Stabilabb magyar klubok, milliárdos bérköltség: ezt írja az UEFA az NB I-ről

MI EZ A JELENTÉS?

Az UEFA minden év elején kiadja átfogó jelentését az európai futball állapotáról és hátteréről. A 2015-ös pénzügyi évről szóló riport a nyolcadik a sorozatban. A jelentéshez az UEFA-nak 679 kontinentális élvonalbeli és második ligás klub szolgáltatott adatokat.

MIT MOND A JELENTÉS A MAGYAR FUTBALLRÓL?

Ha leszámítjuk a küzdelemsorozatokkal kapcsolatos hosszú elemzéseket (ezek elsősorban a lebonyolítás formájával és az Európában előforduló versenysorozat-típusokkal kapcsolatosak), akkor számos érdekességet tesz közzé az UEFA a magyar labdarúgás hátteréről – különösen figyelemre méltóak a bevételi összképpel, a bérköltséggel és a játékosértékesítéssel foglalkozó részek.

LÁTOGATOTTSÁG. Hosszú évek után megfordult a csökkenő európai trend, 2015–2016-ban többen látogattak ki a labdarúgópályákra, mint 2014–2015-ben. Feltűnő, hogy öt észak-európai bajnokság (Svédország, Finnország, Észtország, Lettország, Izland) is a legnagyobb nézőszám-növekedést bemutatók közé tartozott, de ott van a növekedés legerősebb haszonélvezői között Szlovákia is.

Magyarországon enyhe, öt-tíz százalék közötti emelkedést mutatott ki az UEFA, csakúgy, mint Lengyelországban és Csehországban a régió országai közül. A magyarországi adatok szerint 2014–2015-ben 2463, 2015–2016-ban 2597 volt az átlagnézőszám, ez szinte teljesen szinten maradt a most tartó idényben. Azt nem tudjuk pontosan, az UEFA milyen adatszolgáltatás alapján dolgozott – a magyarázat szerint több forrást használtak (European Football Statistics, nemzeti szövetségek és ligák által szolgáltatott adatok, egyéb források), majd ezeket összevetették.

STADIONPROJEKTEK. A magyar stadionépítési és -rekonstrukciós projekteket térképén is kiemeli az UEFA, az európai átlagnál jóval élénkebb tevékenység zajlik itthon. Az európai stadionprojektek szíve (nem meglepő módon) a 2018-as világbajnokság megrendezésére készülő Oroszország (14 új építésű stadion, 2 rekonstrukció), illetve a futballinfrastruktúráját erőteljesen fejlesztő Törökország (18 új stadion, 2 rekonstrukció). Az új Puskás Ferenc Stadion az UEFA listája alapján a hatodik legnagyobb európai stadionprojekt a 2007 óta eltelt periódusban a létesítmény kapacitását tekintve. A legnagyobb a vb-re újjávarázsolt moszkvai Luzsnyiki Stadion, amely hét világbajnoki mérkőzésnek, köztük a döntőnek lesz a házigazdája 2018-ban.

BEVÉTELEK. A 2015-ös pénzügyi évben nőttek a magyar klubok bevételei, ez beleillik a trendbe – Európa-szerte 38 ligában volt bevételnövekedés, 32 ligában szignifikáns, 5 százalék fölötti növekedés. Bevételi szempontból érdekes, hogy Ausztria, Csehország, Svájc és Szlovénia egyaránt a legnagyobb bevételcsökkenést elszenvedő bajnokságok között volt – de amint az UEFA magyarázza, a közepes vagy alacsonyabb bevételű ligáknál egy BL-kvalifikáció, majd a következő idényben annak elmaradása „vörösbe viheti” a bevételi oszlopot. A magyar klubok összbevételét 67 millió euróban (20.64 milliárd forintban) adta meg az UEFA.

