Népsport: „Nem elég csak ráadni egy meleg ujjast a játékosra”

Nem volt éppen ideális a futballra az időjárás 1942 februárjában, ám a hó és a fagy nem igazán érdekelte a futballszövetséget. A Gidófalvy Pál vezette testület a rend jegyében kormányzott, ezért kötelezte az NB I-es klubokat, hogy mindenképpen játsszák le meccsüket a Magyar Kupában. Amelyet megújított az MLSZ, egyrészt azzal, hogy amelyik csapat úgymond „dobja” a kupát, az legrosszabb esetben a bajnokságból való kizárásra is számíthatott, másrészt pedig egy új szabállyal: döntetlen esetén a vendégcsapat jut tovább.

Az NB I-es csapatok a 32 között szálltak be a sorozatba. Mínusz 10 és 14 fok közötti hőmérsékletet jósolt a meteorológia, itt-ott viharos szelet, ami megnehezítette, hogy a pályákat megtisztítsák a legalább tíz centiméteres hótól.

Például Kaposváron, ahol az egykori újpesti klasszis, Avar István („Ricsi”) vezérletével a Ferencváros ellen készültek. A szabadban. Féltették is a játékosokat a városban, amire Avar válasza:  „Az edzések után meleg öltöző, forró limonádé várt bennünket, de meg fokozatosan szoktattam a fiúkat a hideghez. Nincs is senkinek semmi baja.”

A Fradinál már akadt gond. Kiszely István („Lapaj”) kétszer is megsérült – az öltözőben. Edzés után a forró kályhának ment neki az Üllői úton, a BSzKRT elleni edzőmeccset követően pedig a forró fűtőtestnek. Nem is játszhatott Kaposváron. A balszélső Gyetvai László kommentárja: „Mindig az erősebbekkel kezd ki...”

A Ferencváros persze így is biztosan nyert (9:1), 2500 néző előtt, miközben a Nemzeti Sport szerint: „Szünetben látja csak az ember, hogy a játékosok úgy néznek ki, mint a hóemberek. A 7 fokos hidegben s a hózivatarban ez nem is csodálható. Forró citromlevet kapnak a zöld-fehérek.”

Persze minden jó, ha jó a vége, hiszen „vasárnap este jól sikerült baráti vacsorát rendezett a Kaposvári Rákóczi, a Ferencváros tiszteletére. A vacsorán igen sokan voltak jelen.”

A forduló meglepetésével a másodosztályú BSzKRT szolgált, az NB I-es Szegedi AK-t verte ki a kupából (5:4). A Ciprus utcában a meccs előtti napon hóekével tisztították le a pályát, az egyik drukker szerint így vetették el azoknak a góloknak a magvait, amelyeket majd a csapat szerez. A mellette álló pesszimista azonnal rávágta: „Csak nehogy fagy érje, mielőtt kikelnek...”

Nem lett igaza, az öt gól önmagáért beszél, igaz, a tudósító szerint   „míg azonban a Szeged nem mindig teljes erőbeadással játszott, addig a BSzKRT végig roppant lelkesen küzdött”.  A szegedi edző, Hesser Tibor előbb a bíróra, Nagy Lajosra fogta a vereséget, majd azzal mentegetőzött, hogy a pályájuk használhatatlan volt, így csak az országúton gyakorolhattak.

Ezt a meccset látta Gidófalvy MLSZ-elnök, és teljesen kikelt magából a játékosok és a közönség viselkedése miatt. „A lehető legrosszabb a véleményem. Kilencven percen keresztül Teleki téri zsibvásár volt a pálya. A játékosok egymást túlordibálták, kiabáltak, minden akcióra megjegyzéseket tettek, mintha városszéli, utcai csapatok mérkőztek volna. (...) Mindezekhez hozzájárult a közönség egy kis részének minősíthetetlen magatartása. A játékosok felé az ízléstelen közbeszólások zöme csak úgy vágódott be a pályára. A játékvezetőt »Marha... Csavargó... Hülye... Gidófalvy-csemete« és ehhez hasonló jelzőkkel illették azok, akiknek az a céljuk, hogy a sötétben való bujkálással lejárassák újból a labdarúgást.”

Volt nagyobb botrány is, a pénzintézeti altisztek csapata, az NB III-as PAETE az NB I-es Lampartot fogadta, s 1:4-nél 12 perccel a vége előtt félbeszakadt a játék. Rónai Kálmán játékvezető úgy mesélte el, hogy egy Lampart-támadás során Horváth vezette a labdát, Posztl II elcsúszott mellette, majd:  „Posztl fekve maradt, de mivel nem láttam súlyosnak az esetet, nem fújtam le a Lampart-támadást. A támadás lezajlása után a fekvő játékos fölé hajoltam és megkérdeztem, hogy mi a baja. Ebben pillanatban egy néző odaszaladt és guggoló helyzetemből fellökött, úgyhogy elestem. Ez volt a félbeszakítás oka.” A mérkőzést a 4:1-es eredménnyel igazolták.

Váratlan volt a Kispest súlyos veresége Diósgyőrben (2:8), de a legnagyobb csalódás Nagyváradon érte a drukkereket, a két NB I-es csapat találkozóján ugyanis a NAC 4:2-re kikapott az Elektromostól, pedig 1:0-ra és 2:1-re is vezetett. Jeney Rudolf elnök nem kertelt: „Ez a vereség azt bizonyítja, hogy egy-két játékosunk nem készült fel elég lelkiismeretesen a tavaszi idényre. Voltak olyanok, akik a hét folyamán nagyobb kilengéseket engedtek meg maguknak. Most gyökeresen megoldjuk ezt a visszás helyzetet. Egy-két játékos nemtörődömségén nem bukhat el a csapat.”  Nem beszélt a levegőbe, a bajnoki nyitányon a MÁVAG ellen négy új ember játszott a 7:1-re megnyert meccsen.

Összefoglalójában a Nemzeti Sport örvendezik, hogy mindenütt erős volt az iram – „hála Február edző úrnak”. Magyarán, a nagy hidegben még az is mozogni kényszerült, akinek egyébként nem szokása.  „Még a kapusok is többet futottak annál, amennyit nyáron szoktak edzésben. Ilyenkor nincs állójáték” – szögezi le a lap, majd így folytatja: „A hideg időre való felkészülés még most sem általános. Pedig minden csapatnak tudnia kellene, hogy nem elég csak ráadni egy meleg ujjast a játékosra. Először is ilyenkor lelkiismeretesebb bemelegítés szükséges, mint melegebb időben. Az izmok könnyen rándulhatnak meg ilyen hidegben, többek között azért is, mert az idény elején vagyunk, amikor még a játékosok izomzata nincs úgy előkészítve, mint például az idény derekán. Nagyon hasznos, ha valamilyen zsiradékkal, olajjal bekenik a játékos térdét s általában testének azt a részét, ahol a szabad levegővel érintkezik. Így ez is melegen tartja az izmot, a bőr nem válik érdessé a hidegtől.”

Jó tudni. Azt is, hogy mire eljött a júniusi döntő ideje, népszerű(bb) lett a kupa. A Ferencváros–DiMÁVAG finálét (6:2) már 18 ezren látták. A részletekre idejében visszatérünk, most csak annyit, hogy Kiszely nem ütközött semmilyen kemény tárggyal előtte, sőt ő lőtte a Fradi első gólját.