NB I: Fel kellene áldozni egy kecskét a kezdőkörben – Horváth F.

Haladás–Honvéd 0–1

Horváth Ferenc, a Haladás vezetőedzője:

– Mit lehet mondani egy ilyen meccs után?
– Nehéz megszólalni, akik ugyanis itt voltak a stadionban, láthatták, hogy egy agyonnyert meccset veszítettünk el. Minden hangszeren játszottunk, rúghattunk tizenegyest, állhattunk a kapussal szemben többször is, mégsem sikerült gólt szerezni. Minden működött, csak a helyzetkihasználásunk mondott csődöt.

– Mit lehet tenni ilyen helyzetben?
– Feláldozni egy kecskét a kezdőkörben. Talán ez segít.

– Hallhatnánk a szakmai válaszát is a kérdésre?
– Nézze, az utóbbi két meccsen a korábbihoz képest már egy másik Haladás futballozott. A Honvéd ellen is mindent megtettek a játékosok a sikerért, de nemcsak az akarat terén lehetek bizakodó, a játékban is történtek változások. Reméljük, mihamarabb eljön az a csúnyácska gól, amely átlendít bennünket a holtponton.

Supka Attila, a Budapest Honvéd vezetőedzője:

– A lelátóról úgy tűnt, nemcsak a hazaiak szakvezetője, hanem ön is eléggé ideges volt…
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy infarktusközeli állapotban voltam. A mérkőzés elején eldönthettük volna a három pont sorsát, de kimaradtak a helyzeteink, aztán feljött a Haladás.

– Mi lehetett a hiba?
– Egyértelműen a figyelmetlenség számlájára írható, hogy a hazai támadók mögénk kerültek. Nem mentség, de tény, hogy ilyen összeállítású középpályánk még nem volt, hiszen nem számíthattam Nagy Gergelyre, és az utolsó pillanatban Gazdag Dániel is belázasodott.

– A mérkőzés fordulópontjának mégis inkább Gróf Dávid bravúrja számít, ugye?
– Egyértelműen, hiszen ha a büntetőt értékesíti a Haladás, minden másképpen alakul. De volt még egy fordulópont, mégpedig Bosnjak Predrag kiállítása.

Debreceni VSC–Puskás Akadémia FC 2–1

Herczeg András, a DVSC vezetőedzője:

– A közönség vastapssal jutalmazta a csapatot. Ön is elégedett volt?
– Igen, büszke vagyok a csapatomra, hogy megnyerte ezt a fontos mérkőzést. A találkozó nagy részében jól és fegyelmezetten játszottunk. Ám kimaradtak a helyzetek, így nehézzé vált a folytatás, főként, hogy a második félidő elején gólt kaptunk. Nem akartunk mi a szünet után visszaállni, csak egyszerűen nem tudtunk kijönni a kapunk elől.

– A meccs fő pozitívuma, hogy az egyenlítés után is tudtak újítani?
– Annak örülök a leginkább, hogy sok helyzetet dolgoztunk ki, és valóban, az egyenlítést követően is mentünk előre, és megnyertük a mérkőzést kiváló ellenfelünkkel szemben.

– Amihez megint kellettek a szöglet- és szabadrúgások. Mi ezeknek a titka?
– Nagyon jól rúgják a kijelölt játékosok, s a középsők remekül érkeznek. Remélem, ez még nagyon sokáig így lesz.

Benczés Miklós, a Puskás Akadémia vezetőedzője:

– A vereség után jelent némi vigaszt az ellenfél edzőjének a dicsérete?
– Én is csak dicsérni tudom a Debrecent, el kell ismerni, sokat tett azért, hogy nyerjen. Sajnos olyan szituációból kaptuk a gólt, amelyre felkészültünk. Tudtuk, a Debrecen erős szabadrúgásokból és szögletekből, ám nem figyeltünk eléggé a kapunk előtt.

– A becserélt Kiss Tamáshoz az volt az egyértelmű kérése, hogy szerezzen gólt?
– A szünetben tőle és a többi játékosomtól is azt kértem, erőteljesebben játsszunk, mert az első félidőre az volt jellemző, hogy mindkét csapat akkor hibázott inkább, amikor az oldalra menő passzokat erőltette. Kértem, hogy támadónk a résekbe induljon be, és egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után sikerült is egyenlíteni.

– Gondolt arra, hogy meg is nyerhetik a mérkőzést?
– Voltak olyan időszakai a mérkőzésnek, amikor uraltuk a játékot, de olyan is, amikor kapusunk, Braniszlav Danilovics tartott bennünket versenyben. A második félidőben inkább a mi akaratunk érvényesült, de nem tudtunk elég helyzetet kialakítani.

Paksi FC–Mezőkövesd 2–1

Csertői Aurél, a Paks vezetőedzője:

– Fontos győzelem volt, nemde?
– Nagyon fontos! Sok hibával játszottunk az első félidőben, mégis megszereztük a vezetést. Volt utána egy nagy ziccerünk, ha azt belőjük, talán hamarabb eldől a találkozó. Kettő-nulla után bátrabban kell futballozni, elöl meg kell tartani a labdát, hátul jobban védekezni.

– A végén kis híján egyenlített a Mezőkövesd. Nagyon ideges volt?
– Nehéz percek voltak. A végén volt az ellenfélnek egy-két lehetősége, szerencsére megúsztuk. Ez ilyen mérkőzés volt, itt is, ott is akadtak helyzetek. A tabella közepe rendkívül sűrű, ezért hazai pályán nyerni kell.

– A hajrában elment a világítás fele. A játékvezető valóban megkérdezte, hogy folytathatják-e így?
– Igen, pontosan így történt. Kollégám és én is jeleztük, felőlünk mehet a mérkőzés. Viccesen mondhatnám, állítólag itt, Pakson nincs elég energia…

Kuttor Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője:

– Ha még öt percig tart a mérkőzés, egyenlítenek?
– Igen, benne volt a mérkőzésben, hogy egy pontot megcsíphetünk. Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, sőt mondhatom, végig jól futballoztunk.

– Akkor mi hiányzott?
– Az, hogy a kapu előtt nem voltunk kellően határozottak. Szerettük volna, de nem tudtuk átlépni az árnyékunkat. Ettől függetlenül nem érdemeltünk vereséget.

– A hazaiak első gólja óriási kapushibából született. Mit érez ilyenkor egy edző? Dühöt, netán tehetetlenséget?
– Inkább úgy fogalmaznék, a Paks mindkét gólja a semmiből jött. Nem az történt, hogy a hazaiak beszorítottak bennünket a kapunk elé. A futballban ez benne van, de a lényeg, hogy van lehetőség a csapatunkban. A jövő feladata elérni, hogy ne kapjunk a semmiből gólt.

Fernando Fernández és Szerhij Rebrov (DVTK–Ferencváros 1–4) értékelését ide kattintva olvashatják el, az MTK–Újpest (1–0) mérkőzésről Feczkó Tamás és Nebojsa Vignjevics véleményét itt olvashatják!