Felejthetetlen ferencvárosi főtáblás esték – a duplázó Novák Dezsőt mégis kikezdték

Mielőtt a Novák Dezső irányításával megnyert 1995-ös és 1996-os bajnoki címről beszélnénk, visszaugrunk az időben a rendszerváltozás évére, 1990-re. Az FTC-nek – és a többi egyesületnek – problémát jelentett, a jövőben milyen módon tartja fenn magát. Az úgynevezett szocialista nagyvállalatok egyre kevésbé segítettek bázisszervként, továbbá az állami források is elapadóban voltak. A menedzserszemléletű vezetőkre nagyobb szükség volt, mint egy falat kenyérre – hogy megtalálják azokat a szponzorokat, támogatókat, akik a működtetés anyagi feltételeit biztosítani tudják. A Fradiban Magyar Zoltán technikai vezető, később ügyvezető igazgató nagyrészt sikerrel járt: a rendszerváltozás évében Jean-Claude Bras 25 millió forintos alapítványt hozott létre; azt azért tudni illik, hogy az általa szerzett reklámokból fele-fele arányban részesedett ő és az egyesület, s nem mellékesen az általa menedzselt futballisták vételárának 15 százaléka is őt illette...

A szurkolókat persze a játék jobban érdekelte, mint a kulisszák mögötti történések. Az 1990-től 1994-ig terjedő időszakban Nyilasi Tibor volt a csapat edzője, vele az együttes bajnokságot (1992) és háromszor Magyar Kupát (1991, 1993, 1994) nyert. „Nyíl” első idénye végén (1991) már második lett a csapattal, ami előrelépés volt az 1990-es bronzéremhez képest. A szakvezető a Megyeri úton az Újpest elleni 5–0-s győzelemmel mutatkozott be, s az 1994 júniusában a Kispest-Honvéd ellen 2–1-re megnyert Magyar Kupa-döntővel búcsúzott (az együttes a bajnokságban a negyedik helyen végzett) – amely után a rendőrség kardlapozással lépett fel a Fradi-szurkolókkal, sőt néhány játékossal szemben, s csak Nyilasi tekintélyének volt köszönhető, hogy nem lett nagyobb balhé az így sem jelentéktelen csetepatéból. Nagyszerű pillanat volt, amikor 1992. június 20-án a Diósgyőr ellen idegenben aratott 2–0-s győzelem után 30 ezer szurkoló várta a bajnok Fradit az Üllői úton. Emlékeztetőül az összeállítás: Balogh T. – Simon, Telek, Kuznyecov – Páling, Albert, Fodor, Lipcsei, Keller – Balogh G., Wukovics, csereként Nagy Zsolt és Vaszil is szóhoz jutott.

Már az 1994-es Magyar Kupa-döntő előtt köztudott volt, hogy Nyilasit a Ferencvárost 1981-ben bajnoki aranyéremig vezető Novák Dezső váltja a kispadon. Akkoriban érkezett a klubhoz megmentőként a Kordax Rt., Furulyás János szakosztályelnök pedig azt nyilatkozta, az 1994–1995-ös bajnokságban csaknem 300 millió forintból gazdálkodott a szakosztály – más forrás szerint ez az összeg csupán 160 millió volt. A klub nem dúskált az anyagiakban, így fordulhatott elő, hogy egyes játékosok megtartására külső cégekkel kötött szerződést, hogy azok fizessék a bérét. Majd ha eladták külföldre, a cég a szerződésben kikötött százalékban részesedett a vételárból...

Azért futballoztak is. Ráadásul nem is akárhogyan! Bár a kezdet nehéz volt, mert az 1994–1995-ös kiírás 3. fordulójában Békéscsabán 5–2-re kikapott a Fradi, a következő körben pedig az Üllői úton az aktuálisan UTE nevet viselő Újpesttől 3–0-ra. A sors fintora, hogy a vendégek három góljából kettőt a zöld-fehérből lila-fehérbe átöltöző Wukovics László szerzett. A szurkolók Novák ellen tüntettek, Nyilasi Tibor mellett... Ám feltámadt a csapat, október 24-én idegenben 4–2-re megverte a Vasast. Annak ellenére, hogy a Fradi a Debrecentől 2–0-ra kikapott, egyre inkább felzárkózott az UTE mögé. Garami József együttese az ősszel szerzett 33 ponthoz tavasszal csupán 19-et gyűjtött, az FTC-nek az is elég volt az aranyéremhez – hét ponttal előzte meg az újpestieket –, hogy az utolsó öt fordulóban nem tudott nyerni, és az utolsó előtti körben a Parmalattól az Üllői úton 3–2-re kikapott. A záró fordulóban pedig az akasztói stadionavatón 1–1-re végzett a Stadler FC-vel. A Magyar Kupa döntőjében a Fradi 2–0-ra verte meg a Vácot, az idegenbeli visszavágón Csank János csapata 3–0-ra vezetett, de 4–3-ra fordítottak a zöld-fehérek.

