„A halálos ítélet megjött, kezdődhet a mérkőzés” – volt újpesti és fradista túlélők

A DIAGNÓZIS: RÁK

„Nehéz erről beszélni" – kezdi a rákkal folytatott küzdelem felidézését a Ferencváros korábbi gólkirálya, Dzurják József, akinél Lázár Bencéhez hasonlóan leukémiát, vagyis vérrákot diagnosztizáltak.

Nehéz, de nagyon is érdemes, mert azok, akik még csak az út elején járnak, leginkább a győztesek példájából tudnak erőt meríteni. Éppen ezért az általunk megkeresett, a rákból felgyógyult sportemberek szívesen meséltek a maguk harcáról.

„Aki nem élte át, az el sem tudja képzelni, min megy keresztül az ember, amikor közlik vele a diagnózist. Ami az első pillanattól kezdve nagyon fontos, az az élni akarás. Végig hittem benne, hogy ez csak egy szükséges rossz, amin végig kell mennem, de meg fogok gyógyulni" – folytatta az NB III-as Rákospalota vezetőedzője, akinek a szervezetében öt évvel ezelőtt fedezték fel a kórt.

„Úgy éreztem magamat, mint akinek feladták az utolsó kenetet – mondta ugyancsak a diagnózis kapcsán Szeiler József, aki 1988 és 1991 között Dzurják klubtársa volt a Fradiban. – Akárcsak Bence, én is nagyon fiatalon szembesültem a betegséggel, huszonhat éves voltam, amikor a herémben rákos tumort találtak. Amikor ez történt, 1992-ben az orvostudomány még nem volt olyan fejlett, mint manapság, a rák felért egy halálos ítélettel. Olyan szinten letaglózott a hír, hogy napokig másra sem tudtam gondolni, mint hogy vége a sportolói karrieremnek, vége az életemnek. A sportolói mentalitás, az ezzel párosuló győztes hozzáállás azonban segített átlendülni a kezdeti sokkon. Ez is egy mérkőzés, amit meg kell nyerni. Ez segíthet Bencének is."

Erős Gábor partjelző, aki Kassai Viktor segítőjeként a 2010-es világbajnokságon is részt vett, el sem akarta hinni, hogy veserákja van.

„Hogy pont nekem, aki soha nem dohányzott, rendszeresen sportol és van három gyönyörű gyermekem? Nem sokkal a vébé után tudtam meg – emlékezett vissza a szörnyű pillanatra Erős. – Úgy éreztem magamat, mint akit a tűző napon leöntenek egy kanna hideg vízzel és még a szél is megfúj. Néhány hétig nem akartam elhinni. Úgy voltam vele, hogy több orvossal is megnézetem, hiszen emberek vagyunk, tévedhetünk. Aztán amikor szembesültem vele, hogy ez tényleg velem történik, már megoldandó feladatként kezdtem tekinteni a betegség legyőzésére, elsősorban a családom miatt, és azért, mert vissza akartam térni a pályára."

A GYÓGYULÁS FOLYAMATA

A család támogatása és a futball szeretete sokat segített a gyógyulás folyamatában Kövesfalvi Istvánnak is, aki, akárcsak Lázár Bence, futballozott az Újpestben is, igaz, ő már azután, hogy legyőzte a kórt.

„Nekem ugyanabban az évben, 2002-ben, amikor megállapították, hogy hererákom van, született meg a fiam, ez nagyon sok erőt adott. Amúgy is szerencsém volt, Lázár Bence esete sokkal súlyosabb. Nálam december elején állapították meg a betegséget, ugyanabban a hónapban, péntek 13-án már meg is operáltak, és amíg február 12-ig nem jött meg a véreredmény, edzettem is a REAC-ban. Azután viszont kemoterápiás kezelések következtek, a hajam, a szemöldököm, mindenem kihullott, de hát ez ezzel jár. Vagy három-négy hónapig borotválkoznom sem kellett. Aztán rendbe jöttem és a szezon utolsó két meccsén már én védtem, azóta nem is újult ki a betegség" – fogalmazott a korábbi kapus, aki elmondása alapján viszonylag könnyedén átvészelte ezt az időszakot, ám azok a napok így is szinte percre pontosan bevésődtek az emlékezetébe.

„Most itt vagyok az U19-es válogatottal Horvátországban, a csapat orvosával már beszélgettünk Bence esetéről, és azt mondja, neki azért nehezebb, mert tíz évvel fiatalabb, mint én voltam akkor. A fiatalabbaknál sokkal agresszívabb tud lenni a betegség, mint idősebb korban. A túléléshez célok, kapaszkodók kellenek" – hangsúlyozta Kövesfalvi, aki júliustól az utánpótlás-válogatottak mellett dolgozik szövetségi kapusedzőként.

