– Nagy változások mennek végbe az utóbbi időben DVTK-nál. A napokban meglepődve olvastuk, hogy visszavonul, és az idény végén távozik a klubtól, ám Szentes Lázár szakmai igazgató megelőzte önt. Mi történik a klubnál?
– Az edzőkérdésben nem tudok nyilatkozni, hiszen a klub vezetői hozzák meg a döntéseket az ügyben. Az tény, hogy volt néhány gyenge eredményünk az utóbbi időben, és ezután történt a váltás a kispadon.

– Beszéljünk a nyáron véget érő karrierjéről! Ha három különleges pillanatot ki kellene emelnie a pályafutásából, melyek lennének azok?
– Nem könnyű kérdés, mivel annyi mindent megértem már a karrierem során – jót és rosszat egyaránt. Az első mindenképpen a bemutatkozásom a spanyol élvonalban. A második ilyen pillanat, amikor pályára léphettem a Király-kupa döntőjében az Atlético Madrid játékosaként. És a harmadik… még nem jött el. Mindig bíztam abban, hogy bármelyik nap történhet valami csodálatos.

– Melyik csapat jelentette a legtöbbet önnek?
– Kétség sem férhet hozzá, hogy az Atlético Madrid. Ott váltam igazi férfivá sportolóként.

– Edzői közül ki volt a legnagyobb hatással a pályafutására?
– Julián Rubio irányítása alatt mutatkoztam be a Primera Divisiónban tizennyolc éves koromban a Sevilla játékosaként, és később az Albaceténél, az Elchénél és a Ciudad Murciánál is együtt dolgoztam vele.

– Amikor kétezer-tizenegy januárjában aláírt a Diósgyőrhöz, más csapatoktól is volt ajánlata? Esetleg egy dúsgazdag arab klubtól?
– Nem sok ajánlatot kaptam, az egyetlen biztos lehetőségem a miskolci volt. Egy hetet edzettem a csapattal, és a vezetők úgy döntöttek, szerződést ajánlanak, nekem pedig annyi idő elég volt, hogy megismerjem a klubot és a várost.

– Volt olyan pillanat az elmúlt két évben, amikor úgy érezte, rossz döntés volt aláírni a DVTK-hoz?
– Az életben rengeteg dolog megtörténhet az emberrel. Abban a pillanatban csak a Diósgyőr ajánlata volt biztos, egyetlen másik magyar vagy külföldi klub sem keresett.

– Mik a tervei a visszavonulás után? Azt hallani, hogy már van is ajánlata Spanyolországból, ahol gyerekek mellett dolgozhatna edzőként.
– Jelen pillanatban biztos vagyok benne, hogy az idény végén befejezem a pályafutásomat. De manapság egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat az életben, sohasem lehet tudni, mit hoz a jövő. Nem igaz, hogy van ajánlatom Spanyolországból, hogy gyerekeket eddzek, viszont vannak ajánlataim más kluboktól, amelyek még nem tudják, hogy júniusban abbahagyom a futballt. Az biztos, hogy amikor visszatérek Spanyolországba, először is szeretnék minél több időt a családommal tölteni. Afelől pedig nincs kétségem, hogy mielőtt valaki egy profi csapat edzője lesz, gyerekekkel kell dolgoznia, hogy tapasztalatot szerezzen. Amikor úgy döntök, hogy profi edző leszek, Paco Gallardóval fogok majd együtt dolgozni.

Az új edző, Kovac Zoltán szívvel-lélekkel küzdő játékosokat szeretne látni

– Hogyan kezdene neki a munkának utánpótlásedzőként, mit tartana fontosnak?
– Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek meglegyenek az adottságaik a futballhoz, de a sikerhez elengedhetetlen egy jó edző, egy jó fizioterapeuta, egy jó erőnléti edző és egy jó dietetikus. Ha mindez és a gyerek képességei is megvannak, akkor valószínűleg sikeres lesz a játékos, de ha ezek közül bármi hiányzik, akkor nehezen lesz a fiatalból topjátékos.

– Ki volt a legjobb futballista, akivel együtt játszott? És ki volt a legjobb magyar labdarúgó a csapattársai közül?
– Az az igazság, hogy számos kiváló képességű futballistával játszhattam egy csapatban. Hogy csak néhány nevet említsek: Fernando Torresszel, Kiko Narváezzel, Daniel Güizával és Jimmy Floyd Hasselbainkkel is futballoztam egy csapatban. Hogy ki volt a legjobb magyar játékos? Hogy őszinte legyek Lippai Ákos nagyon meglepett. Nem értettem, hogy egy ilyen képességű játékos miért nem került be a válogatottba.

– Több mint két itt töltött év és számos meccs után mit gondol a magyar futballról? Látott fejlődést ez idő alatt?
– Azt hiszem, fejlődik, de itt is meg kell jegyeznem, amit a fiatalokkal kapcsolatban mondtam: hiába kiugróan tehetséges egy játékos, ha nincs meg a kellő szakmai háttér – a jól felkészült erőnléti edző, fizioterapeuta és dietetikus –, akkor bár fejlődhet, lassabban ér majd el sikereket. Ezek a dolgok talán szükségtelennek tűnhetnek, de létfontosságúak a fejlődéshez.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy egy nap visszatér a magyar labdarúgásba?
– Az édesanyám, akit tavaly szeptemberben veszítettem el, mindig egy közismert spanyol mondással élt: sohase mondd, hogy ezt a vizet nem fogod meginni. Ez azt jelenti, hogy amit ma gondolsz, az éppen az ellenkezőjére fordulhat másnapra. Ezért is olyan gyönyörű az élet, mert bármi megváltozhat egy szempillantás alatt.

Luque legszebb pillanatai a DVTK-ban