Nagyon érdekes a klubok átlagos bevétele: az európai szövetség a magyar kluboknál 5.5 millió eurós (1.69 milliárdos) átlagbevételt állapított meg. Ez a középmezőny közepe (klubjaink előtt Lengyelország, azok mögött Románia van), érdekes viszont, hogy a régióban a horvát, a cseh, a szlovák és a szerb klubok is lényegesen kevesebb bevételt realizálnak. A szomszédos országok közül csupán az osztrák és az ukrán kluboknak nagyobbak az átlagbevételeik, mint a magyaroknak.

Látványos szakadék látszik az öt topliga (Anglia, Spanyolország, Németország, Olaszország, Franciaország) és a többiek között, különösen az angol klubok irgalmatlan pénzügyi fölénye szembetűnő. Az UEFA adata szerint a 20 élvonalbeli angol csapatnak több bevétele volt, mint a közepes és alacsony bevételű régiók 597 klubjának! A különbség – pénzügyi fair play ide vagy oda – leküzdhetetlen, a szakadék egyre nő, és a jövőben is ez várható. Az UEFA a bevételek számításához a klubok és szövetségek által hivatalosan szolgáltatott, független könyvvizsgáló által ellenőrzött adatokat használta fel.

MIBŐL ÁLL ÖSSZE A BEVÉTEL, AZAZ MIBŐL ÉL A MAGYAR NB I? A riport egyik legérdekesebb része a bevételi mix elemzése. Az európai szövetség itt külön kezeli a játékosértékesítésből származó bevételeket minden más bevételtől. A magyar klubok bevételeinek 46 százaléka a szponzoroktól jön. 43 százalék az „egyéb” bevételek aránya: ez leginkább tulajdonosi hozzájárulást, donációkat takar – egyben ez is biztosítja, hogy a csapatok ne legyenek veszteségesek (ez a licenc megszerzése és a pénzügyi fair play miatt is fontos).

A televíziós jogdíjakból 5 százalék folyik be, a maradék 6 százalék UEFA-pénzdíjakból és hazai jegybevételből származik. Hogy gond-e az „egyéb” bevételek aránya? Az európai szövetség elemzésében arra mutat rá, hogy a közepes és alacsony bevételű ligákban az „egyéb” kategóriákból származó bevételek nagy aránya a klubok ingatag pénzügyi alapjára világít rá. Az „egyéb” aránya Kazahsztánban a legmagasabb az UEFA égisze alá tartozó országok közül, 78 százalék. A szomszédos országok közül Romániában és Ukrajnában hasonlóan magas (41, illetve 37 százalék) az egyéb forrásból származó bevételek aránya, mint Magyarországon.

A jegybevétel képezi a legjelentéktelenebb részét a magyar klubok bevételeinek. Mivel ennyire kicsi a jegybevétel szerepe, a magyar klubok nincsenek feltétlenül rákényszerítve arra, hogy kiszolgálják a szurkolókat, hiszen a klubkasszába érkező pénz elenyésző része folyik be innen. Viszont ugyanezért lehet(ne) követhető az MTK példája, amely tavaszra jelentősen csökkentette a jegyárakat – jelentős bevétel úgysem lesz ebből, hát akkor legalább legyenek többen a lelátón.

A játékosértékesítésből származó bevétel az imént említett 67 millió euró 9 százaléka, tehát körülbelül 6 millió euró. Nem magas szám ez: Lengyelországban az összbevétel 14, Romániában 18, Szlovákiában 22, Szlovéniában 23, Csehországban 36, Ausztriában 41, Ukrajnában 49, Szerbiában 82, Horvátországban 85 százalékát éri el a játékoseladásból származó bevétel!

A szerbeknek és a horvátoknak, mint ebből is látszik, létfontosságú az értékesítés: ha nem nevelnek ki és dobnak piacra megfelelő mennyiségű és minőségű játékost, akkor a kluboknak napi gondjaik lehetnek. A játékoseladásra épül a klubmodell, a szerb és a horvát játékosok rendkívül jó kapcsolati háló segítségével jutnak el magasabb színvonalú bajnokságokba – mentalitásuknak, képzettségüknek köszönhetően bárhol szívesen foglalkoztatják őket.

