Kovac: A magyar edzőket alig lehet rávenni, hogy fejlesszék a tudásukat

– Búcsúzni, pakolni jött vissza, vagy mégis marad?
– Maradásról nincs szó, viszont vannak lehetőségeim a közeli, szomszédos országokban. Hamarosan találkozom ottani vezetőkkel, innen könnyebben és gyorsabban tudok eljutni hozzájuk. És akad még szakmai munka is.

– Másfél éve nagy tervekkel érkezett Diósgyőrbe, mennyit tudott belőlük megvalósítani?
– Egy külföldről érkező szakembernek Magyarországon a legnagyobb feladatot a mentalitás megváltoztatása jelenti. Több sportvezető és edző ment tanulmányútra nyugatra, érdekes módon azonban a megszerzett tapasztalatokból semmit nem ültettek át a hazai klubok életébe. Az edzőket alig lehet rávenni, hogy fejlesszék a tudásukat. Akad ugyan néhány erőtlen próbálkozás, ám elhalnak, mert a „tömeg" ellenük fordul, igyekszik kinyomni őket a rendszerből. Az a divatos felfogás, hogy langyosan, kevés befektetéssel végezzük el a napi munkát, aki többet, jobbat akar, arra furcsán néznek. Főleg a nyugatról érkezőkkel nincsenek kibékülve a hazaiak, gyorsan rájuk sütik, hogy „ők nem értenek hozzá".

– A magyar futball sötét napokat él meg, de mi lehet a kivezető út?
– Igazi fejlődés csak akkor várható, ha a sportág vezetői kimondják, hogy a változás tízesztendős, országos, ambiciózus programot igényel. A sportág alapjait öt-tizennégy éves kor között kell lerakni. A gyerektől csak azt várhatjuk, amire megtanítjuk! A pályán töltött néhány óra kevés, a többletet a kertben, az épületek között, a parkokban, az erdei réteken végzett túlórák jelentik. Az országos programot támogatási pénzekkel lehetne összekötni, minden megyében szigorú ellenőrzésre lenne szükség. A legkisebb klubok jelentik a piramis alját, ha ott megfelelő a munka, akkor a nagyobb egyesületek könnyebben találnak jó játékosokat. Cserébe a kicsik kaphatnának eszközöket, felszerelést. Az óvodákban és iskolákban vissza kellene hozni a gimnasztika és koordinációs órákat, ugyanis a fiatalok óriási mozgékonysági gondokkal küzdenek.

– Megbánta a magyarországi kalandot?
– Egyáltalán nem! Ismét eljönnék, de másképp állnék a dologhoz. Fizikailag ugyanúgy nézünk ki, mint a többi európai nép, a mentalitásunk azonban nagyon különböző. Nyugaton természetes, amikor egy edzésen vagy egy gyakorlaton javítani akarunk, itt sok edző személyes támadásnak veszi a segítő szándékot. Belgiumban nem ritka, hogy az akadémiai szakmai vezető bemegy egy öltözőbe, akár meccs előtt, vagy a félidőben. Belga U18-as kapitány voltam, rendszeresen megjelent az igazgató, ebben semmi megalázó nincs, viszont többen többet tudunk adni egy csapatnak,mint egyedül. Ilyen egyszerű az egész.

„IDEJÖN VALAKI, S HA NEM ALAKUL JÓL A KARRIERJE, EGYBŐL A MAGYAR EDZŐKRE FOGJA." CSANK JÁNOS REAGÁLT KOVAC ZOLTÁN SZAVAIRA – NO DE MELYIKÜKNEK VAN IGAZA? BŐVEBBEN A KEDDI NEMZETI SPORT 6. OLDALÁN!