A már említett Dzurják József esete annyiban is hasonlatos Lázáréhoz, hogy nála is transzplantációra volt szükség – a nővére volt a donor, és Lázár is abban bízik, hogy a lánytestvére alkalmas donornak bizonyul a csontvelő-átültetéshez.

„A hit és az orvostudomány mellett a szerencsének is nagy szerepe van – véli a Fradi-szurkolók Csöpije. – A leukémiának is több fajtája van, nálam az egyik legsúlyosabb típusát állapították meg. A nővérem azonban megfelelő donornak bizonyult, ez nagy szerencse, mert a testvérdonor javítja az esélyeket."

„Bencének azt tudom üzenni, hogy maximálisan bízzon az orvosokban. A Szent László kórházban remek szakemberek vannak, olyan orvosi tudás, mint a világ bármely elismert klinikáján, mint például New Yorkban. Követni kell a szakemberek utasításait, nem szabad kuruzslókhoz fordulni" – tanácsolta Dzurják, akivel Erős Gábor is egyetértett.

„Az orvosom egy elismert szaktekintély, aki nem hisz a »csodaszerekben «, ezért én nem is fogyasztottam sok ezer forintba kerülő gombákat, vizeket, amelyek egyébként az ismerőseimnél nem is hatottak. Az orvosom azt tanácsolta, hogy a családom és a játékvezetés, a visszatérésbe vetett hit legyen a gyógyszer. Szerencsém volt, mert egy iskolai osztálytársam Bostonban éppen rákkutató lett – ő is ugyanezt tanácsolta: a pozitív gondolkodás a legfontosabb. Bence ugyan már nem sportol versenyszerűen, de az, hogy ott maradhat a sport közelében, akár mint szakkommentátor vagy később mint edző, ugyanúgy erőt adhat neki. Továbbá az is sokat segít, ha kibeszéli magából mindazt, amin keresztülmegy, így könnyebb feldolgozni" – mondta a partjelző, akinek nem sokkal a diagnózis után az egyik veséjét el kellett távolítani, olyan nagy méretű volt a daganat.

Szeiler Józsefnél, akinél 1992 után 1996-ban kiújult a rák és kemoterápiára is szükség volt, a betegség teljes életmódváltást eredményezett.

„Mindenre sokkal tudatosabban kezdtem figyelni. Hogy mit eszek, hogy hogyan reagálok bizonyos helyzetekre. Sokkal türelmesebb lettem és kevésbé idegesítem fel magamat olyan hétköznapi dolgokon, amiken korábban. Továbbra is rendszeresen sportolok, egészséges életet élek, mert hiszem, hogy meg lehet előzni az újabb kialakulást. Az Isten azért rótta Bencére ezt a terhet, mert tudja, hogy ő ezt is el bírja viselni. És a futballtársadalom mellette áll. Biztos vagyok benne, hogy megnyeri a csatát, és ha bátorításra, támogatásra van szüksége, bármikor számíthat rám" – biztosította támogatásáról a volt ferencvárosi a volt újpestit.

ÉLET A RÁK UTÁN

A fenti sportemberek győztek, és nemcsak a sportpályán, hanem azon kívül is, ugyanis mindegyikük esetében eltelt már legalább öt év a betegség óta, ami után már ki lehet jelenteni, hogy meggyógyultak.

Dzurják dolgozott már az NB I-ben is, Diósgyőrben pályaedzőként, az előző szezonban pedig bronzérmes lett a REAC-cal vezetőedzőként az NB III-ban. Szeiler József a betegsége után még bajnok is volt a Fradival és védett a Bajnokok Ligájában. Később sportvezetőként dolgozott a Ferencvárosnál, 2007 óta pedig az egyik bevásárlóközpont igazgatója. Erős Gábor jelenleg is aktív partjelző, Kassai Viktor társaként nemzetközi meccseken is közreműködik. Kövesfalvi István pedig nyolc évvel a betegsége után, a Szolnok játékosaként még 42 évesen is védett az NB I-ben. Idén állt az MLSZ alkalmazásába kapusedzőként.

Az ő példájuk azt bizonyítja, hogy ebben a harcban igenis lehet győzni. Ha nekik sikerült, akkor Lázár Bencének és a hasonló küzdelmet folytató Fülöp Mártonnak is sikerülhet – hajrá, a magyar futballtársadalom tiszta szívből szorít nekik!