– Gondolta volna, hogy harmincegy évesen más magyar klubban is szerepel profi pályafutása során, mint a Budapest Honvéd?
– Összesen tizenkét és fél évet töltöttem el kispesti színekben, nyilván nehezen képzeltem el magam másik együttes mezében – mondta lapunknak Hidi Patrik, aki egy héttel ezelőtt, kedden szerződött a Vasasba, így először szerepel másik itthoni klubban. – Légióskodtam a spanyol második ligában, a Real Oviedóban és a kazah első osztályban, az Irtis Pavlodarban, de Magyarországon csak Kispesten játszottam. Maradhattam volna még, hiszen fél évig szerződés kötött a klubhoz, de egyre inkább úgy éreztem, környezetváltozásra van szükségem. A váltás mindig nehéz, ez történt az esetemben is: amikor kipakoltam a szekrényemet a Magyar Futball Akadémián, elöntöttek az érzelmek. A folyosó falán több kép látható, számos fotón szerepelek a kétezertizenhetes bajnoki cím ünneplésekor, s ugye, mindezt csapatkapitányként élhettem át. Emelt fővel távoztam, hiszen mindig mindent megtettem a klubért. Lehet, néha nem ment a játék, de azt egyszer sem mondhatták rám, hogy nem teszek meg mindent a sikerért, a Honvédért, a csapatért, a szurkolókért.
– Milyen emlékeket vitt magával?
– Már kétezerhét nyarán, tizenhat évesen Kispestre kerültem az Ikarusból, s azt hittem, sok idő telik el az élvonalbeli bemutatkozásomig, de nem így történt, alig két év múlva, kétezerkilenc márciusában a Paks ellen rögtön gólt szereztem… És milyet! Bal lábbal, úgy húsz méterről lőttem a jobb felső sarokba, így vezettünk egy nullára, sajnos a hajrában egyenlítettek a vendégek. Felejthetetlen emlék a kétezerkilences Magyar Kupa-győzelem, csakúgy, mint a bajnoki aranyérem huszonnégy év után, vagy a két évvel ezelőtti kupasiker.
– És mit törölne ki legszívesebben az emlékezetéből?
– Lehet, sokan nem emlékeznek rá, de kétezertizenöt őszén kiestünk a Magyar Kupából. Még Marco Rossi ült a kispadon, oda-vissza vágós meccseket rendeztek, és az NB III-as Kozármislenyt sodorta elénk az élet a nyolcaddöntőben. Mindenki azt hitte, simán továbbjutunk, aztán kétszer is kettő egyes pofonba szaladtunk bele… Legalább ennyire fáj, hogy az utóbbi két évben csalódást keltőn szerepeltünk, csak a kiesés ellen harcoltunk.
– Nem szokatlan, hogy Kispest helyett Angyalföldön kell edzésre jelentkeznie?
– Az első egy-két napban furcsa érzés volt, de már kezdem megszokni. Jó helyre kerültem, sokakat ismerek, korábban Ihrig-Farkas Sebestyénnel és Cipf Dominikkal is együtt futballoztam, csakúgy, mint Baráth Botonddal, ő is a nyáron került a Vasashoz.
– Vele együtt ünnepelhették a bajnoki címet öt évvel ezelőtt – hogy azóta mekkora változás történt, jelzi, hogy az akkor első helyen záró csapatból mára csak ketten maradtak Kispesten, Ivan Lovric és Zsótér Donát.
– A futballban nagy a jövés-menés, ritka, hogy sokáig együtt futballozik egy társaság. Azt mondom, öt év alatt ekkora változás normális. Az biztos, hogy olyan szellemiségű csapat, mint az akkori, ritkán jön össze. Minden stimmelt, óriási meglepetésre, de teljesen megérdemelten előztünk meg mindenkit.
– A Vasas hány csapatot előzhet meg a hónap végén rajtoló bajnoki idényben?
– Mint újonc, az elsődleges cél a biztos bennmaradás, de a klub történelme és játékoskerete alapján többre is képesek lehetünk. Olyan futballisták érkeztek a nyáron, akik NB I-es tapasztalattal vannak felvértezve, és eddig is több olyan játékos szerepelt a csapatban, akik éveket töltöttek az élvonalban. Ki kell harcolnom a helyem, óriási a verseny, de ez visz előre. Remélem, sikeres időszak vár ránk, fontos a jó kezdés a Kecskemét otthonában.
– Nem furcsa, hogy vezetőedzője, Kuttor Attila ellen még futballozott?
– De, kicsit igen. Van köztünk húsz év, ő akkor már a pályája vége felé járt a Haladásban, én pedig még nagyon fiatalnak számítottam Kispesten. Szerencsére nem találkoztam vele sokat, kemény védő hírében állt… Erre a keménységre az élvonalban is szükség lesz – segíteni akarok abban, hogy sikeres Vasast lássanak a nézők.
Hidi Patrik összesen 281 élvonalbeli bajnokit játszott kispesti színekben, így előkelő helyen áll a Honvéd történelmének legtöbb mérkőzésén pályára lépők között: Bodonyi Bélával holtversenyben a tizedik. Ha a XIX. kerületben marad, és a hamarosan kezdődő idényben legalább 26 bajnoki futballozott volna, Bányai Nándort megelőzve a hetedik helyre ugrik előre. „Csodás érzés, hogy ilyen futballistákkal szerepelhetek a legjobb tíz között, megtisztelő” – mondta Hidi Patrik. Íme, a rangsor: 1. Bozsik József 447 mérkőzés, 2. Puskás Ferenc 350, 3. Kozma Mihály 342, 4. Tichy Lajos 320, 5. Nemes József 319, 6. Pál József 318, 7. Bányai Nándor 306, 8. Gyimesi László 291, 9. Varga József 284, 10. Bodonyi Béla és Hidi Patrik 281. |