Erős Gábor a nagy kihívásról: Nem építünk új csapatot az NB I-re
– Egy éven belül másodszor tapasztalta meg, milyen az, amikor a játékosok a levegőbe dobálják egy mérkőzés után. Megunhatatlan az érzés?
– Igen, az – felelte Erős Gábor, akinek az irányításával a Vasas vasárnap 2–0-s győzelmet aratott a Videoton vendégeként, és három fordulóval a bajnokság vége előtt feljutott az NB I-be. – Jólesett, ami történt, ugyanakkor ez nem egyéni, hanem közös siker, jár érte a köszönet a stábtagoknak, a labdarúgóknak, a tulajdonosoknak, a klub dolgozóinak és a szurkolóknak egyaránt. A legnagyobb szelet a tortából Nagy Miklós sportigazgatót illeti, hiszen neki köszönhetem a bizalmat, talán nem tűnök nagyképűnek, amikor azt mondom, sikerült élnem vele.
– Győztes mérkőzés után nem kell magyarázkodni, ám sokáig úgy tűnt, nem a székesfehérvári meccs lesz az, amely után feljutást ünnepelhetnek.
– Megnéztem a találkozó számait, és szinte mindenben – így a labdabirtoklásban, a kialakított helyzetek számában vagy az xG-ben –, szinte egyformák voltak az adatok. Ezúttal mellénk állt a szerencse, mi szereztük az első gólt, elképzelhető, ha az ellenfelünk talál be, fordított eredmény születik. Hozzá kell tenni, szerencséje annak van, aki tesz érte, és mi tettünk, nem lehet azt mondani, hogy érdemtelenül győztünk. Pető Tamás nagyszerű munkát végez Fehérváron, nem véletlenül volt a Videoton tíz bajnoki óta veretlen, biztosra veszem, jövőre versenyben lesz a feljutásért.
– Ugorjunk vissza az időben tavaly nyárig: sokan meglepődtek, hogy miután történelmet írt a Kazincbarcikával, nem maradt a borsodi klubnál, hanem a Vasas ajánlatát fogadta el. Kellett akkor vívódnia a döntésen?
– Kellett, de hamar lezártam a kérdést. A barcikai elválás nem volt annyira szép, mint sokan gondolják, de egyet le kell szögezni: nem az anyagiak miatt döntöttem így! Szívesen maradtam volna, de tudtam, az a projekt nem olyan lesz, mint szerettem volna, aztán az élet igazolta is ezt: amióta tizenkét csapatos a mezőny, csak a Kaposvár esett ki alacsonyabb pontszámmal. Egy pillanatig sem volt kérdés számomra, nagyon jó döntést hoztam, amikor a Vasashoz jöttem.
– Abban az idényben, amikor a Vasas kiesett az NB I-ből, Kisvárdán dolgozott, majd Budafokra került, és az NB II-es rajton 1–0-s győzelmet aratott az Illovszky Rudolf Stadionban. Ha akkor valaki azt találja mondani, szűk három év elteltével aranyat ünnepelhet a piros-kékekkel, elhiszi?
– Örültem volna, ha valaki azt mondja, így lesz. Nagy Miklóssal régebb óta tartottam a kapcsolatot, nagy köszönet neki, hiszen figyelemmel követte a pályámat, elismerte a szakmai munkámat, még akkor is, amikor a megfelelő papír hiányában nem én voltam a vezetőedző Kisvárdán. Benne volt a levegőben, hogy egyszer majd a Vasas vezetőedzője leszek, nem kérdés, boldogan mondtam igent a hívásra. Azért tudni érdemes, hogy amikor a Kazincbarcikával még nem volt meg a feljutás, az ottani ajánlat mellett Révész Attila hívott Kisvárdára, a Vasastól pedig korrektül csak akkor jött a megkeresés, amikor azt visszamondtam.
– Szokták mondani, a jó rajt nagyon fontos, ám a Vasas Erős Gáborral a kispadon az első fordulóban hazai pályán négy-egyre kikapott a Csákvártól, majd a negyedik fordulóban az újonc Karcag ellen is pont nélkül maradt. Mi nem működött még akkor?
– Finoman fogalmaznék, ha azt mondanám, nem ilyen indulást terveztünk. Amikor egy klubba új edző érkezik, új csapatot, stílust kell kialakítani, ugyanakkor fiatalokat is be kell építeni, s a koncepció is eltér az előzőtől. Időbe telik, míg a csapat és az edző összecsiszolódik, és bár a felkészülési meccsek jól sikerültek, amikor jött egy negatív hatás, a játékosok mást kezdtek játszani, mint amit megbeszéltünk. Visszanyúltak a régi beidegződésekhez, meg kellett értetni velük, azért, mert mondjuk egy szakasz a meccsen belül nem működik, nem jelenti azt, hogy mást kellene csinálni. Volt, akinek kötöttebb, másnak szabadabb volt a pozíciója, ám hiába alkották jó játékosok a keretet, nem mindenki találta fel magát a helyén. Az ötödik fordulóban megvertük egy-nullára a Tiszakécskét, de borzalmasan nézett ki az a bajnoki, és talán a Kozármisleny elleni négy-nulla volt az, amely áttört egy gátat. Megértették, működőképes a rendszer, aminek mindenki a részese akart lenni. Alapvetően játékospárti vagyok, de tudok „harapós kutya” is lenni, forgatom a csapatot, de nem azért, mert nem bízom a játékosokban, hanem mert ebben hiszek. A srácok rájöttek, akkor is jó, ha egy bizonyos felállást választok, és akkor is, ha egy másikat, talán a hétvége a jó példa erre, amikor két nagyon fontos labdarúgó, Urblík József és Tóth Milán sem léphetett pályára, mégis jó eredményt értünk el.