Az FTC sikerrel vette a Bajnokok Ligája selejtezőjét, az Anderlecht kiverése (1–0, 1–1) után a Real Madrid elleni 1–6 és 1–1, az Ajaxszal szembeni 1–5 és 0–4, a Grasshoppers elleni 3–0 és 3–3 a csoport harmadik helyéhez volt elég. A BL-szereplés a magyar labdarúgás ismert helyzetében a súlyos vereségek ellenére is felértékelődött. Novák néhány évvel később úgy vélte: „Ha bármelyik magyar csapat ilyen elittársaságba kerülne, elégedett lenne. Valahogy úgy voltam a Fradival, hogy vannak jó futballistáim, de nem alkotunk igazán ütőképes együttest. Aztán próbajátékra érkezett Kuntics és Kopunovics, s láttam, hogy az ő mentalitásuk nagyon elkel minálunk. De a csapategység kialakításában segített a véletlen is: a Grasshoppers elleni zürichi meccs előtt szinte elfogytunk a sok sérülés miatt. Vincze Ottónak balhátvédet kellett játszania, ennek ellenére pazar gólokat szerzett. Egészen elérzékenyültem, amikor a találkozó utáni sajtótájékoztatón a magyar újságírók hatalmas tapssal köszöntöttek. Ma is azt mondom: az az ünneplés nem nekem, inkább az együttesnek szólt.”  

Íme a Vincze Ottó (2) és Lisztes góljával a Grasshoppers ellen idegenben győztes (3–0) együttes összeállítása: Hajdu – Telek – Szűcs M. – Nyilas, Lisztes, Milovanovics, Simon, Vincze O. – Kopunovics, Zavadszky (Nagy Zs.), Fatusi.

Az 1995–1996-os évadot rosszul kezdte a Ferencváros: az első körben idegenben 2–1-re kikapott az egyre izmosodó DVSC-től, ám a mezőny meglepetéscsapata a BVSC lett, Egervári Sándor irányításával a vasutasok az őszi szezont követően nyolc (!) ponttal előzték meg az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó – és a BL-igénybevétel miatt időnként fáradtnak tűnő – FTC-t. Tavasszal a zöld-fehérek ugyan 1996. április 6-án a Bozsik-stadionban 1–0-ra kikaptak a Kispest-HFC-től, de a BVSC elleni június 12-i rangadóig nem szenvedtek vereséget (a Haladás és a ZTE ellen végeztek döntetlenre), azt pedig – 45 ezer néző előtt – Zoran Kuntics góljával 1–0-ra megnyerték. Így mindegy volt, hogy a záró fordulóban a Fradi 1–0-s vereséget szenvedett az MTK-tól, ötpontos előnnyel végzett a tabella élén a BVSC előtt. A Vasas elleni Fáy utcai mérkőzés előtt a közönség egy része által ismét kikezdett Novák kijelentette, ha nem nyernek, lemond a posztjáról, ám Lisztes Krisztián megmentette a csapatot – és a vezetőedzőt is. A BVSC-t legyőző együttes összeállítása: Hajdu – Telek, Szűcs, Keller – Nagy Zs. (Milovanovics), Albert (Vincze O.), Simon (Arany), Lisztes – Nyilas, Kuntics, Kopunovics.

Novák Dezsővel három bajnokságot (1981, 1995, 1996), Magyar Kupát (1995), Szuperkupát (1994) nyert az FTC, az edző 1996 szep­temberében azért állt fel a kispadról, mert nem tudta elviselni, hogy „Takarodj, Novák!” feliratú transzparensek jelentek meg a lelátón. „Azt mondtam magamnak, nem engedem, hogy ezek az emberek szórakozzanak velem.”   Novák az 1996. szeptember 4-i FTC–Vác (3–1) meccs után állt fel a kispadról, majd Orosz Pállal szakosztály-igazgató lett.

Kilenc nappal később, 1996. szeptember 13-án – egy pénteki napon – csupán Pelyvás Dániel pékmester adta a voksát Nyilasi Tiborra, a szakosztály elnöksége 14:1 arányban Varga Zoltán edzősége mellett döntött...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. augusztus 7-i lapszámában jelent meg.)