NB I: „Mindegy, hogy az FTC-t, a Puskást vagy a DVSC-t győzzük-e le”

JOAO JANEIRO, A KISVÁRDA VEZETŐEDZŐJE

  – Győztek már a Fradi otthonában is az idén, de vajon a mostani az eddigi legédesebb sikere a Kisvárda edzőjeként?
– Tény, hogy a keleti rangadó az keleti rangadó. Nagyszerű sikert arattunk, a Debrecen tradicionális nagycsapat. Ugyanakkor igazából mindegy, hogy a Ferencvárost, a Puskás Akadémiát vagy éppen a Debrecent győzzük-e le, mindig a következő mérkőzés a fontos. Hogy mást ne mondjak, máris a Honvéd elleni bajnokira koncentrálunk.

– Végig bízott benne, hogy a rengeteg gólhelyzet végül pontokra váltható?
– A futballban néha a sok helyzet sem elegendő a győzelemhez. Nem panaszkodom, mert nem álltunk meg egy másodpercre sem, végig hajtottunk a győzelemért. Szerencsére remek cserejátékosaink vannak, akikben bízunk, ők ezúttal is sokat tettek hozzá a sikerhez.

– Augusztusban az MLSZ a hónap edzőjének nevezte meg. Mit jelent ez önnek, érez-e nyomást amiatt, hogy most már fordulók óta listavezetőként várják a következő játéknapot?
– Nagyon örülök az elismerésnek, de ez nem egyéni díj – a játékosaim nélkül semmit sem érnék el. Nem érzek nyomást, a futball játék, az igazi nyomás az, ha az ember a hónap végén nem tud enni adni a családjának.

TOLDI Gábor, a Debrecen vezetőedzője

– Nagyon csalódott, hogy végül nem sikerült ponttal távoznia Kisvárdáról a DVSC-nek?
– Igen, rendkívül csalódottak vagyunk, több volt a mérkőzésben. Főleg azért van hiányérzetem, mert nem tettünk meg mindent, hogy pontot, pontokat szerezzünk. Főleg a második félidő miatt vagyok elégedetlen, készültünk például a hosszú indításokra, mégis ilyen szituáció után kaptuk az első gólt, ami iskolás hiba volt a részünkről.

– A második félidő elején a Kisvárda éppen ott folytatta, ahol az első végén abbahagyta. A szünetben nem sikerült megnyugtatni a csapatot?
– Azt kértem a szünetben, hogy becsüljük meg jobban a labdát, játsszunk nyugodtan. Azt se felejtsük el, hogy az első félidő utolsó percében nekünk volt ziccerünk. Ahogy elkezdtük a második félidőt, az sajnos rányomta a bélyegét a teljesítményünkre. Még így is volt két-három olyan lehetőségünk, amelyet gólra válthattunk volna.

– Korhut Mihály szokatlan szerepkörben tűnt fel, jobbhátvédként. A kényszer szülte?
– Igen, Kusnyír Eriket pótolnia kellett valakinek, és úgy döntöttünk, ő játsszon ebben a szerepkörben. Úgy gondolom, remekül megoldotta a feladatot, meglátjuk, a későbbiek során milyen megoldást találunk ki erre a helyzetre.