– A következő kilenc találkozó már mutatta a csapat erejét, hét győzelem és két döntetlen volt a mérleg, mégsem fordultak az első helyen a tavaszra, miután az évet két vereséggel zárták. Bosszantotta?
– Igen, de nem dőltünk a kardunkba. A Honvéd ellen jól játszottunk, a harmadik percben tizenegyest hibáztunk, három góllal is vezethettünk volna a félidőben, de egy kontrából gólt kaptunk, és kikaptunk egy erős riválistól. Az Ajka elleni vereség nagyon fájt, akkor olyanok voltunk, mint a bokszoló, akiben benne marat az ütés. Jöttünk haza a busszal, letargikus hangulat uralkodott, sehol sem álltunk meg, és következett az évzáró vacsora. Felálltam és azt mondtam: miért csinálják ezt, huszonkilenc ponttal másodikak vagyunk, próbálják ezt a helyén kezelni. Én mindig így teszek, nálam minden arra a polcra kerül, ahova való…
– A tavaszi rajton a 92. percben kapott góllal bukták el a győzelmet, utána viszont hat kapott gól nélküli bajnoki következett, benne öt győzelemmel. A jó forma utána is megmaradt, ám a feljutásért kihagyták az első meccslabdát, hiszen otthon kaptak ki 2–0-ra a BVSC-Zuglótól.
– Minden csapatnak van olyan ellenfele, amely ellen valamiért kevésbé megy, nekem és az aktuális klubomnak ilyen a Csákvár és a BVSC – valamiért nem fekszik a stílusuk. A BVSC ellen fél óra után három góllal is vezethettünk volna, kimaradtak a helyzetek, előjöttek a régi beidegződések, a játékosok görcsössé váltak, és vereség lett a vége. Szerencsére bebizonyosodott, ez nem a régi Vasas, a fehérvári győzelem frappáns válasz volt az előző heti kisiklásra.
– Hétfőn a kiesés ellen küzdő Budafok ellen játszanak, aztán következik a második helyezett Honvéd elleni rangadó, az idényzárón pedig az Ajkát fogadják, Csalódott lenne, ha nem aranyérmesként jutnának fel?
– Nem könnyű kérdés. Sportemberek vagyunk, a legjobbak akarunk lenni, ha van rá lehetőség, márpedig most van. Szeretnénk a fiataloknak, a kevesebb alkalommal futballozóknak is lehetőséget adni, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik meccset elengednénk. A Bozsik Arénában is nyerni akarunk, Feczkó Tamással éppúgy jóban vagyok, mint a KTE vezetőedzőjével, Tímár Krisztiánnal, senkinek sem akarok rosszat, csak magunknak jót.
– A Vasas három év után jutott vissza az élvonalba, Erős Gábor két idény alatt két csapatot juttatott fel. Teljesen kerek a világ?
– Jól érzem magam a bőrömben, jó kedélyű, vidám ember vagyok, ami fontos, egészséges, ráadásul szép a családom. Helyén van az életem, büszkén viselem magamon a Vasas-címert. Szeretek dolgozni menni, kiváló emberek vesznek körül, tényleg boldog vagyok. Tavaly nyáron egy plusz egy évre írtam alá, a feljutással a szerződésem automatikusan meghosszabodik, persze erre mindkét félnek rá kell bólintania. Részemről nincs akadálya a folytatásnak, és Nagy Miklós is azt nyilatkozta, a klub részéről sincs.
– Kisvárdán irányított már NB I-es együttest, ráadásul sikereset. Milyen évet remél a Vasastól a legjobbak között?
– Nagy változások nem várhatók, négy-öt olyan játékost szeretnénk igazolni, akik valóban jelentős erősítést jelentenek. Megfontoltan akarunk igazolni, nem új csapat építésében gondolkodunk, támaszkodunk a feljutást kiharcoló labdarúgókra. A cél a bennmaradás kiharcolása, lehetőleg nem osztályozóval, tudatos építkezéssel megpróbálunk a hatodik–tizedik hely valamelyikén végezni.
