Vasas: Egyelőre nincs értelme a válogatottról beszélni – Holender Filip

– Miért döntött a hazatérés mellett?
– Akárcsak az életben, a futballban is nehéz előre tervezni, én sem készültem a hazatérésre, de így alakult – mondta lapunknak Holender Filip, a Vasas 28 esztendős, 16-szoros válogatott támadója, aki a szerb bajnoki ezüstérmes Partizant elhagyva pénteken írt alá az angyalföldi klubhoz. – A Partizanban kevesebb lehetőséget kaptam volna, ezért váltanom kellett. Ám ha már így hozta az élet, boldogan fogadtam a fővárosi klub megkeresését, mert az NB I-et és Budapestet is jól ismerem, nem az ismeretlenbe csöppentem. Hálás vagyok a Vasasnak a bizalomért, remélem, tudok segíteni a csapatnak.

– Milyen érzésekkel távozott Belgrádból?
– Alapvetően pozitív személyiség vagyok, úgyhogy a Partizannál töltött két idényre szép emlékekkel gondolok vissza. Még akkor is, ha az előző évadban kevesebb lehetőséget kaptam. Ez minden futballistával megtörténhet, de így is megtisztelő volt Szerbia egyik legnagyobb klubjában játszani. Profi futballistaként viszont a játékpercek a legfontosabbak, ezért új kihívást kerestem.

– Milyen érzés volt futballistának lenni a szerb fővárosban?
– A Partizant Európában is jól ismerik, Szerbiában pedig – legyen szó benzinkútról, étteremről vagy kávézóról – sehova sem lehet úgy belépni, hogy ott ne legyen legalább egy Partizan-drukker. Az emberek imádják a futballt, a Crvena zvezda elleni meccsek hangulatát pedig semmihez sem lehet hasonlítani. A videomegosztókon lehet látni, milyen körítéssel zajlanak ezek a rangadók, ám azok a felvételek a negyedét sem adják vissza az érzésnek, amit a játékos a pályán átél. Egyik meccsen sem tapasztaltam korábban hasonlót.

– Mikor dőlt el, hogy távozik?
– A nyáron kivártam, kíváncsi voltam, mit hoz az edzőváltás a csapat életében, ám hamar kiderült, hogy Ilija Sztolicánál csak epizódszerep jutna nekem. Az első három fordulóban mindössze hét percet kaptam, ezek után egyértelmű volt, hogy váltanom kell. Eközben megkeresett a Vasas, és bár voltak más lehetőségeim, Magyarországról csak egyetlen ajánlatot kaptam. A két klub hamar egyezségre jutott, a kialakult helyzet miatt a Partizan nem gördített akadályt a távozásom elé. Természetesen tudom, hogy új csapatomban sincs garancia arra, hogy minden meccsen kezdőként számolnak velem, de kész vagyok bizonyítani a szakmai stábnak és a csapattársaknak. Minden játékos tiszta lappal indul, a korábbi sikerek, az eredmények és a válogatott meccsek ilyenkor nem számítanak. Mindent a nulláról kell felépítenem, de bízom benne, minél előbb utolérem önmagamat.

– Belegondolt abba, milyen érzés lesz a Honvéd ellen pályára lépni?
– Ebbe még nem szeretnék belegondolni. Egyetlen csapat van a magyar élvonalban, amely ellen egyszerűen nem tudom elképzelni magam... Profi labdarúgók vagyunk, ki kell zárni az érzéseket, de mindenki tudja, mit jelent nekem a Honvéd, és milyen sikereket éltem át Kispesten. Ha elérkezik a pillanat, készen állok majd, de nem bánom, hogy nem ezen a hétvégén rendezik a meccset.

– A gól nélküli Kecskemét–Vasas bajnoki nem riasztotta el?
– Az első meccs egyetlen bajnokságban sem könnyű. Ha három nullára nyertünk volna, akkor sem gondolnám, hogy innentől sétagalopp lesz a folytatás.

– Egyeztetett arról Kuttor Attila vezetőedzővel, melyik poszton kaphat szerepet?
– Múlt héten pénteken érkeztem Angyalföldre, a meccs előtti utolsó edzésre estem be, akkor értelemszerűen nem az én szerepköröm volt középpontban. Kuttor Attila bizonyára jól ismer, amikor a Mezőkövesd vezetőedzője volt, játszottam az együttese ellen. Nincs kifejezett kérésem, mindig olyan játékos voltam, aki alárendeli magát a csapatnak. Ha kell, a támadósorban próbálok segíteni, de a három öt kettes felállásban a középpálya szélén is feltalálom magam. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a szerepkört, amelyben a leginkább a csapat segítségére lehetek, a Paks elleni pénteki bajnoki előtt pedig lesz időm ismerkedni a társakkal és a taktikával.

– Beszélt Marco Rossival, mielőtt elfogadta a Vasas ajánlatát?
– Nem beszéltem a szövetségi kapitánnyal, és nem is szeretnék hangzatos kijelentéseket tenni a válogatottal kapcsolatban. Minden játékosnak a nemzeti csapat az álma, számomra is megtisztelő lenne, ha ismét meghívót kapnék, de mivel még egyetlen mérkőzést sem játszottam a Vasasban, egyelőre kár erről beszélni. Most az a legfontosabb, hogy formába lendüljek, találjam meg a helyem a csapatban, és jó játékkal segítsem a csapatot. Ha mindez megvalósul, Marco Rossi majd eldönti, számít-e rám.