Négy gólt vágott az MTK otthonában a Ferencváros

LABDARÚGÓ NB I
2. FORDULÓ
MTK Budapest–Ferencváros 1–4 (Kanta J. 59. – 11-esből, ill. Bőle 14., Petrjak 34., 38., Varga R. 87.)
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 4049 néző. Vezette: Kassai

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Az örökrangadó előtt még nem Thomas Doll volt a szurkolók kedvence, az MTK Budapest elleni fölényes győzelem után viszont már a legvehemensebben tiltakozó ferencvárosi drukker is megbocsátott a német szakembernek – a fölényes győzelem apró gyógyír a csalódottságra. A zöld-fehérek ugyebár idén is elvéreztek a kupaútjuk elején, a német szakember irányítása mellett a csapatnak eddig sem a Bajnokok Ligájában, sem az Európa-ligában nem termett babér, no, de a hazai pálya azonban a jelek szerint más, a Fradi fölénye szinte mindegyik mérkőzésen kidomborodhat. Úgy, mint ezen a vasárnapon, a magyar futballtörténelem ősi bajnokiján, amelyen általában a megszokottnál nagyobb küzdelemre számíthatnak a fradisták is.

A mostani meccs volt a sorban az egyik kivétel, mert az MTK – legalábbis az első félidőben – mintha a pályán sem lett volna.

A Fradi fölényén persze nem kell csodálkozni, főleg, ha a történethez hozzátesszük, hogy ha az ellenfél olyan szétszórtan védekezik, mint tette most az MTK, akkor nem is lehet más a vége, mint egy gól, két gól, három gól... A hazai pályán játszó kék-fehérek amatőr helyezkedési hibáit könyörtelenül kihasználta az FTC, mégpedig azzal a tökéletesen egyszerű módszerrel, hogy futásra kényszerítette a nehézkesen mozduló hátvédeket. A mérkőzést Kassai Viktor tulajdonképpen már a 38. percben lefújhatta volna, ekkorra ugyanis a zöld-fehérek három góllal vezettek, s olyan kinézete volt az összecsapásnak, mintha az egyik júliusi edzőmérkőzésüket játszották volna Böde Dánielék. Az olasz Davide Lanzafame sarkazva adott gólpasszt, Ivan Petrjak fékező üzemmódban kétszer is úgy lépett ki a hátvédek közül, hogy a mellette álló ellenfelek csak nézték, hová rohan ennyire.

A hazaiak vezetőedzője, Feczkó Tamás nem választott jó taktikát, ebben talán az is benne volt, hogy szakvezetőként még ismerkedik az élvonallal, s a múlt heti, Újpest elleni idegenbeli siker után arra gondolt, amit a fociban közhellyé koptatott az idő: nem változtatott az Újpesten győztes csapaton. A Megyeri úton látott 4–1–4–1-es hadrend maradt a Ferencváros ellen, márpedig ezen a szinten nem lehet kétszer ugyanazokat a szakmai trükköket bevetni, és szinte a középkezdés pillanatától látszott, hogy a zöld-fehérek alaposan felkészültek ellenfelük hadrendjéből, stílusából. Thomas Doll ellenben meghúzta a váratlant a taktikai táblán, két helyen változtatott a DVTK ellen sikeresen és eredményesen játszó együttese összeállításán: kimaradt a kezdőből Varga Roland, helyére Bőle Lukács került, a sérült Fernando Gorriarán helyett pedig a nyáron szerződtetett ukránt, Ivan Petrjakot állította a középpályára.

Ráadásul míg a Fradi letámadással próbálkozott (ez bejött), addig az MTK a gyors passzokra építette támadásait – ez viszont nem jött be. A kék-fehérek a sorozatos labdavesztések után képtelen voltak pontosan visszazárni, a védelem pedig megroppant a meg-megújuló ferencvárosi rohamok alatt.

Tegyük hozzá: a kék-fehéreknek nyilván nem jött jól Deutsch Bence korai sérülése (elmozdulás nélküli, ötös lábközépcsonttörést szenvedett) sem, ráadásul a váltás sem volt valami hatékony, hiszen Balogh Béla került a védelem közepére, Jevhen Szelin lett a balhátvéd – a többit pedig már tudjuk, a Fradi gyorsan megszórta három góllal az MTK-t.

Állandósult a Fradi fölénye, mert az MTK középpályásai – Bognár István, Kanta József, Vass Patrik – képtelenek voltak felvenni a Davide Lanzafame, Sztefan Szpirovszki, Bőle Lukács, Ivan Petrjak négyes diktálta iramot.

A szünetben Thomas Doll cserélt, a félidő végén megsérült védő, Abraham Frimpong helyett Varga Roland csatár kapott lehetőséget, s ettől kezdve három támadóval futballozott a Fradi – tegyük hozzá, hogy továbbra is könnyedén, mert úgy tűnt, az MTK feladta a kissé reménytelennek tűnő küzdelmét.

Egészen addig, amíg „kicentizett" büntetőből sikerült a szépítés, s ekkor (vajon miért csak ekkor?) mintha nekidurálták volna magukat a hazai pályán játszók is, Feczkó Tamás pedig ihletet kapott ahhoz, hogy cserével dobja fel a csapat tempóját, hiszen a mindenkor akaratosan, harapósan, lelkesen futballozó Torghelle Sándort is pályára küldte. De ez a váltás már késő volt ahhoz, hogy valóban lendületesebbé és eredményessé is váljanak a kék-fehérek.

A Ferencváros volt a gyorsabban, a jóval céltudatosabban, korszerűbben futballozó csapat, s már az első félidőben eldöntötte a három pont sorsát. Csak azért nem nyerte meg kiütéssel a találkozót, mert a második félidőben visszavett az iramból – mondjuk, ez utóbbi kissé illúzióromboló volt egy olyan meccsen, amelyen egész káprázatos megoldásokat is látni lehetett az FTC egy-két labdarúgójától. 1–4