Pakson nem szokás hirtelen felindulásból edzőt váltani.
Félreértés ne essék, arrafelé sem számít nyugdíjas állásnak a szakmai munka irányítása, de aki kicsit is ismeri az itthoni viszonyokat, tisztában van vele: Paks amolyan kis sziget a magyar futballban. Csend és rend van, hangoskodás nincs. Ha netán mégis akad nézeteltérés (úgy tartják, még a legjobb házasságban is előfordul...), azt illemkönyvekbe kívánkozó módon, házon vagy inkább öltözőn belül elintézik.
S a csend, valamint a rend mellett van még egy kulcsszó – a bizalom. Mert az nagyon sokáig él játékossal és edzővel szemben Pakson. Az sem véletlen, hogy az elmúlt években több olyan labdarúgó és tréner választotta a Tolna megyei csapatot, aki viselte korábban a címeres mezt is, vagy szövetségi kapitányként, szövetségi edzőként is ült már a kispadon. A PFC-ben nemcsak az a szimpatikus, hogy kizárólag magyar futballistákat tudhat a soraiban, hanem az is, hogy sokaknak megadja még az utolsó utáni esélyt is.
A bizalomról árulkodik az is, hogy a 2006-ban kivívott feljutás óta csupán kilenc edző dolgozott a csapattal (igaz, Tomiszlav Szivics két „turnusban” is), Csertői Aurélnak például csaknem öt és fél év jutott. Waltner Róbertnek azonban ötödannyi sem. Annak, hogy a 2022. május 26-án kinevezett szakembernek „máris” megköszönték a munkáját, nyilván megvan az oka. A hivatalos, néhány mondatra szorítkozó közleményből nem sokat tud meg az ember, így hát keresi a kapaszkodókat. Felvetődik benne, hogy a Paks, sőt még a Ferencváros szurkolóinak szemében is ikonnak számító Böde Dániel esetét lehetett volna esetleg jobban is kezelni (aligha az NB III-as Paks II-ben van a helye...), és a tabella sem úgy fest, ahogyan a klubnál látni szeretnék. Az, hogy idén még nem nyertek bajnoki mérkőzést a zöld-fehérek, bizonyosan rosszul néz ki, más kérdés, hogy szombaton a 92. percben még vezettek a Debrecen otthonában, aztán kaptak két gólt... Az persze nem a vezetőedző, jelen esetben Waltner Róbert hibája, ha egy csapat a hosszabbításban bukja el a gyakorlatilag megnyert meccset, de ezt követően érezhették úgy a vezetők, hogy valami megszakadt, és valamit tenni kell, máskülönben veszélybe kerül a tizenhét esztendeje féltve őrzött NB I-es tagság.
A kezdetek óta a csapat mellett lévő Haraszti Zsolt ügyvezetői karrierje egyik legnehezebb döntését hozhatta meg, amikor a futball iránt elképesztő szenvedéllyel viseltető Waltner Róbert felmentése mellett tette le a voksát, ugyanakkor afelől sincs kétség, hogy a hagyományoknak megfelelően ez a történet is kulturált módon zárul le.
Amiként tavaly nyáron Bognár Györgyé is – nem csoda, hogy a jelek szerint az ő útja is visszavezet Paksra...
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!