Lacina Traoré: Időnként egy lépcsőfokot vissza kell lépni, hogy utána nagyot dobbantsunk

– Didier Drogba vagy Samuel Eto'o?
– Jó kérdés elsőre! – reagált a Nemzeti Sportnak Lacina Traoré, az újpestiek új szerzeménye. – Didier-vel a válogatottban játszottam együtt, Samuellel pedig az Anzsi Mahacskalában, és miután az utóbbit a hétköznapokban, az edzéseken is láttam, inkább őt mondanám. Rengeteget tanultam tőlük a pályán, a hozzáállásuk is lenyűgözött. Sohasem felejtették el, honnan indultak.

– Négy éve Afrika-kupát nyert az elefántcsontparti válogatottal. Erre a címre a legbüszkébb?
– Egyértelműen. Nekünk ez egyfajta szimbólum. Hosszasan sorolhatnám azokat a kitűnő labdarúgókat, akik sokkal jobbak voltak nálam, mégsem sikerült megnyerniük az Afrika-kupát. Rendkívül büszke vagyok erre az eredményre, az érmemet a mai napig szüleim elefántcsontparti házában őrzöm. Afrikában szereztem, ott a helye.

– Arról álmodott gyerekkorában, hogy egyszer híres futballista lesz?
– Nyolcévesen kezdtem futballozni, érdekes, addig minden érdekelt, csak a labda nem. Aztán tizenhat esztendősen a három-négy évvel idősebbek között játszottam. Tizenhét évesen pedig már Európában találtam magam, egy menedzser segítségével Romániába vittek.

– Azóta számos helyen megfordult. Mégis miért jött Újpestre? Huszonnyolc esztendős, a legjobb korban van.
– Időnként egy lépcsőfokot vissza kell lépni, hogy utána nagyot dobbantsunk. Mielőtt elfogadtam volna a magyarországi ajánlatot, kérdezősködtem az itteni bajnokságról, mondhatom, nem véletlenül jöttem ide.

– Mi vonzotta?
– Egyfelől szeretnék magamra találni, formába lendülni, másrészt az Újpestet segíteni, hogy újra a nemzetközi porondon indulhasson. A körülményeket szinte mindenki megemlítette, hogy nagyszerű stadionok épültek, és azt hiszem, a bajnokság technikás jellege is fekszik nekem. Egyelőre ismerkedem az országgal, Budapest nagyon szép hely, a csapatnál úgy érzem magam, mintha egy nagy családban lennék. Nekem fontos, hogy a hétköznapokban is jól érezzem magam.

– Mit gondol, játszik még európai topbajnokságban?
– Szerintem igen. Legalábbis ez az álmom. Jó erőben vagyok, és remélem, hamarosan jó formában is leszek. Most az Újpestre fókuszálok, de ki tudja, idővel melyik európai bajnokságban kötök ki.

– Kétszáznégy centiméter magas, és olvastam egy interjúban, hogy a fejjátékával egyáltalán nem elégedett. Igaz?
– Tényleg így van. Noha több mint két méter magas vagyok, a ritmusérzékem és a fejjátékom nem az erősségem. A szögleteknél, szabadrúgásoknál persze felugrom, odateszem magam, többször fejeltem már gólt, de mindig is a technikai tudásom volt a legerősebb oldalam. A lábamnál van a legjobb helyen a labda.

– A hétvégén miért nem volt még a keretben?
– Így egyeztünk meg Nebojsa Vignjevics vezetőedzővel. A mérkőzés előtt leültünk beszélgetni, és abban maradtunk, néhány napra még szükség van ahhoz, hogy játékra alkalmas állapotban legyek. Nem vagyok még százszázalékos, de az edzéseken érzem, kezdek jó formába lendülni. Vezetőedzőnkkel abban maradtunk, nagyjából még egy hétre van szükségem.

– Ez azt jelenti, hogy szombaton a Haladás ellen már ott lesz a pályán?
– Rajtam nem múlik. A keretbe mindenképpen szeretnék bekerülni. Hiányzik a játék, a labda, a tétmérkőzés. Alig várom, hogy bemutatkozzak új csapatomban és a magyar bajnokságban.

– Hét éve lőtt már gólt magyar pályán, akkor az Anzsi Mahacskala játékosaként a Bozsik-stadionban a Honvéd kapujába talált be Európa-liga-selejtezőn. Emlékszik rá?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden pillanata előttem van. Más kérdés, hogy azóta az interneten megnéztem azt a gólomat, és felelevenítettem a kilencven percet. Szép gól volt, remélem, sok ilyet szerzek még.

– Karrierje során jó néhány országban megfordult, játszott Oroszországban, Angliában, Romániában, Spanyolországban és Franciaországban is. Hol érezte magát a legjobban?
– Romániában. Az volt első európai állomásom. Talán azért is, mert fiatal voltam, a klubnál minden kívánságomat lesték, nem tudtam olyat kérni, amit ne teljesítettek volna. Ott éreztem magamat először futballistának. És Kolozsvár is szép város, minden napot élveztem, sok barátra leltem ott, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. És a klubnál vakon megbíztak bennem, nekem ez nagyon fontos.

– Igaz, hogy tizenhét testvére van?
– Igen, nem vicc. Édesapám muzulmán vallású, három felesége van. Próbálok napi kapcsolatban lenni mindenkivel, és a körülményekhez képest gyakran találkozunk a testvéreimmel, szüleimmel. Sokan jönnek hozzánk Párizsba, vagy éppen odahaza, az elefántcsontparti házban találkozunk.

– Ezek szerint Párizs az otthona?
– Igen. A párom és a három gyermekem ott él. Abban maradtunk, hamarosan meglátogatnak Budapesten. Remélem, meccsre is kijönnek, és hosszú idő után ismét látnak gólt szerezni.

TÉLI JÁTÉKOSMOZGÁS AZ ÚJPEST FC-NÉL
Érkezők: Kovács Lóránt (romániai, Haladás), Rácz Barnabás (Haladás), Teophilus Solomon (nigériai, Inter Zapresic – Horvátország, szabadon igazolhatóként), Lacina Traoré (elefántcsontparti, Monaco – Franciaország, szabadon igazolhatóként)
Kölcsönbe érkezők:
Kölcsönből visszatérők:
Az utánpótlásból felkerültek/profi szerződést kötöttek:
Kiszemeltek:
Távozók: Cseke Benjámin (Paksi FC), Razvan Horj (román, CFR Cluj – Románia, szabadon igazolhatóként), Mohl Dávid (Haladás, szabadon igazolhatóként), Pávkovics Bence (Debreceni VSC, kölcsön után végleg)
Kölcsönbe távozók:
Kölcsönből visszatérnek klubjukhoz:
Távozhatnak/érdeklődnek irántuk: