Többet lő kapura, és többször talál is Gomes Videotonja

JOSÉ GOMESNÉL 55 GÓLT SZERZETT EDDIG A VIDEOTON

Elemzésünket kezdjük a téli felkészüléssel. A Videoton a téli felkészülési időszakban 11 találkozón – köztük a DVSC-Teva elleni Ligakupa- és a ZTE elleni Magyar Kupa-meccseken – 53 gólt szerzett, ami azzal együtt is figyelemre méltó, hogy spanyol negyedosztályú ellenfelek is szerepeltek a legyőzöttek között. Itt jegyezzük meg, hogy a csapat idei első, a CD El Palo ellen 17–0-ra megnyert találkozóján még nem José Gomes, hanem Joan Carillo megbízott edző irányította a csapatot, amely a bajnoki rajtot megelőzően összesen nyolcszor nyert két döntetlen és egy vereség mellett, az idén minden meccset együttvéve is csak az ukrán Dnipro tudta megverni a Videotont.

HONVÉD–VIDEOTON 0–4

A március 3-i, Honvéd elleni idei bajnoki nyitány óta pedig az NB I-ben három meccsen három győzelem a fehérváriak mérlege, 14 gólt szereztek, miközben egyet sem kaptak. Emellett a Ligakupában márciusban három meccsen kétszer nyertek egy iksz, illetve 5–2-es gólkülönbség mellett. José Gomes eddigi összesített mérlege a Videotonnál: 16 meccs, 12 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, a csapat gólkülönbsége 55–11-es (és van két, zöld asztalnál a Videotonnak ítélt meccs a Vác ellen a Magyar Kupában).

José Gomes vezetőedző és csapata számára az igazi értékmérőt természetesen nem ezek a meccsek, hanem majd a Győr (április 14., idegenben), a Ferencváros (április 28., idegenben) és a Debrecen (május 12., idegenben) elleni bajnokik, illetve a Győr elleni Magyar Kupa-találkozók (április 17., otthon; május 8. idegenben) jelentik.

A pontokban, győzelmekben lemérhető eredményességet ezen találkozók után érdemes majd vizsgálni. Az azonban már most látszik, hogy a Videoton 2013-ban más fajta futballt játszik, mint az ősszel a korábbi vezetőedző, Paulo Sousa irányítása alatt. Most azt nézzük meg az InStat Football elemzőrendszer adatainak segítségével, a tavaszi három, illetve ugyanezen három őszi bajnoki alapján, hogy melyek azok a – számszerűsíthető – tényezők, amelyekben változás tapasztalható. Elsősorban a támadófutballra koncentrálunk, hiszen az ellenfelek az eddigi bajnokikon nem sok veszélyt tudtak jelenteni a Videoton kapujára.

EGER–VIDEOTON 0–4

TÖBB LÖVÉS, TÖBB GÓL

A vizsgált mérkőzések abban a tekintetben megegyeznek, hogy mindegyik találkozón a Videoton játszott fölényben, hiszen a Honvéd, az Eger és a Siófok ellen az ősszel (fehérvári szempontból 0–1, 2–1, 3–1) és a tavasszal (4–0, 4–0, 6–0) is többet birtokolta labdát, többet lőtt kapura, pontosabban passzolt, és több párharcot is nyert ellenfélénél, de a különbség mértékében jelentős eltérés tapasztalható.

A tavasszal a három bajnokin összesen 101 percet birtokolta a labdát a Videoton, míg az ősszel 90 percig. A pontos passzok száma 1265-ről 1537-re, a megnyert párharcoké 217-ről 311-re emelkedett. Ezek a számadatok nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy a fehérváriak többször jutottak el az ellenfelek kapujáig, több helyzetet alakítottak ki.

Az egyik legérdekesebb, az eredményt nagyban befolyásolni képes mutató a lövések száma, illetve a kaput eltaláló kísérletek megoszlása. A tavasszal a 70 kísérletből 31-szer találták el a kaput Nikolics Nemanjáék, míg az ősszel ugyanezen a három mérkőzésen a 47 lövésből csak 13-szor. Vagyis mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében emelkedés tapasztalható, a legszembetűnőbb növekedés a kaput eltaláló kísérleteké, amelyek száma több mint duplájára nőtt (13-ról 31-re). A több lövésből több gól alapelv a labdarúgásban nem mindig érvényesül ugyan, de ezúttal igen, hiszen az ősszel csak öt gólt szerzett a Videoton, míg az idén ugyanazon három csapattal szemben 14-et.

VIDEOTON–SIÓFOK 6–0

BŐVÜLŐ ESZKÖZTÁR, KISZÁMÍTHATATLANABB TÁMADÓJÁTÉK

A kérdés adja magát. Minek tudható be a citált számok változása, amikor a keretben jelentős átalakulás nem történt a télen, és José Gomes a csapat Paulo Sousánál kialakult alapjátékán sem változtatott. Továbbra is a sok lapos passzra, labdatartásból, labdaszerzésekből indított akciókra épít a Videoton, ráadásul a meccsek nagy részében eddig ugyanúgy négy védővel, két védekező, három támadóbb középpályással és egy előretolt ékkel játszott a csapat, mint az ősszel.

A változás a személyre szabott taktikában, feladatkörökben lehet. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy sokkal több olyan játékos is gólhelyzetbe kerül – akár akcióból, akár szögletből, illetve szabadrúgásból – Gomesnél, akiknek korábban jobbára a védekezés volt a feladata, és ritkán is kerültek a kapu elé. Az ősszel 17 bajnokin összesen három olyan gólt szerzett a Videoton – kettőt Nikola Mitrovics, egyet Renato Neto –, amelyet nem támadójátékos ért el. Ebben a félévben három bajnokin ugyanez a mutató már hétnél jár.

Ebben persze benne vannak a szabadrúgásból és szögletből (Álvaro Brachi és Szekeres Adrián az Eger ellen), illetve az olyan szerkezeti váltásból fakadó találatok is, mint amilyet a védőből hirtelen csatárrá váló Juhász Roland szerzett a Siófok ellen. Ezek azonban mind a Videoton sokoldalúságát mutatják, azt, hogy kiszámíthatatlanabbá vált a csapat, bővült az eszköztára.

KIUGRÓ EGYÉNI TELJESÍTMÉNYEK

A bővülő eszköztárhoz néhány játékos kiugró egyéni teljesítménye is hozzájárult, olyan futballistáké, akik már Paulo Sousa idejében is a keret tagjai voltak, de a tavasszal eddig többet hozzá tudtak tenni a csapat játékához, mint korábban.

A sort kezdhetjük Kovács Istvánnal, aki Sándor György téli távozását követően egyértelműen vezérré nőtte ki magát a középpályán, megpróbál fazont szabni a játéknak, és három meccsen már két góllal (az ősszel 17 meccs/1 gól volt a mérlege) jelezte, nemcsak az előkészítéseknél, hanem a befejezéseknél is lehet rá számítani.

A szerb Nikola Mitrovics már Sousánál is meghatározó játékosa volt a Videotonnak, de a tavasszal még bátrabban vállalkozik távoli lövésekre az eredeti posztját tekintve védekező középpályás, és nemcsak eredményes, hanem látványos megoldásokra is képes.

Őszi két bajnoki góljához a tavasszal már hármat tett hozzá, ez utóbbi termésével pedig 2013-ban az NB I-ben egyelőre ő a Vidi legeredményesebb játékosa.

José Gomes megtalálta a helyét a brazil Paraibának, aki az idény első felében összesen csak négy meccset kapott, háromszor csereként, a tavasszal ugyanakkor mindhárom bajnokin kezdett, kettőt végig is játszott. A támadó a jobb szélről indulva kimondottan gólveszélyes játékra is képes, gólt ugyan még nem szerzett, de az Eger ellen gólpasszt adott. Sajnálatos, hogy éppen egy magyar válogatott játékos szorult ezzel háttérbe, Gyurcsó Ádám.

Az új edzőnek nagy szerencséje is van, úgy tűnik, hogy amihez nyúl, arannyá változik a kezében: Szekeres Adriánt eddig csak egyszer küldte pályára az Eger ellen, de a korábban kevés lehetőséget kapó, gólt nem szerző védő rögtön kétszer is betalált a hevesiek kapujába.

Emellett tegyük hozzá, hogy a két új szerzemény, a mélységből, védekező középpályásként is irányítani tudó portugál Vítor Gomes, illetve a nagyon mozgékony, több pozícióban is bevethető salvadori Arturo Álvarez is erőssége a csapatnak, mindketten hozzá tudnak járulni az eredményes támadófutballhoz.

Hogy a felsorolt tényezők hozzá tudnak-e majd járulni ahhoz, hogy a csapat ne csak bizonyos mutatókban, hanem a bajnoki eredményességben is előre tudjon lépni José Gomesszel, az a jövő zenéje. Egyértelmű előrelépésről akkor beszélhetünk, ha mondjuk az őszi hazai vereség után idegenben győzni tud a Vidi az ETO és a Ferencváros ellen.