Budafok: Bélteky Róbert nem nyugszik, amíg nem látja élőben a csapatát az NB I-ben

– A járványhelyzet és a Victoria államra vonatkozó szigorú korlátozások miatt a bajnoki idényben egyszer sem tudott Magyarországra utazni, hogy személyesen láthassa csapatát az NB I-ben. Ez fájt jobban vagy a kiesés?
– Mondhatjuk, hogy döntetlen, mert mind a kettő fájt – válaszolta lapunknak Bélteky Róbert, a Budafoki MTE Melbourne-ben élő magyar–ausztrál tulajdonosa. – Amilyen nagy öröm volt tavaly a feljutásunk az NB I-be, olyan rossz volt, hogy csak a laptopomon vagy a telefonomon tudtam nézni a csapat mérkőzéseit, ausztrál idő szerint többnyire hajnali időpontban, sokszor szakadozott is az adás, nehéz volt így élvezni a meccseket.

– Nagyon csalódott a kiesés miatt?
– Nem elfogadni volt nehéz, hanem elviselni. Nem hittük, hogy könnyű lesz benn maradni újoncként az NB I-ben, de jól kezdtünk, álltunk dobogós helyen is, az idény nagy részében a hetedik-nyolcadik helyen, voltak szép győzelmeink is. Nem volt jele annak, hogy bajba kerülhetünk. Tény, amikor csapatunkat is elérte a koronavírus, szűk lett a keret, különösen a cserepadon, nem voltak tartalékaink. És ahogy jöttek a vereségek, elveszítettük az önbizalmunkat is. A végére összeomlottunk.

– Mikor érezte először, hogy ez a hajó elment? A Paks elleni kilenc-kettes vereség után?
– Már egy fordulóval korábban, amikor ötöt kaptunk a Zalaegerszegtől. Addig úgy gondoltam, a Diósgyőr és a Zalaegerszeg nem jobb csapat, mint a Budafok, és úgy éreztem, nem esünk ki, mert ezt a két együttest meg tudjuk előzni. De a zalaiak elleni öt gól után már tudtam, abból a nagy pofonból nehéz lesz felállni. Sajnos nem is sikerült.

– Hogyan élte meg a Pakstól kapott kilenc gólt?
– Az a meccs is hajnalban volt nálunk, és ha lehetséges lett volna, legszívesebben megittam volna utána egy liter jó magyar pálinkát, és visszafeküdtem volna aludni, de erre nem volt mód…

– Természetesnek vette, hogy a mérkőzés után Csizmadia Csaba vezetőedző benyújtotta lemondását?
– Nem lepett meg, mert becsületes és önérzetes ember, ő is úgy látta, nem tudta teljesíteni a feladatát, ami az volt, hogy tartsa benn a csapatot. Kiváló szakember, de közösen úgy láttuk, ilyen súlyos vereség után frissítésre van szükség. Ő ajánlotta fel, hogy távozik, mi nem küldtük volna el, de abban a helyzetben elfogadtuk a felmondását. Jó viszonyban köszöntünk el, nem zárva ki, hogy a jövőben dolgozunk még együtt. Lesz még neki szerepe a Budafoknál, ebben biztos vagyok.

– Tekintsünk előre! Mik az elképzelései a jövőre nézve?
– Számos tapasztalattal gazdagodtunk ebben az évben. Megtanultuk, hogy az NB I-ben maradni nehéz, de azt is tudjuk, hogy visszajutni oda szintén nem könnyű. Láthatjuk a Vasas példáját, amely a miénknél nagyobb költségvetéssel dolgozhatott, mégis évekre a másodosztályban rekedt. Az tisztán látszik, hogy a védelmünket meg kell erősíteni. Az idény utolsó harmadában túl sok gólt kaptunk, a bajnokság első két harmadában ez nem volt jellemző ránk. Szükségünk van továbbá sok gólt szerző csatárra, mert ilyen nem volt. Kovács Dávid remek támadó, de nagyon egyedül volt, kell mellé valaki. Az elején tisztában voltunk azzal, versenyképes a keretünk, de ha végigmegy rajta a járvány, bajba kerülhetünk, tehát mindenképpen bővítenünk kell a játékosállományt.

– Cél a visszajutás?
– Természetesen. Nem hátrálunk meg! Hat éve dolgozunk közösen ezen a projekten Jakab János tiszteletbeli elnökkel, Vízi Sándor elnök úrral és a többi kiváló munkatársammal, építkezünk tovább, erősítjük a csapatot, és most már NB I-es tapasztalatot is szereztünk. Az eddigi munkánk jelenti az alapját annak, hogy újabb szintre lépjünk. Azt gondolom, csodát hoztunk Budafokra, hetvennégy év után vezettük vissza a csapatot az NB I-be, mi képviseltük egyedül a főváros budai oldalát az első osztályban, kialakítottunk egy egységes, családias hangulatú egyesületet, több játékost is adtunk a magyar U21-es válogatottba. Sok tehetséges ifistánk van, már épül az akadémiánk a Promontor utca sarkán, jövőre meg is tudjuk nyitni a tervek szerint. Halásztelken pedig újabb edzőpályákkal gazdagodunk. Szó sincs arról, hogy ez a kiesés most meghátrálásra késztessen engem, sokkal inkább ösztönöz.

– Milyen most a járványhelyzet Ausztráliában, mikor tud Magyarországra utazni?
– Az államhatárok még mindig le vannak zárva. Az oltási program sajnos lassan indult be az országban, most kezd felgyorsulni, és azt ígérik, hogy aki megkapja az oltást, az majd utazhat utána. Én még nem kaptam, várom a soromat, most első körben még a kórházi dolgozókat és a közalkalmazottakat oltják, utána jövünk mi, várhatóan május végén, június elején. Tavaly március óta nem tudtam elhagyni az országot, reményeim szerint a magyar nyár második felében, júliusban vagy augusztusban már mehetek, és amint megtehetem, ott leszek az első gépen Budapest felé. Addig nem nyugszom, amíg nem látom az NB I-ben élőben is a csapatomat!