körülményeiről beszélt: „Ha valaki ránéz a múlt heti és a mostani keretünkre, azt hiheti, hogy összevesztem a csapat felével, pedig nem! Szombaton is egyenlő volt a meccs előtt a csoportban a sok sikert kívánó és a pályára lépő játékosaim száma. Élni tudni kell, remélem, mindenki kiüdülte magát, jövő héten pedig a más jellegű nehezítő körülmények ellenére igyekszünk idegenben rangadót nyerni. Pénteken Csöri lagzi, másnap rangadó! Álom az élet!”

Szabó Balázs, a Nyíradony vezetőedzője a Kabai Meteorit elleni 2–2-es döntetlen után hozott egy érdekes hasonlatot: „Kaptunk annyi lapot, mint más a blackjack asztalnál.”

Bodor Máté, a Jászboldogháza mestere csapata hétről hétre mutatott teljesítményét értékelte némi öniróniával: „Olyanok vagyunk, mint az NB I-ben az Újpest. Nem nyertünk még mérkőzést ebben az évben, nem tudom, melyik csapaton nagyobb a nyomás.”

Ronyecz Imre, a Jászalsószentgyörgy vezetőedzője a Jászboldogháza elleni idegenbeli 4–0-s siker után a „jászsági el Clásicót” hasonlította a La Ligából ismert szuperrangadóhoz: „Nem értem, hogy a spanyol szövetség miért a jászsági el Clásico idejére tett egy rossz Barca–Real meccset... Gratulálok a fiúknak a győzelemhez!”

Sárkány Attila, a Szajol mestere a Cserkeszőlő elleni 5–3-as vereséget azzal indokolta, hogy csapata a bajnokság végéhez közeledve elfogyott fizikailag. Ehhez persze egy szellemes párhuzamot hozott: „A második félidőben próbáltunk visszajönni, amit egy-három után sikerült is egálra hozni. Majd a végén megkaptuk a fájdalmas pofonokat. Így a bajnokság végéhez közeledve elfogytunk, mint az akciós csirkefarhát az Auchanban.”

Piskóti Zsolt, a Nagyecsed vezetőedzője komoly üzenetet fogalmazott meg a 18. forduló után, mondandóját segélykiáltásként is lehetett értelmezni: „Úgy gondolom, a csapat mindent megtett, kiélezett mérkőzés volt és egyértelmű, hogy Ibránynak is jó csapata van. De könyörgöm, valaki hallja már meg azt is, amit mi edzők mondunk. Minket semmi nem véd, semmit nem tudunk tenni ezek ellen az ítéletek ellen.”

Homann Richárd, a Nagykálló vezetőedzője a Gergelyiugornya elleni idegenbeli győzelem után kiemelte, hogy csapata egy dühítő történés ellenére tudta begyűjteni a három pontot: „Érdekesen indult a mai napunk! Hajnalban az öltözőnket feltörték. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy idegenben fontos három pontot szereztünk.”

Kovács Ádám, a Szakoly SE játékos-edzője éppen a csapat körüli történéseket értékelte, amikor megtudtuk, hogy ha jól kotyvasztják, akkor a tejbegrízből előbb-utóbb halászlé lesz: „Szeretnénk jó szájízzel búcsúzni ettől a kaotikus szezontól. Még akkor is, ha a konyhánkban jelenleg csupán egy kapros tejbegrízhez való maradt. Ha jól kotyvasztunk, akkor lesz belőle halászlé.”

Baranyi Tibor, a Mohora vezetőedzője éles kirohanásba kezdett a játékvezetők ellen, annak ellenére, hogy csapata megverte a Szécsényt: „Nem is tudom, ezt meddig fogom bírni, de hogy győztes meccs után is le kell nyilatkoznom, hogy azt sem tudja a játékvezető és az egyes számú asszisztens, hogy milyen rendezvényen vannak. Egy ártatlan kis hölgyet kell kiemelnem, ő minden tiszteletemet megérdemli, mert ő a tudása legjavát nyújtotta, ő nem akart bizonyítani semmit, hanem végezte a dolgát, amiért ide küldték, ellenben a két kollégájával. Azt gondolom, nem lehet ilyen gyenge mérkőzése valakinek, hacsak nem szándékosan csinálja.”

Székesi Ádám, a Heréd vezetőedzője így összegzett, miután csapata 12–0-ra legázolta a Hortot: „Nincsenek szavak arra, amit a csapatom a félévben produkál. Minden meccsbe teljes erőbedobással és akarattal áll bele, ennek meg is van az eredménye hétről hétre. Bárkányi Arnold, készítsd a pénztárcád! Gyógyulj meg Mira, minél előbb, veled vagyunk.”

Kovács Tamásnak, az Atkár alelnökének a Domoszló elleni 4–0-s zakó után legalább a vacsora jólesett: „A mérkőzés utáni vacsora hiába esik jól, nem ad sikerélményt. De sajnos a jelenlegi helyzetünkben ez az egyetlen örömünk a futballban.”

Az atkáriak klubvezetője később a Tarnamente Sport SZSE elleni 2–0-s siker után még frappánsabb véleményt fogalmazott meg, és feltett egy találós kérdést is: „Az utóbbi hetek eredménytelensége enerválttá, lankadttá tett minket. De miért jó a lankadt szerszám? Mert verhetetlen!”

Gyárfás Gábor, a Bélapátfalva vezetőedzője az Atkár elleni 10–0-s győzelmet, és csapata éberebb játékát a meccs szünetében elfogyasztott kávénak tudta be: „Álmos időben álmosan kezdtük, és bár az első játékrészben ébredeztünk, a félidőben főztünk közösen egy kávét, ami kellően felpörgette a csapatot. További sok sikert kívánunk a rendkívül sportszerű hazai gárdának!”

Végezetül jöjjön Linninger István, az Egerszólát vezetőedzőjének a véleménye, ami ugyan nem vicces és nem különleges, viszont nagyon jól összefoglalja a vármegyei labdarúgás lényegét: „Nálunk nincs fizetés, amire nagyon büszkék vagyunk. Mindenki egymásért és a faluért küzd. Remélem, sikerül majd egy hasonlóan jó tavaszi szezont összehozni.”

(Összeállításunk a Hajdú-Bihari Napló, az Új Néplap, a Kelet-Magyarország, a Nógrád Megyei Hírlap és a Heves Megyei Hírlap mestermérlegei segítségével készült.)