 2018–2022: Sokkoló fordulatnak számított, hogy a 2017-es, harmadik helyet, kupadöntőt és nemzetközi kupaindulást hozó idény után sereghajtóként kiesett az NB I-ből a Vasas. Azt még kevesebben gondolták, hogy négy idényre lesz szüksége a klubnak ahhoz, hogy visszatérjen a legjobbak közé. Alaposan átalakult ebben az időszakban, hiszen tulajdonosi szerepvállalása mellett a szakmai irányítást is átvette Nagy Miklós, s mire 2022-ben NB II-es aranyérmet nyert az együttes Kuttor Attila irányításával, már csak magyar futballistákra épített. |
 Miután múlt héten kiderült, hogy a Vasas biztosan visszajut az NB I-be, a kérdés már csak az maradt, hogy a Bp. Honvéd vagy a Kecskeméti TE követi-e az angyalföldieket – a negyedik helyen álló Mezőkövesd Zsórynak már nincs esélye osztályt váltani. Nem kérdés, a kispestiek vannak jóval kedvezőbb helyzetben, hiszen hét ponttal szereztek többet, mint a KTE, és már csak három bajnoki van hátra, vagyis maximum kilenc pontot lehet gyűjteni. A KTE jobb formának örvend, az utóbbi négy bajnokiját megnyerte, míg a fővárosiak mérlege egy-egy győzelem és döntetlen mellett két vereség. A Honvéd már vasárnap megünnepelheti a feljutást, mégpedig abban az esetben, ha legalább annyi pontot szerez, mint Tímár Krisztián vezetőedző együttese. Bár jelenleg nagyon csekély az esély arra, hogy a két együttes az idény végén ugyanannyi ponttal zárjon, nézzük meg, mi a helyzet akkor: ebben az esetben (csakúgy, mint az élvonalban) a több győzelem rangsorol, a Honvédnak jelenleg kettővel több van (17), mint a KTE-nek (15). Ha a sikerek száma egyenlő, a gólkülönbség dönt (Honvéd: 45–21, KTE: 46–33), ebben a mutatóban is jobb a Honvéd, 11-gyel. Ha ebben a statisztikában is döntetlenre áll a két csapat, akkor a több szerzett gól dönt. A KECSKEMÉT HÁTRALÉVŐ MÉRKŐZÉSEI |
 Kiss László, a Vasas 33-szoros válogatott csatára: – Amikor ott ülök a lelátón, kicsit én is szurkoló vagyok és másképpen nézem a meccset: beleképzelem magam abba, hogy szeretnék-e ebben az együttesben futballozni. Az első fordulóban nagy pofonba szaladt bele a csapat, Angyalföldön négy-egyre kapott ki a Csákvártól, én pedig életemben először írtam véleményt a Vasasról az egyik közösségi oldalra. Mégpedig azt, hogy végre olyan csapatot látok, amelyik tele van fiatalokkal, próbál játszani, van benne fantázia, s bár lehet, nem jutunk fel, bizakodó vagyok. Mondanom sem kell, a vereség után nem mindenki értett velem egyet, volt olyan korábbi csapattársam, aki letiltott… Nem azt akarom mondani, hogy nekem lett igazam, nem ez a lényeg: egyszerűen érződött, hogy a Vasas stílusa más lett, előbb szerez labdát, s ez egyértelműen az edző, Erős Gábor hatására változott meg. Örülök, hogy a klub csak magyarokat szerződtetne, van annyi tehetség az országban, hogy ez megoldható legyen – ne csak a Paks legyen színtiszta magyar csapat.  Komjáti András, a Vasas egyszeres válogatott védője, az 1977-es bajnokcsapat tagja, a klub legtöbbször (433) pályára lépő játékosa: – Nagy fegyvertény, hogy a Vasas három idény után visszajutott az NB I-be, bízom benne, hogy nem átszállójegyet váltott, úgy, mint legutóbb, amikor egy idény után visszazuhant az NB II-be. Hiszek benne, hogy a hagyományaihoz híven szerepel a csapat az élvonalban, ehhez azonban mindenképpen meg kell erősíteni a keretet. Láttam, hogy a saját nevelésű játékosok jól teljesítettek az NB II-ben, kiderül, ez mire lesz elég egy osztállyal feljebb. Remélem, minél többen helytállnak!  Kabát Péter, a Vasas korábbi csatára, aki a 2000–2001-es idényben 24 góllal gólkirályi címet szerzett: – Vártam már, hogy a Vasas visszajusson az NB I-be, főleg úgy, hogy a vezetőedző, Erős Gábor jó barátom, drukkoltam neki. Abban is biztos vagyok, hogy a másik feljutó a nevelőklubom, a Honvéd lesz. A Vasasnál is sok barátom van, remek a kapcsolatom a korábbi játékosok közül például Pál Zoltánnal, Mónos Tamással, Juhár Tamással vagy Simek Péterrel. Az egészen biztos, hogy a Vasast és a Honvédot is alaposan meg kell erősíteni annak érdekében, hogy helytálljon az élvonalban, négy-hat meghatározó futballistára szükségük lesz. |