Játékosértékesítésből származó bevételek szempontjából Ukrajna, Ausztria, Horvátország, Csehország és Szerbia is az európai top 20-ban van, sőt, az ukránok és az osztrákok a top 10-be is beférnek – tegyük hozzá, minőségi légiósok tekintetében ez a két liga kiemelkedik a környékbeli országok közül, és az osztrák játékoseladásokat a Red Bull Salzburg–RB Leipzig kapcsolat is alaposan megdobhatja.

És hogy milyen a topligák bevételi mixe? A legnagyobb szelet a Bundesliga kivételével (itt a szponzori pénzek állnak az első helyen) a közvetítési jogdíjaké, ezt követik a szponzorációs bevételek (a németeknél a közvetítési jogdíjak), majd a jegyértékesítés. Az öt topligában a bevételek 81–94 százaléka származik ebből a három kategóriából. Az „egyéb” szerepe pedig 1–8 százalék.

MENNYIT KÖLT EGY NB I-ES KLUB BÉREKRE? A játékosfizetések megállapítása világszerte inkább becsléseken és kiszivárogtatott információkon alapul, hiszen a béreket nem szokás az érdeklődők orrára kötni – hacsak nem egyesült államokbeli major sportról van szó, mert ott publikus a sportolók fizetése. A klubok átlagos bérköltségére viszont most hivatalos adatot kap az érdeklődő. Az UEFA jelentése szerint az NB I-es csapatok összesen 42 millió, átlagosan 3.5 millió eurót – csaknem 1.1 milliárd forintot – költöttek bérekre a 2015-ös pénzügyi évben.

A bértömeg a magyar élvonalbeli klubok teljes bevételének 62 százalékát teszi ki. Ez nem számít extrém magas százaléknak – Horvátországban a teljes bevétel 96, Szerbiában 88 százalékát költik el a játékosok fizetésére, igaz, mint említettük, ott sokkal magasabb a futballisták játékjogának értékesítéséből származó bevétel is. A magyar adat hasonló Romániáéhoz (69 százalék), Csehországéhoz (62 százalék), Lengyelországhoz (62 százalék) vagy Szlovákiáéhoz (60 százalék), és közel van a nyugat-európaihoz is. Angliában és Hollandiában a bevételarányos bérköltség 61, Spanyolországban 60, Portugáliában és Belgiumban 63 százalék.

Az átlagos bérköltség alapján az NB I a 24. helyen áll Európában, a 2014-es pénzügyi év béreihez képest 7 százalékos emelkedést mutatott ki az UEFA. A régió országai közül Ausztria magasan kiemelkedik átlagos bérköltségben, Ukrajna követi, és még Lengyelország fér be az első húszba. Horvátországban magasabb, Romániában a magyaréval azonos az átlagos bérköltség, Csehország, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia viszont messze lemarad.

Különösen érdekes Csehország esete – jóval alacsonyabb bértömeggel tartanak fenn olyan bajnokságot, melynek játékosai piacképesebbek a magyarokénál. A horvátok ugyanakkora összes bérköltség (és kicsit magasabb csapatra vetített bérköltség, mert a horvát élvonal tízcsapatos) mellett több mint hatszor annyi bevételre tesznek szert játékoseladásból, mint a magyarok.

VAN-E PROFIT? Az UEFA-jelentés alapján az európai top 20 liga alatt a profit inkább kivétel, mint általános jelenség. Az UEFA-grafikon szerint a magyar élvonalban négy csapat jelentett nyereséget, közülük egy jelentősebb profitot, öt csapat működött minimális (0–10 százalék közötti) veszteséggel, egy 10–20 százalék közötti veszteséggel, kettő pedig erősen veszteséges volt.

Ez megfelel a régiós összképnek, csak Ausztriából és Szlovéniából jelentett több klub profitot, mint veszteséget. A magyarországi kép (és a csapatok stabilitása) sokat javult: a 2014-es pénzügyi évben három magyar csapat jelentett szerény profitot, három kis mértékű veszteséget, tíz klub viszont súlyosan veszteséges volt. A trend kontinens szerte javuló, egyre több klub fordul „zöldbe”.